Középmagas-magas ( 1-1,5 m) növény, felálló, ált. "egyszálú". A levelei szálas lándzsásak, ép szélűek, vagy távol-fogasak, kissé fűrészesek. A nagy számú virágai ált. sűrű bugában állnak, kicsik, a sugárvirágok fehérek vagy szennyesfehérek. A szára gyakran kissé szőrös, másütt a növény kopasz vagy kopaszodó, de ritkábban lehet kissé szőrös is.
Gyakori, terjedőben levő egyéves adventív gyomnövény. Parlagokon, szőlőkben és gyümölcsösökben (főképp homokon), felhagyott legelőkön, utak/vasutak mentén özönnövényként jelenik meg.
[Megj.: az "egyszálú", tömött ágrendszerű és virágzatú főtípusa mellett ritkán egy lazábban ágas, kevés virágú típus is megjelenik. Ez esetleg valamelyik » küllőrojt-alfajjal összetéveszthető, de ennek a fészekátmérője kicsi (3-5 mm), annak nagyobb (5-12 mm); ennek a fészekpikkelyei szálasodók és tompás csúcsúak, annak keskeny lándzsásak és hegyesedő csúcsúak; ennek a nyelves virágai kicsik-szálasak és a golyóba magzott repítőszőrös terméscsoportja is kicsi, annak ált. kevésbé szálasak a nyelves virágai és a termésgömbjei is nagyobbak. Általánosságban a betyárkóró kopaszabb-kopaszodóbb, a küllőrojtok szőrösebbek.]
Egy jól fejlett hajtás felső része
Virágai
Terméses hajtása
Habitusképe jellegzetes élőhelyén, gyomtársulásban