Fehér fűz [Salix alba]
Család: fűzfafélék - Salicaceae
Közepes-nagy és ált. terebélyes fa. A levelei hosszúkások, hegyesedők, ált. középtájon a legszélesebbek, fiatalon gyakran fehéresen molyhosak, amely molyhosság hamar letörlődik.
A levél színe ált. sötétzöld, a fonákja fehéres-ezüstös (legalább kissé!), a levélszél ép vagy ritkán-tompásan fűrészes-fogacskás.
[Megj.: A levélalakjához hasonló levelű egyéb növények róla (is) kapták a "fűzlevelű" nevet.]
Az egész országban elterjedt, főként nagyobb folyók mentén mint a fűz-nyárliget alkotója.
Kisebb vizes-mocsaras helyeken, kubikgödrök, bányatavak mentén is megtalálható. Ligeterdőben terebélyes fává növekszik,
máshol gyakran elágazó törzsű (bokorszerű) lesz, kisebb marad.
Lehajló ágú kultúrváltozata a "szomorúfűz" (conv. tristis), ez kedvelt parkfa, sokfelé ültetik. Ágai hosszan lelógók,
fejletten sárgák.
A valódi szomorúfűzzel (S. babylonica) - amely nem őshonos, parkokba itt-ott ültetett - képzett hibridjei is vannak.