Közepes termetű (40-60 cm), levelei szíves vállúak, háromszögletű-tojásdadok, a szélük kétszeresen csipkés-fogas,
5 cm-nél nem nagyobbak.
Legalább néhány levéllemez gyakran fehéresen - többnyire a középső levélér mentén - foltos, de gyakori
a "folt nélküli" forma is.
A levélhónalji, álörvös állású virágok pártája
élénkpiros-liláspiros vagy ritkán halványabb, a felső ajka lehet pelyhesen szőrös, az alsó ajak gyakorta
világosabb színű és kissé vagy erősebben mintás, a széle enyhén csipkés vagy tk. ép. Az oldalsó ajakrészen ált. egy kis fonálszerű függelék nyúlik ki.
Üde talajú gyertyánosok, bükkelegyes erdők európai elterjedésű növénye. Élőhelye degradációját
jól tűri, ilyenkor gyakran tömegesen fordul elő.
Számos nemesített fajtáját - köztük szinte teljesen fehéres-ezüstös levelűeket és hófehér
virágút is - dísznövénynek, talajtakarónak, Európában többfelé (de másütt, pl.: Amerikában is) termesztik, árusítják.
[Megj.: a sokkal ritkább pofók árvacsalánhoz (L. orvala) hasonló, de annak a levelei
nagyobbak, "durvábban" kétszeresen fűrészesek, a virág oldalsó ajakrészén a kis függelék (ha van) szélesebb
(nem fonalas), az alsó ajak széle erősebben csipkés. A pofók árvacsalánnak is számos nemesített fajtáját termesztik talajtakaró dísznövénynek.]
Tömeges megjelenése egy erdővágás-területen
Virágörve
Levelei a csalánéhoz hasonlók, de nem fullánkszőrösek: "árvacsalán". A levelek némelyike gyakran - típusosan a
középér mentén - fehéresen futtatott.
Levelei a csalánéhoz hasonlók, de nem fullánkszőrösek: "árvacsalán". A levelek némelyike gyakran - típusosan a
középér mentén - fehéresen futtatott.
Talajtakaró dísznövénynek ültetett egyik fajtája parkerdőben: