Levelei tk. ék- vagy lekerekített vállúak, hosszúkások, típusosan röviden kihegyesedők, szélük jól láthatóan,
tompán fűrészes.
A pálha ált. nagy, típusosan vese körvonalú (!), ált. maradó. A barkák felállók.
A levél ált. a közepe táján a legszélesebb, középtájt hosszabban-rövidebben párhuzamos levélszéllel.
A levél fonákja kissé szürkés.
A levélszélen és a levélalap közelében többé-kevésbé fejlett mirigyek vannak.
Hajtásai sötétebb-olajsárgások, kevésbé törékenyek.
Az egész országban többfelé elterjedt, főként kisebb vízfolyások és patakok mentén, mint bokorfűz. Két alfaja
egyebek között a levélnyél hosszában, mirigyei fejlettségében tér el.
[Megj.: a törékeny fűzzel alkotott hibridjei is ismertek, többfelé előfordulnak.]
A mandulalevelű fűz patakmederben
Mirigysor a levélszélen (a fűrészfogak csúcsán kis sötétebb pontok) és páros mirigyek
(ált. 1 vagy 2 pár) a levélnyélen a levélalap közelében (pirosas kis pontocskák)
Nagyfolyó (Duna) mederszélén. A háttérben a nagy fák fehér füzek, az előtérben a kis bokrok mandulafüzek: