Közepes-magas termetű (- 1 m), gyakran dúsan ágas, felfelé törekvő növény. Levelei szárnyasan szeldeltek.
Felsőbb fészekpikkelyei nagy, rojtos-hártyás függeléket viselnek, amelynek csúcsa típusosan ezüstös-fehér vagy csontfehér (!) színű, nagy, ép vagy néha fésűsen szaggatott "félhold". A legalsó fészekpikkelyek háromszög alakú függelékeinek csúcsa lehet kissé, puhán töviskés. A fészekpikkelyek széli sötét sávja keskenyen és röviden fut le (nem éri el a fészkpikkely alját). A fészek tk. gömbös, néha esetleg kissé tojásdad.
Szárazabb területeket kedvel. A meszes- és dolomittalajok, sziklagyepek, sztyepprétek növénye,
többfelé előfordul, de nem gyakori. Pannóniai bennszülött faj. Védett.
A budai imola egyes területeken a vastövű imola és a töviskés imola felé » köztes alakokat mutat, ezeknél a hártyás függelékű fészekpikkelyek száma kevés, a hártyák kisebbek, nem fehéresek-ezüstösek, hanem világosbarnák-fehéresbarnák. Egyéb fészekjellegek kevertek, pl.: a hártyás függelékek mellett a fészek szélén hosszabban lefutó sötét, markáns sáv is van (vastövű imola jelleg) vagy az alsó és középső pikkelyek csúcsán lévő tüske kifejezett (töviskés imola jelleg).
Feltételezésünk szerint ezek a példányok/populációk (állandósult ?) hibridek lehetnek, úgy mint C. scabiosa subsp. sadleriana x C. scabiosa subsp. scabiosa illetve C. scabiosa subsp. sadleriana x C. scabiosa subsp. spinulosa.
Sziklagyepben és gyomos útszéleken is előfordulnak.
Budai imola
A növény jellemző élőhelyén
Bimbóban jó ismertetőjegye: a hártyás felső fészekpikkelyek fehéres-ezüstös színű függelékei