Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Adventív, dísznek ültetett parkfa, több nemesített fajtája van.
Fiatal kérge kevésbé parás és nem barázdás, gyakorta sima és szürkés színű,
idősen kisebb táblácskákban repedezett, vagy bibircses is lehet.
A levél a levélválltól kezdve (de legalább az alsó harmadától végig a csúcsig) erősen és gyakorta egyenlőtlenül
(kisebb és nagyobb "fűrészfogak" is vannak) fűrészes,
a fonákon a másodrendű erek kevéssé/alig kiemelkedők, a levélcsúcs típusosan hosszan hegyesedő, inkább
egyenes mint ferde. Érett termése lilásbarna-lilásfekete színű.
Kifejletten ágrendszere (habitusa) leginkább a fehér- és szürke nyáréra hasonlít.
Ritkán kiszökik/kivadulhat.
[Megj.: Hazánkban parkokban, utcai fasorokban, arborétumokban, botanikus kertekben mintegy tíz Celtis-faj
található meg, ezek közül a nyugati- és a déli ostorfa a leggyakoribb és amely kiszökik/kivadul.]
Parkban, ültetve [megfigyelhető a válltól erősen fűrészes szélű levél és hosszan hegyesedő levélcsúcs]: