Hazánkban a legújabb határozó a subsp. padus-t jelzi, ennek a virágzata bővirágú, a szirmok fehérek, a virágok illatosak, a virágzat lecsüngő-oldaltálló. A hatása kopasz vagy kopaszodó. A levelek hosszúkások, szélük fimoman vagy erőteljesebben fűrészes-fogacskás, néha szinte ép.
A levélfonákon nincs szőrözet. A szélesebb levéltípus a gyakori, a keskeny-hosszúkás ritka. A termés éretten fekete.
Ártéri keményfás erdők, néhol üde bükkösök növénye, itt közepes termetű elegyfa. Árnyas vízpartok szegélybokrosaiban is
feltűnik, itt inkább bokor. Sokfelé előfordul, de nem gyakori. Néhány nemesített fajtáját dísznek vagy haszonnövénynek (pl.: meggypálinka) ültetik.
Régebben előfordulónak jelezték még a subsp. petraea-t, amely hasonló fa, de a hajtása molyhosan szőrös, a levélfonákon az erek mentén (legalább itt-ott) barnás szőrözet van, a virágzat felálló-elálló. A legújabb határozó szerint a jelenléte a flóránkban kédéses. (?)
[Megj.: a fotók között lecsüngő és felálló-elálló virágzatú növényeket is láthatunk, de ennél behatóbb megfigyeléseket nem végeztünk rajtuk, ezért nem értékeljük, hogy (esetleg) melyik alfaj.]