| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Aszályfű [Eleusine indica)]
Család: pázsitfüvek - Poaceae (Gramineae)
Középmagas (30-50 cm) növény, elfekvőből felálló szárú. Az elfekvő szárcsomókról le is gyökerezhet, kissé gyepesít. A szár vaskos, szívós, a tövén hártyás levélhüvelyek is védik. A levelek szélesek. A virágzata 3-6 tagú füzéres ernyő, az ernyő ágai szélesek és laposak, a 3-4 (-8) virágból álló füzérkék tömötten, kétoldalt helyezkednek el. Nemritkán a virágzati ernyő alatt, kissé lejjebb is előfordulhat még egy oldaltálló virágág.
Szubmediterrán eredetű, inkább települések beleterületein, járdák mellett, udvarokban található, de itt-ott településen kívül is előfordul. Szórványosan találjuk az országban - pl.: Budapesten és nagyobb agglomerátumokban Pécs környékén, Debrecen környékén a Nagyalföld középső- és déli részén -, de terjedőben van és itt-ott már kezd terhes gyom lenni.
[Megj.: Az aszályfű - mint behurcolt és megtelepedett faj - fennmaradásához és terjedéséhez az emberi tevékenység is hozzájárul, például már látni olyan gyepeket is, amely alapját az aszályfű adja. Lásd a lentebbi fotók között!
- Minden bizonnyal nem célirányos telepítéssel alakult ki, hanem a gyepben megtelepedett és a versenyképessége miatt már kiszorította a honos, gyepnek használt pázsitfű-fajokat, és állományalkotóvá vált. Termést hoz és fennmarad, terjed(het).]
Gondozott (kaszált/nyírt) aszályfű-pázsit Budapesten a belvárosban:
