Középmagas, hosszúkás bugájú fűféle, elágazásonként ált. több (4-5) buga-oldalággal. Tőhüvelye kissé rostos.
A buga, ha kinyílik igen laza, sok elágazású. A virágok kicsinyek. A pelyva és toklász szálkátlan, néha egy-egy viszont szálkacsúcsba kihúzott hegyű lehet. A tőlevelek laposak, hosszúak. A szárlevelek is laposak, hosszúak, szögben (néha derékszögben) elállók-felállók, fentebb mintegy "tőrszerűen" egyenesek (!), de idősen a végük már gyakran lehajló.
A fülecske nem kifejezett, a nyelvecske félhengeres-lapos, övszerű.
A növény szürkészöld, néha kékeszöld. Nem tarackol, de sűrűn gyepesíthet. Pázsitfűmag-keverékekbe is teszik, ezért kultúrgyepekben is előfordul.
Üde és szárazabb erdők, vágások faja, sokfelé gyakori, de inkább a hegyvidékeken.
A » réti perjéhez hasonlít, de ennek a virágai apróbbak, az egész buga gracilisabb és több elágazású, a levelek pedig (főként felül) hosszabbak, a szártól elállóbbak.