A növény alacsony-közepes termetű (15-45 cm-es tőkocsányú), sok
tőlevéllel. A gyöktörzs rövid. A levél általában a kerülékét mutatóan kiterülő, lándzsás, hosszúkás-lándzsás, röviden nyélbe keskenyedő, a levélcsúcs hamar hegyesedő,
a levélerek száma 3-5, a fonákon ált. kevéssé kiemelkedők. A fiatal levelek lehetnek szemmel jól láthatóan és
viszonylag sűrűn-aprón szőrözöttek is.
A levél széle igen aprón távol fogacskás (közelről látható!) vagy ép. A szára kevés (2-5) barázdájú, kevéssé/nem élelt,
inkább hengeres.
A virágzat gömbös vagy tojásdad-hengeres, néha hengeres: változatos.
A porzók ált. fehérek vagy ritkábban sárgák.
Két alfaja apróbb jellegekben (leginkább a virágzatban) különbözik.
Sokfelé - réteken, legelőkön, üde-és szárazgyepekben egyaránt - gyakori, több társulástípusban jellemző
(pl.: lejtősztyeppek, csillagpázsitos útszélek).
[Megj.: A magas utifűvel összetéveszthető, a habitus (kisebb termet) és az említett
morfológiai jellegek együttes figyelembe vétele segíthet a határozásban.]
A szára kevés barázdájú
A szára kissé élelt, vagy kevés vagy több barázdájú - de a barázdák sekélyek
A portokok lehetnek sárga/sárgás színűek is
Levéltípusok
Előfordul, hogy a fiatal levelek/hajtások szőrös-molyhosak: