Magas utifű [Plantago altissima]
Család: utifűfélék - Plantaginaceae
A növény középmagas termetű (25-60 /-80/ cm-es tőkocsányú), sok tőlevéllel. A gyöktörzs hosszú, kúszó.
A levél nagy,
gyakran nem a kerülékét muatóan kiterülő, hanem elhajló-hullámosodó lemezű, hosszúkás-lándzsás,
hosszan nyélbe keskenyedő, a levélcsúcs hosszan hegyesedő. A fiatal levelek lehetnek enyhén pelyhesek is.
A levélerek száma 5-7, a fonákon általában erősen kiemelkedők. A szár
változatos barázdaszámú, a kevés (2-3) barázdától a sok (6-9 /-11/) barázdáig, a barázdák elválasztásai
típusosan élesen kiemelkedők - de ha kevesebb a barázda, a szár akkor is ált. "szögletesen" élelt.
A virágzat tojásdad-kúpos, vagy hosszabb hengeres,
idősebb korban egészen hosszú hengerré nyúlhat. A porzók fehéresek vagy vajsárgák, ritkán zöldesek.
Többfelé (főként
üdébb réteken, legelőkön, mocsárréteken, nedvesebb ruderáliákon) előfordul. Terjedőben. Egyes üdébb réteken
a lándzsás utifüvet kiszorítja, annak társulástani helyére lép.
[Megj.: A lándzsás utifűvel összetéveszthető, a habitus (robusztusabb termet) és az említett
morfológiai jellegek együttes figyelembe vétele segíthet a határozásban.]
Habitusképe - nem tipikus, de megtelepedett egy
betonozott felület repedésében, jellemző élőhelye közelében