Az orvosi tüdőfű kis-közepes termetű, lándzsás-szíves, kissé kemény levelű tüdőfű-faj, a levelek
ezüstös-fehér pettyesek, ritkán pettyek nélküliek. A fejlett tőlevél levélnyele típusosan rövidebb mint a
levél lemeze.
A növény finoman vagy
erősebben, de mindig érdesen rövidszőrös. Virágai liláskék színűek (a fiatalok vörösesek).
Gyertyán- és bükkelegyes üde erdők, nedves vágások növénye. Nemesített fajtáját parkokba ültetik is.
A zöldlevelű tüdőfű az orvosihoz hasonló, de a levelek nem pettyesek, sötétzöldek, puhábbak; a fejlett tőlevél nyele
hosszabb mint a levél lemeze. Üde erdők faja, előfordulása még tisztázandó.
Gyakori, hogy a két faj nem válik el élesen, átmeneti alakok is vannak (különösen a levélnyél hossza tekintetében
de a pettyesség tekintetében is): egyesek szerint Magyarországon a "valódi" zöldlevelű
tüdőfű nem is fordul elő.
[Megj.: Parkokba nemritkán egyéb nemesített tüdőfűfajokat is ültetnek, leginkább pl.: P. angustifolia, (keskenylevelű tüdőfű) P. sacchrata (fehérfoltos-/édes tüdőfű), P. rubra (vörös tüdőfű). Ezek levélformában, levélfoltosságban és virágszínben különbözőek és/vagy változatosak, egyébként jól felismerhető tüdőfű habitusú növények. Mivel árnyas helyekre kiszökhetnek, esetleg összetéveszthetők a hazai vad fajokkal.]