Közepes termetű, nyúlánk, kifejezetten hosszú (fajtától függően lecsüngő vagy felálló), barnásvörös-
zöldesbarna, világosan paraszemölcsös vesszőjű fa.
A hosszú vesszökön a levelek átellenesen, ált. páratlanul sorakoznak, a levél ált. közép-/sötétzöld,
a színe ált. kissé fénylő, a fonáka nem fénylik, esetleg kissé szürkés is.
A levél széle 1-2x-esen fogas-fűrészes, a levél a közepén vagy a
csúcsi kétharmada táján a legszélesebb, változékony. A levélnyél rövid, egyenes vagy kissé görbült.
A levél ált. nem szembetűnően aszimmetrikus vállú (1 érpár rövid- vagy igen rövid érközzel).
Egyes oldalerek gyakorta villásan elágáznak.
A levéllemez színe és fonáka is tk. érdesen szőrözött. A levelek a hajtás hosszától és életkorától függően
az egyedek között is de egyes egyedek más-más hajtásai között is erősen eltérő
méretűek lehetnek, némelyek kicsik (esetleg igen kicsik), mások "normál" nagyok.
Számos fajtában nemesítik és dísznek ültetik, az ültetésből országszerte - de inkább az alföldön - kivadul,
honosodik, pl.: autópályák, közutak mentén, településeken. Néhol már-már özöngyom is.
[Megj.: Hosszú, nyúlánk, sokleveles hajtásai révén messziről ostorfának tűnhet, habitusában hasonló.]