Levelei széle durvábban fűrészes-fogas, kétszeresen fűrészes, a fogacskák
gyakorta előregörbülők. A levél a közepe felett a legszélesebb,
gyakorta feltűnően (de nem mindig feltűnően!) aszimmetrikus vállú (2-4 érpár), a hosszabb oldal válla erősen
lekerekített, tk. szíves, a levél síkjából gyakran kiálló, a levél fonákja lágy szőrös. Oldalerei közül néha többnek is van elágazása. A levélcsúcs ált. kihúzottan hegyes. A termés hasonló a mezei sziléhez, de a makkocska a terméskocsányhoz közelebb van.
Nemritkán nagy termetű fává növekszik.
[Megj.: típusos
ismertetőjele a feltűnően aszimmetrikus levélváll és a kihúzottan hegyes levélcsúcs, de néha egy fa esetében sem
minden levél tipikus.]
Nedves ligeterdők, ártéri erdők fája, elsősorban tölgy-kőris-szil-ligetekben.