Magyarország vegetációja
A hazai vegetáció őshonos tagjainak döntő többsége a közép-európai flóraterület pannon flóratartományának növénye. Ezen túl még határaink mentén a kárpáti-, kelet-alpesi- és nyugat-balkáni flóratartomány egy-egy részlete is áthúzódik Magyarország területére.
A flóratartományok elsősorban éghajlati (klimatikus) viszonyok alapján lettek meghatározva, ahol döntő a hőmérséklet és csapadékmennyiség egymáshoz viszonyított eloszlása (éves átlagok és havi eloszlások).
A flóratartományok (Soó R. és Pócs T. nyomán):
1.: Pannon alföldi - a magyar alföld, beleértve a Nagyalföldet, Kisalföldet, É-Alföldet, Dráva-vidéket is
2.: Pannon északi-középhegységi - az Északi-Középhegység területei és néhol ezek kissé tágabb környezete
3.: Panon dunántúli-középhegységi - a Dunántúli-Középhegység legnagyobb /főként központi/ része
4.: Pannon dél-dunántúli - a Dél-Dunántúl és kissé a Nyugat-Dunántúl (nem elérve az országhatárt) dombvidékei
5.: Pannon nyugat-dunántúli - a Nyugat-Dunántúl és a Ny-DNy-Dunántúl dombvidékei (az országhatárig)
6.: Nyugat-balkáni (Illír) - egy kis terület a Villányi-hg. nyugati részéből az országhatárig és a Mecsek hegység egy kisebb, központi és déli területe
7.: Alpesi - kis területek az országhatárig a Soproni-hg.-ből, a Kőszegi-hg.-ből és Külső-Somogy területéből
8.: Kárpáti - egy igen kis terület /Nagy-Milic/ a Zempléni-hg. É-Ék-i részéből az országhatárig
A nagyobb kiterjedésú flóratartományokat még flórajárásokra és flóravidékekre is feloszthatjuk (többre is), ebben a felosztásban a klimatikus tényezők mellett már az alapkőzet- és talajviszonyok, vízviszonyok is szerepet kapnak.
A vegetáció őshonos tagjai eredetüket tekintve részben kárpáti- vagy pannon bennszülöttek (endemizmusok), részben a hidegebb vagy melegebb jégkorszaki idők maradványai (reliktumok), részben kontinentális-, alpesi-, eurázsiai-, kisázsiai, sarkkör-környéki-, mediterrán-, kárpáti eredetű fajok, melyek a Kárpát-medence sajátos, központi elhelyezkedése és változatos mikroklíma-viszonyai miatt jelentek meg és tudnak fennmaradni a magyar flórában.
A legnagyobb fajszámban jelenlévő vegetációelemek eredete
A természetes vegetáció elsősorban fás: Magyarország a lomberdőklíma vegetációövébe tartozik. A természetes szukcesszió során Magyarország legnagyobb területén potenciális vegetációként lomberdő jön létre. A zárt lomberdők kifejlődésének több helyen az alapkőzeti- és talajadottságok valamint a mikroklimatikus viszonyok (csapadék/hőmérséklet, leszivárgás/párolgás, besugárzás/hővesztés) hosszabb időre gátat szabnak, így alakulnak ki a természetes eredetű vagy emberi beavatkozással létrejött fátlan homokpuszták, szikesek, sziklagyepek, sztyepprétek és a füves-fás mozaikosságú erdős- és lejtősztyeppek. Ezek a területek elsősorban az alföldekre és a középhegységek déli peremterületeire jellemzőek.
A potenciális vegetáció
A fogalom azt jelenti, hogy ha emberi beavatkozás nélkül hagytuk volna fejlődni a növényzetet, akkor ma milyen vegetációtípus lenne található egy adott földrajzi területen. A potenciális vegetáció fogalmát úgy is kialakíthatjuk, hogy ha már meglévő emberi tevékenységet, pl.: földművelést befejeznénk és a területet mentesítenénk a további emberi beavatkozásoktól, akkor a környező területekről vajon milyen növényzettípus tudna visszaterjedni. Természetesen mindkét megközelítés alapja a terület klimatikus-, talaj- és vízviszonyainak a figyelembe vétele és ezzel vetjük össze a vegetációtörténeti vagy vegetációfelmérési adatokat.
Magyarország potenciális vegetációja a klíma-, talaj- és vízviszonyok valamint a jelenlegi természetes vegetáció figyelembe vételével nagyobb egységekben:
» nagyítás
A vegetációt alakító tényezők között az emberi tevékenységet is feltétlenül meg kell említenünk még a természetes, vagy természetközeli állapotú területeken is. Napjainkban ugyanis a potenciális vegetációborítás helyett nagyon nagy területeken más vegetációtípus (degradált gyep, ültetvényerdő, települési növényzet és útmenték növényzete, szántóföld és gyümölcsös, stb. található): csupán a potenciális vegetáció maradványai lelhetők fel. Ezért az emberi tevékenységek által befolyásolt és kialakított vegetációtípusok legjelentősebbjeit is bemutatjuk.
Különös figyelemmel kell lennünk még a nem őshonos, "tájidegen", behurcolt- és jövevényfajokra, valamint az ún. "özöngyomokra", melyek a vegetáció fajösszetételének és megjelenési képének alakítására többnyire erős befolyással vannak. Mivel a vegetáció összetétele és kinézete tulajdonképpen a "táj" kifejezéssel is értelmezhető, ezért a természetes- és természetközeli- (állapotú) táj illetve a félkultúr- és kultúrtáj fogalmakat is értelmezzük.
A legújabb tudományos kutatások a vegetációformákat az alábbi főcsoportokra osztják a Nemzeti Élőhelyosztályozó Rendszer [ÁNÉR] szerint:
Ez az ismeretterjesztő anyag a vegetációkat és Magyarország növénytársulásait nem teljesen az ÁNÉR-szerint, hanem iskolásoknak leegyszerűsített módon, a környezeti feltétel-igények, megjelenési formák és emberi beavatkozással érintettség szempontegyüttese alapján csoportosítja. Mellőzzük a Nemzeti Élőhelyosztályozó Rendszer (ÁNÉR) szerinti kódok (pl.: L2a: Cseres- kocsánytalan tölgyesek) bemutatását is, mert - bár a megfelelő szakmai igényességgel és pontossággal -, de nem tudományos igényű, hanem "iskolás" képes anyag létrehozása a célunk. Igényesebbek részére elsősorban a lenti irodalomjegyzékben a [3] és [10] irodalmat ajánljuk.
Ajánlott irodalom a vegetáció részhez:
- Bartha D (szerk.): A természetszerű erdők kezelése, a kultúr és származékerdők megújítása. A KTM KVH tanulmánykötetei 7. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 2001.
- Borhidi A - Sánta A: Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1, 2. A KTM TVH tanulmánykötetei, TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 1999.
- Bölöni J - Kun A - Molnár Zs (szerk.): Élőhelyismereti útmutató - "Magyarország növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése". Vácrátót, 2003.
- Hawke C. J. - José P. V. : A nádasok kezelése gazdasági és természetvédelmi szempontok szerint. Az MME Könyvtára: 17. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, 2002.
- Kelemen J (szerk.): Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontú kezeléséhez. A KTM TVH tanulmánykötetei 4. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 1997.
- Mátyás Cs (szerk.): Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1996.
- Mészöly Gy (szerk.): Parkerdők Magyarországon. Natura, Budapest, 1981.
- Simon T - Seregélyes T: Növényismeret - a hazai növényvilág kis határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.
- Szodfridt I: Erdészeti termőhelyismeret-tan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1993.
- www.novenyzetiterkep.hu
- Haraszthy L (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, 2014.
- Magyarország a X. században / A Pannon-medence élővilága; A Kárpát-medence élővilága. - mek.oszk.hu/02100/02185/html/126.html; .../133.html
- Budayné K I (szerk): Főhajtás a halmok előtt - módszertani szakmai segédanyag (a Szerkő Egyesület Egy iskola - egy kunhalom projektje 1997/98), Szerkő Egyesület, Debrecen, 1998
- Budayné K I (szerk): Keressük a múltat, Kunhalom-projekt az Alföldön - módszertani szakmai segédanyag (a Szerkő Egyesület Egy iskola - egy kunhalom projektje 1999-ben), Szerkő Egyesület, Debrecen, 2000
- Budayné K I (szerk): Egy iskola - egy kunhalom projekt, aktualitások a millenium évében - módszertani szakmai segédanyag, Szerkő Egyesület, Debrecen, 2001
