| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
A természetvédelemről
A természetvédelem napjainkban fontos emberi tevékenység, mivel a vadon élő állat- és növényfajok egyedeinek száma, a fajok száma, a fajok elterjedési területeinek (area) nagysága sok faj esetében csökken. Ez a csökkenés nem kis mértékben az emberi tevékenység miatt következik be. A "természetvédelem" fogalma nagyjából így adható meg: "olyan célszerűen tervezett és végrehajtott emberi tevékenység, amely a fajok és élőhelyeik károsodásának, pusztulásának megelőzésére és a már esetleg bekövetkezett károk helyreállítására szolgál. Magába foglalja az oktatás-ismeretterjesztést, bemutatást, tudományos kutatást, a szabadidő helyes és hasznos eltöltésére nevelést és annak lehetőségét (ökoturizmus) is". A legfontosabb okok, ami miatt szükség van a természetvédelemre:
- A fajok közvetlen pusztítása, pl.: befogásuk és leölésük miatt (étkezési célra való felhasználás /pl.: medvehagyma/, dísztárgynak, dísznövénynek gyűjtés /pl.: árvalányhajak, hóvirág/, gyógynövénynek való gyűjtés /pl.: nagyezerjófű/, vagy a tudatlanság miatt /pl.: ártalmas, mérgező fajok/).
- A fajok elterjedési területeinek, élőhelyeinek csökkenése miatt (építkezések, vizes-mocsaras területek lecsapolása, erdőirtások, folyószabályozások, mezőgazdaság, állattenyésztés, hobbi-, sport, stb. miatt).
Fentiekből következően, a közvetlen fajvédelem mellett a területi védelem is fontos. A fajvédelem a fajok természetvédelmi értékének megállapítása, eszmei értéküknek és a védett fajok listájának kialakítása. Egy növényfaj lehet:
- Nem veszélyeztetett, ha sokfelé, nagy egyedszámban előfordul és az utóbbi években nem csökken az elterjedési területe sem.
- Potenciálisan veszélyeztetett, ha az elterjedési területe és egyedszáma kimutathatóan csökkenőben van.
- Aktuálisan veszélyeztetett, ha az egyedszáma és elterjedési területe erősen csökkenőben van, illetve a jogi védelem nélkül ezek bekövetkeznének.
- Kipusztult faj.
A fajvédelem jogi eszközei
A potenciálisan és aktuálisan veszélyeztetett fajokat védetté nyilváníthatják és eszmei értéket állapítanak meg számunkra. Az eszmei érték az a pénzben kifejezett érték, amelyet a faj egyedének károsítója /leggyakrabban az elpusztítója/ fizetni köteles, amennyiben a cselekményt feltárják és a károsítót megbüntetik. A védelem kiterjed a faj egyedének valamennyi fejlődési fokozatára és megjelenési formájára (mag, csíranövény, a kifejlett növény bármely része). Ennek megfelelően a faj lehet:
- védett, melynek eszmei értéke kisebb (pl.: 2.000 - 20.000 Ft) öszeg, például a tarka sáfrány, tavaszi hérics, macskahere, kenyérbélcickafark,
- fokozottan védett, melynek eszmei értéke nagyobb (pl.: 20.000 - 100.000 Ft) összeg, például az egyhajúvirág, magyar kikerics, magyar nőszirom.
A területi védelem jogi eszközei
A területeket több csoportba osztjuk, ezek közül a legfontosabbak és leggyakoribbak:
- természetvédelmi terület,
- tájvédelmi körzet,
- nemzeti park.
Előfordul még "természeti emlék" és "védett fa" kategória is, előbbi egyre inkább használatos, utóbbi (mint kategória) megszűnőben van.
A nemzeti park (NP) a legnagyobb összterületű egység, és ott komplex védelmi tevékenységet folytatnak, azaz sokféle fajt, élőhelyet védenek, de ezen túl kultúrtörténeti-, tájképi-, geológiai stb. értékeket is, van oktató, bemutató, kutató tevékenység, például Hortobágyi Nemzeti Park (HNP). A bemutató-oktató-felvilágosító tevékenység nem elhanyagolható és egyre fontosabb, a legtöbb nemzeti park végzi, például a Duna-Ipoly Nemeti Park Igazgatóság (DNPI) minden tavasszal meghirdeti az "egyhajúvirág túrát" a növény élőhelyének szakvezetéssel történő bemutatására, vagy például a HNP ifjúsági szálláshelyeket tart fenn iskoláscsoportok osztálykirándulás során történő szakmai vezetése céljából, stb.
A tájvédelmi körzet (TK) már kisebb terület és nem teljesen komplex, hanem csak néhány fontosabb védelmi céllal jön létre, például Mátrai Tájvédelmi Körzet (Mátrai TK).
A természetvédelmi terület (TT) a legkisebb területegység és csupán egy- vagy néhány cél érdekében alakítják ki, pl.: egy faj egyik élőhelyének védelme (pl.: egyhajúvirág a Turai Legelő TT-en) vagy ritka növénytársulás (pl.: tőzegmohaláp a Báb-tava TT-en) védelme.
[Megj.: Nem szabatos jogi kategória, de "hétköznapi" szóhasználattal használjuk még a "kiemelten" védett fogalmat is - olyan esetekben, amikor a nagy mértékű védelem/figyelem fontosságát akarjuk hangsúlyozni.]
Nemzeti park védett területének kezdetét jelző tábla egy bevezető út mellett
Különleges védettséget élveznek még a "Natura 2000" -területek. Ezek az Európai Unió természetmegőrzési programjához kapcsolt területek, amelyek pontosan lehatároltak és az ott folyó tevékenységeket a "Natura 2000" -program szabályai szerint lehet végezni.
A védett területek látogathatósága, a területen való tartózkodás
A védett természeti területeken való viselkedés általános szabályait mindenkinek be kell tartania!
- Bármely védett terület szabadon látogatható, ha ennek ellenkezőjét táblával vagy más módon nem jelzik.
- Ha a terület nem látogatható szabadon, akkor vagy időbeli korlátozás jellemzi (például a Tisza-tavi madárrezervátum látogatása február 1 és június 15. között tilos), vagy csak szakvezetővel látogatható (például a Bugaci TK vagy a Fertő-Hanság NP egyes területei), vagy csak tudományos tudományos kutatási engedéllyel látogatható (például a bugaci védett területek /bioszféra rezervátum/ egy része).
- A védett területen táborozni, sátrazni, tüzet gyújtani, szemetelni tilos!
- Taposással ne okozzunk kárt, ezért csak a jelzett utakon, jól látható ösvényeken közlekedjünk, motoros járművel az utakról letérni tilos!
- A védett területen semmit nem szabad gyűjteni, még nem védett növényeket, elhalt élőlényeket és élettelen természeti tárgyakat sem. Alapvetően arra kell törekedni, hogy ott tartózkodásunkkal ne okozzunk negatív hatást, ne okozzunk változást a területen.
Információhoz jutás, aktualitás, időszerűség
A faj- és területvédelem objektumai (fajok- és területek) jegyzékekben vannak összefoglalva, pl.: "védett- és fokozottan védett növényfajok listája", "védett területek listája". Ezek a listák időnként változnak, mert előfordul, hogy egyes fajokat vagy területeket ki kell venni a felsorolásból, mivel a védelem oka, indoka megszűnik, vagy új fajokat, területeket kell bevenni, mivel azok is védelemre szorulóvá válnak.
Az élőhely-területek és a fajok csökkenésének egyik fő oka Magyarországon (elsősorban a vízi- és vizes élőhelyeket kedvelő fajok esetében). A folyókat, vízfolyásokat hatalmas területen szabályozták, árvédelmi töltéssel látták el, így áradáskor a víz ma már szinte sehol sem kerülhet az addig vizes élőhelyekre. A kép a Tisza-völgy árvédelmi és vízszabályozási állapotát (a 2000-es évekig) mutatja be.
Az élőhely-területek és a fajok csökkenésének másik fő oka Magyarországon a természetszerű erdőterületek viszonylag kis aránya. Magyarországon az emberi beavatkozások nélkül az ország területének több mint 70 %-át valamilyen természetes, zárt- vagy gyeppel mozaikos erdővegetáció borítaná. Azonban a 2000-es években Magyarország területének kb. 21 %-át borítja erdő -, beleértve az összes faültetvényt (akácos, nyáras, fenyves) is -, és csupán kb. 13,5 %-át borítja természetszerű erdő (tölgyes-, bükkös asszociációk). A kép a természetszerű (őshonos fafajokból álló, őshonos társulások alkotta) erdőterületek arányát, hozzávetőleges elhelyezkedését mutatja a 2000-es években.
Az élőhely-területek és a fajok száma csökkenésének egyik oka Magyarországon a természetközeli állapotú területek, "zöldmezők" elfoglalása. Például a képen egy szikesedő rét látható, amelybe minden évben bele-bele szántanak, egyre nagyobb területeket elvéve a védett növényektől.
Az élőhely-területek és a fajok csökkenésének újabb oka Magyarországon a természetes állapotú területek beépítése. Nemcsak lakóépületekkel, hanem az ún. "zöldmezős" ipari beruházásokkal is. Az egykoron csak a Budai-hegységben élő, a világállományból kipusztult magyar mézpázsit eltűnésének is az egyik fő oka az volt, hogy az élőhelyeit beépítették.
Egykoron itt erdő volt.
A védett területeket az odavezető utak, ösvények mentén a legtöbb esetben tábla jelzi. Ez a tábla a Turai Legelő TT (a fokozottan védett egyhajúvirág egyik jelentős élőhelye) egyik szélén, egy földútról induló gyalogösvény mellett található. Országos jelentőségű természetvédelmi terület, amelyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság gondoz.
A védettséget jelző tábla alatti kiegészítő információk betartása minden látogató számára kötelező!
Védelmet jelző táblatípusok
Védelmet jelző táblatípus
Védelmet jelző táblatípus
Debreceni nagyerdő - a védettséget jelző tábla alatti kiegészítő információk betartása minden látogató számára kötelező!
Tájvédelmi körzetet jelző tábla
Helyi jeletőségű TVT jelzése saját táblatípussal (Önkormányzat, Budapest)
A természetvédelmi területek (TT) védetté nyilvánítása országos- (minisztérium) vagy helyi hatáskörű (pl.: helyi önkormányzat) szervek rendeletével történik. Az első esetben "országos jelentőségű", a másodikban "helyi jelentőségű" természetvédelmi terület alakul ki. Csak a jelentőség megfogalmazásában és a fenntartó jogi személyében van különbség, egyébként ugyanazok a szabályok érvényesek mindkét területtípusra.
Helyi jeletőségű TVT (Fóti Somlyó: Somlyó-alja) jelzése "szabvány-típusú" táblával
A védelmet a védettség tárgyát is leíró táblával is jelezhetik, pl.: "védett fa", "védett természeti emlék" (pl.: egy vízesés), "védett kultúrtörténeti érték" (pl.: ritka tájértékként egy sziklafalas bányató), stb.
Táblák még:
Egy régi klasszikus:
Ajánlott irodalom:
- Farkas S (szerk.): Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999.
- Rakonzay Z (szerk.): Vörös könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.
- Borhidi A - Sánta A: Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1, 2. A KTM TVH tanulmánykötetei, TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 1999.
