Bokorfüzesek, fűzligetek, botolófüzesek (ÁNÉR: üde és száraz cserjések, szegélyek)
Bokorfüzesek, fűzligetek
[A talajvíz által meghatározott intrazonális
füzes fás vegetációk közé a
folyóink árterében
sávokat képező - zonációt alkotó - bokorfüzesek (Salicetum triandrae),
csigolyafüzesek (Salicetum purpureae) és
fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis), a
lefolyástalan területeken kialakuló fűzlápok (Calamagrostio-Salicetum cinereae)
tartoznak.]
A bokorfüzesek és fűzligetek a kisebb-nagyobb folyók, patakok, vízlefolyások medrét követik vagy kiöntések környékén találhatók.
A fűzfajaik a fehér fűz kivételével cserjetermetűek, több faj tőből elágazó valódi cserje. Nem ritka, hogy tisztán fűzfákból álló fűzligetet találunk egy-egy területen, mivel a nyárfákat gazdasági hasznuk miatt kiszálalják és a füzek egyébként is jobban sarjadnak: például, ha az egész vegetációt kiirtották, de az újrasarjadt.
Aljnövényzetük változatos: a nedvesebb helyeken főként magassásos vagy nádas, szárazabban magaskórós vagy mocsárréti növényzet.
Fő fűzfajaik a
csigolyafűz,
a
törékeny fűz,
a
rekettyefűz,
a
kecskefűz, a
mandulalevelű fűz,
a kosárkötő fűz. Ez utóbbit (de néha más fajokat is) kosár és más fűzfaáru
készítésére használják, a vesszőket rendszeresen vágják, ilyen helyeken alacsony termetű füzekből, ritkásan álló "botolófüzesek" alakulnak ki.
Bokorfüzes és fehérfüzes fűzliget patakmederben
A bokorfüzes követi a vízlefolyást
Az ártéri fűzligetek nagyrészét napjainkra beépítették, művelésbe fogták
Öreg bokorfüzes-fűzliget nagy termetű fehér füzekkel, magaskórós aljnövényzettel vízlefolyás mellett
Bokorfüzes-fűzliget nádas-magaskórós aljnövényzettel szántóföldek között
Rekettyefüzes vízlevezető árokban
Bokorfüzes csatornában és partján, környezetében magasásos-mocsárréttel
Bokorfüzes-fűzliget Tisza-holtág partján
A fűzligetben a fákra kúszó "liánnövényzet" (szárazabb helyeken a komló és vadszőlő, vízpartokon a süntök is) általában jelen van