Csatornák, árkok, kubikgödrök, vízparti szegélytársulások és morotvák (ÁNÉR: egyéb fátlan élőhelyek)
Bányatavak
Ezek a lassan folyó vagy állóvizek, főként az alföldön vagy hegylábperemi részeken alakulnak ki vízlefolyásként, kiöntésként vagy az ember tevékenységének eredményeképpen:
vízvezető árkok, csatornák kubikgödrök (kis homok- és agyagkinyerő, vályogvető helyek).
Jellemzőjük a társulások összetettsége, egymással keveredése, főként a nádas-gyékényes, magassásos, vízkedvelő magaskórós található ezeken a helyeken, de jellemző lehet a lebegőhínár és a gyökerezőhínár is.
Sajátságos vízparti szegélytársulások is létrejöhetnek, ahol a vízparti támasznövényekre (nád, gyékény, magaskórók) felfutó kúszónövények jelennek meg (pl.: szulák-fajok, komló, süntök).
A morotvák természetes vagy mesterséges eredettel nagyobb folyóink mentén alakultak
ki azokon a helyeken, ahol a folyó áradáskor kitört. Az áradás után is sekélyvízzel telt morotva
sajátos vegetációt tart fenn: a fűzláp-erdő és láprét kisebb foltjai találhatók itt, természetesen
az egyéb vízi vegetációkkal (pl.: magassásosok) együtt.
A bányatavak homok-, sóder- vagy kőbánya kialakítása miatti "tájsebek", de némelyek mint szép tájképi- és/vagy kultúrtörténeti
értékek is jelentősek.
Botanikai jeletőségük abban van, hogy gazdagítják
a flórát, mert akár a parton, akár a víztestben és a mederben megtelepednek a vizet kedvelő növények, ha olyan területen alakították ki ezeket, ahol egyébként nem lenne felszíni víz és nem lennének vizet kedvelő növények sem.
A felhagyott és tovább nem hasznosított tavak lehetnek a legértékesebbek, mert lassacskán egy természetes vegetáció alakul ki, míg a művelt vagy kedvtelési/rekreációs (pl.: horgászat, üdülés) célúak növényzete folyamatos emberi tevékenység alatt áll. Előbbiek ezért inkább a természeti-, utóbbiak pedig a "kultúrtáj" és "félkultúrtáj" fogalmába tartoznak.
Kis, leginkább állóvízű csatorna (vízfelhasználó gyár folyóból bevezető csatornája) jellemző vegetációképe
Patakpart magaskórós vegetációja - főként borsos keserűfű, réti füzény, sövényszulák és bíbor nenyúlhozzám (utóbbi terjedőben lévő adventív özöngyom)
Bányatavak
Alföldi vízvezető csatorna termőföldek között
A három vegetációforma: előtérben a magassásos, középen gyékényes, háttérben magaskórós.
A három növényzet részben egymásba nyomul.
Bodnározó (széleslevelű) gyékény
Békalencse lebegőhínár
Káka, harmatkása, nád, vízparti magaskórós
A nedves magaskórósok, patakpartok jellemző faja a keskenylevelű békakorsó
Jellegzetes nedves magaskórós fajok: réti füzény és közönséges lizinka.
Régen felhagyott kubikgödör - a vízi és parti vegetáció már jelentősen fejlett benne és környezetében
A vízi, vízparti magassásos faja a mocsári nőszirom.
Gyakran követi a csatorna partját, a sekélyebb medrek vonulatát.
Vízparti szegélytársulás vízvezető csatorna partján
Vízparti szegélytársulás mélyebb kis tavacska (iparivíz-tározó) partján