| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Egyéb lomboserdők (ÁNÉR: egyéb erdők és fás élőhelyek, láp- és ligeterdők, sziklás erdők)
A klímazonálisan megjelenő és néhány gyakori fás vegetáció jellemzéséhez példának és gyakorlási lehetőségként
néhány konkrét társulásnevet is
megadunk. A további egyéb vegetációtípusokba sorolható növénytársulások fajtáit/neveit más tananyagokban lehet megtalálni,
ebbe a fotós anyagba a jóval száz fölötti konkrét társulásfajtát nem láttuk célszerűnek bevenni.
Ide sorolhatjuk az elsődlegesen a talajviszonyok vagy a talaj-és nedvességviszonyok, illetve a pangóvizek által kialakított erdőket. Ilyenek például a(z):
- ezüsthársas- és a hársas szurdokerdők és a sziklatörmeléklejtő-erdők,
- patakparti égeresek,
- égerlápok.
Az ezüsthársas- és hársas szurdokerdők és sziklatörmeléklejtő-erdők - például konkrét társulásként az ezüsthársas törmeléklejtő-erdő (Tilio tomentosae - Fraxinetum orni) - és a hársas törmeléklejő-erdő (Mercuriali-Tilietum) főként dombvidéken, sekély talajú nedves helyeken, pl.: vízmosásos szurdokokban (főként felül) és törmeléklejtőkön jelennek meg. A társulás kis kiterjedésű, más nagyobb kiterjedtségű fás társulásba, mintegy "beágyazódik" vagy vele kevert fajkészletű állományokat ad. Fő fafaja a törmelékes, kőzethatású talajokat és váztalajokat kedvelő
ezüsthárs illetve az ugyanilyen talajviszonyokat
elviselő kislevelű hárs.
.
Ezüsthársas-dárdáskaréjos-tölgyes szurdokerdő (Barabás)
Ezüsthársas törmeléklejtő-erdő a Dunántúli-középhegységben
Ezüsthársas szurdokerdő-vonulat, Barabás, Kaszonyi-hegy
Ezüsthársas szurdokerdő-vonulat, Barabás, Kaszonyi-hegy
A patakparti égeresek tengerszint feletti magasságtól függetlenül is megjelenhetnek, de inkább dombvidéki, középhegységi magasságokban találhatók. A kisvizű, néha pangásos-kiöntéses patakok partján a mézgás (enyves) éger alkot kisebb állományokat. A fás vegetáció aljnövényzetében gyakoriak a páfrányok és az üde talajt kedvelő virágos növények.
Patakparti égeres
Az égerlápok vízhez kötődő társulások, a fák szinte állandóan vízben állnak, a láp legfeljebb nagyon rövid periódusokra szárad ki, de a talajvízszint ekkor is magas marad.
Ma már nagyon kevés helyen van ilyen szép kifejlődésű lápterület: a múlt században áldozatul estek a lápok, mocsarak lecsapolásának. Természetvédelmi értéke magas, hiszen vízhez kötődő, azon belül is a reduktív (oxigénszegény) viszonyokat kedvelő növény- és állatfajoknak ad otthont. Fő fafaja a
mézgás éger.
Égerláp a Hanságban és a tatai Fényes-tónál
