Egyéb lomboserdők (ÁNÉR: egyéb erdők és fás élőhelyek, láp- és ligeterdők, sziklás erdők)
Ide sorolhatjuk az elsődlegesen a talajviszonyok vagy a talaj-és nedvességviszonyok, illetve a pangóvizek által kialaított erdőket.
Ilyenek például a(z):
- ezüsthársas szurdokerdők és sziklatörmeléklejtő-erdők,
- patakparti égeresek,
- égerlápok.
Az ezüsthársas szurdokerdők és sziklatörmeléklejtő-erdők főként dombvidéken, sekély talajú nedves helyeken, pl.: vízmosásos szurdokokban és
törmeléklejtőkön jelennek meg. A társulás kis kiterjedésű, más nagyobb kiterjedtségű fás társulásba, mintegy "beágyazódik" vagy vele kevert fajkészletű állományokat ad. Fő fafaja a törmelékes, kőzethatású talajokat és váztalajokat kedvelő
ezüsthárs.
A patakparti égeresek tengerszint feletti magasságtól függetlenül is megjelenhetnek, de
inkább dombvidéki, középhegységi magasságokban találhatók. A kisvizű, néha pangásos-kiöntéses
patakok partján a mézgás (enyves) éger alkot kisebb állományokat. A fás vegetáció aljnövényzetében
gyakoriak a páfrányok és az üde talajt kedvelő virágos növények.
Patakparti égeres
Az égerlápok vízhez kötődő társulások, a fák szinte állandóan vízben állnak, a láp legfeljebb nagyon rövid periódusokra szárad ki, de a talajvízszint ekkor is magas marad.
Ma már nagyon kevés helyen van ilyen szép kifejlődésű lápterület: a múlt században áldozatul estek a lápok, mocsarak lecsapolásának. Természetvédelmi értéke magas, hiszen vízhez kötődő, azon belül is a reduktív
(oxigénszegény) viszonyokat kedvelő növény- és állatfajoknak ad otthont. Fő fafaja a
mézgás éger.
Égerláp a Hanságban. (Jelenleg nemzeti parki védettség alatt van.)