Faültetvények, fasorok ("erdősávok"), mezsgyebokrosok (ÁNÉR: egyéb erdők és fás élőhelyek)
A faültetvényeket elsősorban gazdasági céllal hozzák létre és többnyire nem őshonos, vagy a klimatikai viszonyoknak
nem megfelelő hazai fafajt ültetnek. Elsősorban a gyors növekedés, a minél hamarabb kivehető
"faanyag" a cél. Néhány esetben rekultiváció (pl.: bányarekultiváció) az ültetés célja.
Természeti szempontból általában értéktelenek, de néhány esetben jelentősek is lehetnek, ha a fajösszetétel vagy a szintezettség
megfelelő élőhelyet nyújt. Általában egy fafaj alkotja az ültetvényt, de előfordul két- vagy több faj együtt ültetése is.
A monokultúrás faültetvények nagy hibája, hogy engedik terjedni az özöngyomokat és tájidegen lágyszárú fajokat: a
bolygatott talajuk jó előhelyet adhat ezeknek.
Az őshonos fafajokból kopárokon ültetett fiatal "erdőket" is
célszerűbb inkább
ültetvénynek nevezni egészen addig, amíg a társulásra jellemző
cserje- és gyepszint ki (vissza) nem alakul. Hiszen ezek az erdő-ültetvények
még nem töltik be egy fajokban és szintekben gazdag erdő szerepét - hasonlóan
más - tájidegen - ültetvényekhez.
Gyakoribb faültetvények:
- akácosok,
- nemesnyárasok,
- szürkenyárasok,
- vegyes ültetvény,
- őshonos fafajok ültetvényei addig, amíg az erdő ki nem alakul belőlük
Az akác kedvezőtlen adottságú termőhelyeken is megél és rendkívül alkalmazkodóképes, ezért is hozták be ezt az észak-amerikai fafajt az 1700-as évek közepén, az alföldi futóhomok megkötése céljából.
Az akác tulajdonsága, hogy nagyon jól szaporodik magról is és
tőről erőteljesen sarjad, tehát mindenfelé, mint "özöngyom" terjed,
a természetközeli területekről való kiirtása nagyon nehéz. A talajt degradálja,
túltelíti nitrogénben, a cserjeszintet és a gyepszintet fajszegénnyé teszi.
Üde helyeken előfordulhat azonban, hogy
pozitívan veszi át az őshonos fafaj szerepét, bár az akácos talajban
itt is gyakoribbá válnak a
nitrogénkedvelő gyomok (pl.: nagy csalán, vérehulló fecskefű) és tömegesen
szaporodhatnak el más erdők elszórtan jellemző gyepszintfajai, pl.: erdei tubolya, zamatos turbolya, rozsnok-fajok.
A
nemesnyár
szó egy fajtakomplexumot takar, elsősorban a kanadai nyár
és ennek hibridjei, nemesített fajtái. A fajták (a jellemző morfológiai
különbségeken túl)
növekedésben, a fa szöveti szerkezetében térnek el egymástól, így a
jellemző gazdasági cél érdekében
adhatunk az egyes fajtáknak nevet, pl.: "papírnyár": a papírgyártáshoz
legmegfelelőbb fajta;
"jegenyenyár" (feketenyár hibrid): magas, sűrűn ültetett szélfogó fasornak alkalmas fajta, stb.
A nyáras ültetvények - amennyiben nem irtják a cserje- és gyepszintjét -
alkalmasak az őshonos cserje- és gyepszinti fajok többségének
megtartására, tehát
természeti értékük a kialakult fajgazdag és szintezett vegetáció miatt
valamivel jobb, mint az akácosoké.
A fasorok és mezsgyebokrosok országszerte gyakoriak.
Tájidegen fafajaik (pl.: akác) mellett
a cserjeszintjük őrizhet őshonos fajokat (kökény, gyepürózsa, kecskerágó-fajok stb.)
így ott, ahol más fás vegetáció nincs, ezek is fenntartandónak mondhatók.
Jellegzetes faültetvényünk - nemesnyáras
Egy ritka, szép akácos dombvidéken (Mátraalja).
Az akác itt egy patakpart és mély vízmosás őshonos fafajait helyettesíti
Fiatal nyárültetvény homokon
Telepített, fiatal kocsányos-tölgyes. Ez még nem erdő, inkább ültetvény.
Nemesnyáras
Felszántott mocsárréti talajfelszínte telepített harmadik éves nemesnyáras magas gyomtársulás aljnövényzettel,
mocsárrét környezetben a másodlagos szukcesszió kezdeti fázisában. Aljnövényzete viszonylag fajgazdag,
több növény tömegesedésével:
pl.: csomós ebír, mezei aszat, réti peremizs, fekete üröm, varjúmák, szőrös disznóparéj,
de sajnos tömeges a parlagfű is.
Kocsányos-tölgyes helyén telepített üde akácos, viszonylag szép aljnövényzettel,
de már beterjednek a nitrofita gyomok: csalán, vérehulló fecskefű; ezen túl a gyepszintet a gyakori, értéktelenebb pázsitfű fajok adják.
Üde aljnövényzetű - bár fajszegény - akácos (Északi-alföld). Az akác itt is jobban
beilleszkedik a diófás-vadkörtés, dzsungelgyümölcsös-jellegű vegetációba.
Az akácot sok természetközeli állapotú helyen "özöngyomnak" tekintjük. Néhol emiatt vegyszerrel irtják.
A képen vegyszerezett, elszáradt akácok láthatók.
Az akác tőről sarjadva és magról is jól terjed. A képen egy akácosban
kihajtott tősarjak és kis magoncok láthatók. Az erdő aljövényzete száraz, gyér.
Az akác itt szinte teljesen kipusztította "maga alól" az őshonos vegetációt.
Nemesnyáras természeti szempontból helytelenül kezelve: a cserjeszintje kiirtva (nyíl jelöli a kihordott rőzsét).
Hibrid fehérnyár ültetvény üde homoktalajon (Nagykáta környéke). Gazdag cserjevegetációja elfogadható élőhely a madarak, kisemlősök, rovarok számára.
A gyepszintben sajnos tájidegen öszöngyom-fajok is vannak: betyárkóró, kanadai aranyvessző.
Fajszegény nemesnyáras száraz homokon (Nyíregyháza). Látható,
hogy az özöngyomok és tájidegen fajok (pl.: selyemkóró) beterjednek.
Ez természeti szempontból kedvezőtlen.
Feketefenyves- kopárfásítás. Faültetvény, nem igazi erdő.
Vegyes nyír-nemesnyár ültetvény homokos agyagon (Hatvan). Jó kombináció, mert a cserjeszint és gyepszint fajgazdag.
A szél kedvezőtlen hatásától védő akácos "erdősáv" szántóföld mellett.
Gyakori kép országszerte.
"Erdősáv" ártéri hullámtéren kialakított szántóföldek mellett.
Két funkciója is van: védi a szántót a széltől, majd gazdasági faültetvényként a "vágásérett" nyárfákat le lehet termelni.
A mezsgyebokrosok a mezőgazdasági parcellákat választják el egymástól.
Ha őshonos cserjefajok alkotják, érdemes fenntartani.
Egyes erdőink (sok helyen az országban) nem ültetésből alakultak ki, hanem pl. a tölgyesek fáinak fokozatos
kivágása után fokozatosan elakácosodtak. Ezek aljnövényzete még tükrözheti az eredeti természetközeli
állapotokat is, pl.: a sárga tyúktaréj, az ujjas keltike, a ligeti csillagvirág, a tarka sáfrány
vagy a kék ibolya sokáig megtalálható bennük.