Itt kifejezetten a föld alól a közetek közül felszínre törő vizek felbukkanásának és a patakok-folyók zuhatagos részének közvetlen környékét említjük - nem a nagyobb kiterjedésű részeket, pl.: forráslápokat vagy forrástavakat. Utóbbiak a vízi vegetáció részben kerül(het)nek említésre.
Többek között azért is, mert a vízesések általában "sziklafalas" képződmények, de a források között is igen jelentős azok száma, amelyeket ún. "forrásfoglalás" során különböző módokon és mértékben kiköveztek-kibetonoztak, így mintegy "sziklafalas" környezetet biztosíthatnak a növények számára.
A növényzet elsősorban az állandó magas páratartalomnak és a víz fröccsenésének megfelelően párás-nedves-vizes alapon megtelepedő sziklaborítás fajaiból áll. A mohák mellett az anyagunkban is feldolgozott magasabbrendűek közül a párfányok jelentősek. Egy kis területen több sziklarepedésben, nedves talajon élő párfányfaj is jelen lehet.
Az alábbi képen jól kivehetőek a vízesés két oldalán (elsősorban bal oldalon) lévő párfányok, melyek fajait nem adjuk meg, de a habitusokból látszik, hogy legalább három-négy páfrányfaj él ott.
A másik nedvességkedvelő növénytípus a "liánszerű" növények közül a borostyán, amely több ágával is végigfut a sziklafalon.
Mivel a források-patakok vizet biztosítanak hozzá, a területet általában erdő veszi körül, így árnyékos, itt, ezen a konkrét helyen is például. A kevesebb és gyengébb fény miatt a magasabbrendű virágos növények fajainak a száma általában kevés és/vagy csak időleges megtelepedők.
A forrás-vízesés helyén/környékén általában több ritka/védett faj is élőhelyet találhat, például az élőhelyigényét a nevével is jelző forrásfodorka.