Kultúrtájak, félkultúrtájak (ÁNÉR: nem sorolható be)
Épített környezet (ÁNÉR: nem sorolható be)
Érintetlen vagy csak kevés emberi beavatkozással terhelt természeti táj
ma már alig található Közép-Európában igy hazánkban is.
A kultúrtájak és félkultúrtájak egyre nagyobb kiterjedésűek, ahogy a települések és az azokat
összekötő ínfrastruktúrális létesítmények terjeszkednek, az ültetvényerdők, szántók, gyümölcsösök területe növekszik.
A félkultúrtáj még tartalmaz jelentősebb kiterjedésű természetes vegetációt is, de a kultúrtájakon már csak döntően emberi beavatkozással terhelt vegetáció található.
Gyakran a terhelt/degradálódott vegetációtípusoknak az egymással keveredő
jelenléte jellemző, de nemritkán "önálló", egyfajta növényzet van jelen.
A kultúrtájakon gyakori az emberi építmény, vannak utak, házak, vasutak, kikövezett a folyópart, sportpálya, temető és
még többféle egyéb "infrastruktúra" megtalálható.
Az épített környezet-re jellemző - ha a terület fajkészletét, a fajok elterjedését nézzük -, hogy
az ember által kialakított, addig ott meg nem lévő de az építéssel megjelenő környezeti feltételek a fajok terjedésének
nagy segítséget jelentenek. Például az építési homok - akár "csupasz" felszínnel, akár a térkőburkolatok közeiben - jó feltételeket teremt a » királydinnye terjedésének,
a járdalapok és vízvezető árkok/folyóparti betonburoklatok közeiben megtelepedhet (kiszökhet/kivadulhat) a » porcsinrózsa,
az autópályák rézsűibe kivadul az » édeskömény, az utak melletti sós szegélyben eredeti élőhelyeiről
kiterjed a » sóvirág, épületek falrepedéseiben és kő/betonkerítéseken megtelepszik a » pintyő, és még
folytatható a sor sok példával.
Különleges kultúrterületek is vannak, többek között ilyenek például az arborétumok, botanikus kertek, de ilyenek a temetők is, ez utóbbiak is sok kiszökni/kivadulni képes "dísznövényt" és néha ritka kultúrreliktumot is őriznek.
A település és közvetlen környezete: kultúrtáj - parkerdők, parkok, rontott gyepek, útszéli ruderáliák, szántók, kaszálók, stb. - az eredeti természetes
vegetáció szinte teljesen eltűnt, átalakították
Kultúrtáj döntően mezőgazdasági területekkel, telepített erdővel, mesterséges eredetű tavakkal, kistelepülésekkel
Félkultúrtáj: a jelentősen- és kevésbé átalakított vegetáció
keveredik, az eredeti társulások még több helyen, bár leromlott állapotban
megtalálhatók
Félkultúrtáj: városon belüli kispatakrész (Jászberény). A vízszint szabályozott, a víz és a vízpart vegetációja a potenciális természetes vegetációhoz hasonló, de "gondozott" állapotú.
Félkultúrtáj: Holt-Tisza partja, üdülőterület
Félkultúrtáj: Tiszapart, Tokaj
Nagyváros (belterületi kultúrtáj): parkok, útszélek, kis fajgazdagságú kezelt gyepek
A rendszeresen bolygatott - "gondozott" - külterületeken erősen csökken a biológiai
sokféleség és jó feltételeket teremtenek a
tájidegen- és özöngyomfajok, pl.: a keskenylevelű ezüstfa terjedésének