Mocsárrétek, láprétek, tőzegmohalápok (ÁNÉR: nedves gyepek és magaskórósok, forrásgyepek és tőzegmohás lápok)
Mocsárrétek
Láprétek
Átmeneti lápok
Tőzegmohalápok
A mocsárrétek elsősorban alföldi, hegylábperemi környezetben alakulnak ki jó vízellátottságú öntéstalajon, ártéri és öntésterületeken. A talajvízszint állandóan magas, de a területet nem borítja egész évben víz, sőt inkább csak az évnek kisebb részében.
Jellemző a nagy fajgazdagság: magasabb termetű pázsitfűfajok (réti perje, réti csenkesz, csomós ebír, réti ecsetpázsit) és
virágos növények egyaránt gyakoriak. Jellemző lágyszárú virágos növény a murok, réti boglárka, aggófüvek, gyermekláncfű, magyar imola, galaj-fajok, (pl.: tejoltó galaj), értékes faja itt-ott a korcs (fátyolos) nőszirom.
A nedvesebb helyeken magassásos és magaskórós átmenet is megjelenik, itt jellemző a közönséges lizinka, réti- és vesszős füzény, fényes borkóró, pasztinák és több nem zsombékoló sásfaj.
Egyes helyeken, láprétekhez képezhet átmenetet, pl.: kékperjés láprétekhez, melyek hasonló megjelenésűek, de a kékperje uralkodó faj bennük.
A láprétek nedves, hosszabb ideig vízborította talajon jelennek meg közepes-alacsony vegetációval.
Jellemző fajok a sások és szittyók, lizinka, gyíkhagyma, több helyen előfordulhatnak gyapjúsás-fajok és
bár nem gyakori, de többfelé előfordul a fehér zászpás láprét. Értékes fajok még például a szibériai nőszirom és a korcs (fátyolos) nőszirom.
A pázsitfűfajok közül többek között a közönséges kékperje (más néven: nyugati kékperje) ad egy sajátos társulásnak alapot, ez a
kékperjés láprét. A kékperjés rétek bár ritkák, de többfelé előfordulnak, a kiszáradó részeken ezeket nemritkán kaszálórétnek hasznosítják,
ezért védendőek, több Natura 2000 -terület is van közöttük.
Az üde, néhol vizes maradó de másütt kiszáradó típusú láprét-fragmentumok és fűzliget- vagy égerliget- vagy nyárliget- fragmentumok együttesét "turján"-nak nevezik, néhány helyen hazánkban megtalálható ez a "turjánvidék".
Fotók a turjánvidékről (Ócsa környéke). Helyenként rendszeresen kaszálni kell egyes védett növények (pl.: bangók, egyéb kosborok) fennmaradásáért. A nem kaszált részeken pedig felnövekedhetnek és magot szórhatnak az egyéb jellemző lápréti fajok (pl.: kékperje).
Az átmeneti lápok vízellátottság-jellegükben és vegetációjukban mintegy átmenetet képeznek a szinte állandó vízborítású lápok és a
kiszáradóbb láprétek között. Növényfajaik között általában több védett, pl.: nőszőfüvek, gyapjúsások.
A tőzegmohalápok hidegebb klímájú korszakokból maradtak hazánkban. Védendő,
megőrzendő reliktumok. Legnagyobb veszélyt a környezetük kiszáradása jelenti,
mert a réti fajok és erdei fák beterjednek.
A jellemző fajok a tőzegmohák - tulajdonképpen ebbe gyökereznek a maradványjellegű
fafajok - pelyhes nyír, babérfűz, hamvas éger és a ritka lágyszárú vegetáció: gyapjúsások, vidrafű, tőzegáfonya.
Fás-gyepes, elsősorban alföldi, nem egész évben vízzel borított kevert vegetáció is előfordul, mint például a fűzlápok, ahol a bokros növésű fűzfajok mellett a nyílt
területeken sások (pl.: borzas sás, a ritka lápi sás), pázsitfüvek (pl.: a ritka Jávorka-fényperje) és nedvességkedvelő virágos fajok (pl.: szibériai nőszirom, réti iszalag) fordulnak elő. Sajnos ezek a fűzlápok is, az utóbbi évtizedekben szárazodnak, szinte alig vannak vízborítás alatt, így betörnek a szárazabb területeket kedvelő fajok, az "ide való" fajok pedig kezdenek eltűnni.
Tipikus magasfüves mocsárrét főként réti csenkesszel
Réti ecsetpázsit mint állományalkotó pázsitfűfaj mocsárréten
Alföldi mocsárrét nyári virágzásban - murok, tejoltó galaj, szürke aszat (a szárazodás miatt behatolnak magaskórós-fajok is, pl.: héjakút mácsonya)
Kiszáradóban lévő fűzfás láprét (fűzláp) a Naplás-tó környékén
Hegyi-, patakparti láprét a Zempléni-hg.-ben.
A réten álló nyíres valószínűleg természetes (nyírláp) eredetű.
Gyapjúsásos átmeneti láp nyáron (Zempléni-hg.)
Gyapjúsásos átmeneti láp tavaszal, mocsári kosborokkal (Zempléni-hg.)
A tőzeglápon - tőzegmoha, tőzegáfonya (Báb-tava)
Nyíres tőzegláp gyapjúsással (Nyírjes-tó)
Nyíres tőzegmohaláp (Nyírjes-tó)
A tőzeglápon a fák a tőzegmohába gyökereznek. Fiatal hamvas éger és tőzegmoha.
Tőzegláp vízzel gyűrűszerűen körülvéve. A tó/láp vízkészlete csökkenőben van,
ezért a lápra beterjed a magassásos és felnövekednek tájidegen fák is. A kép előterében
(balra) tájidegen özöngyom, az aranyvessző is megjelenik.