A monokultúra fogalom a szántóföldön vagy egyéb "kapáskultúra"-ültetvényekben termesztett egy
lágyszárú faj (általában haszonnövények) állományát jelenti.
Ezekkel az a természeti szempontból vett probléma, hogy csak egy faj van jelen nagyon nagy területen (illetve a bennmaradó- vagy beterjedő gyomokkal együtt is csak néhány növényfaj), ezért ezek fajszegény élőhelyek.
Ezen túl a vegyszerekkel vagy mechanikusan irtott "gyomfajok" helyét más fajok foglalják el, vagy ugyanazok tömegével
terjednek később vissza. Így az "özöngyomok" terjedésének kedveznek a
monokultúrák. Kedveznek ezen túl még a tájidegen özöngyom-fajok
fennmaradásának is, mivel ezeknek is jó élőhelyet nyújtanak.
Ezek a fajok pont olyanok, amelyek a bolygatott, szabad talajfelszíneket kedvelik.
Nagytáblás monokultúra: szántóföldi gazdálkodás.
A bemutatott területnek több mint 90%-át ez a természeti szempontból értéktelen, de gazdasági szempontból fontos vegetációforma foglalja el. Nem sok terület marad az őshonos, fajgazdag vegetációnak.
Jellemző kép nagyon sokfelé.
A monokultúráknak kialakul a sajátos, nem fajgazdag gyomkultúrája is. Például a gabonagyomok: a
pipacs, mezei szarkaláb, konkoly, búzavirág...
Egy jobb példa a szántóföldi művelésre a kisparcellás (keskeny "nadrágszíjparcellás") művelés kaszálógyepekkel, legelőkkel, gyümölcsösökkel kombinálva.
Ma már kevés helyen alkalmazzák, pedig itt a különféle, egymás mellett, egymáshoz közel
termesztett különböző haszonnövényfajok természeti szempontból kedvezőbb, változatosabb
vegetációt adnak mint a nagyüzemi, nagy táblás művelés.
Tipikus nagyüzeni szántóföldi monokultúra. Csak a keskeny mezsgyegyepek,
mezsgyebokrosok, fajszegény fasorok jelentenek valamiféle vegetációs változékonyságot.
A szántókon és kapáskultúrákban, de útszéli gyomtársulásokban is özöngyomként terjedhetnek az egymáshoz nagyon hasonló
libatop- és laboda-fajok. A képen a fehér libatop látható.
A szántókon és kapáskultúrákban, de útszéli gyomtársulásokban is özöngyomként terjedhetnek a muhar-fajok.
Többfelé szántóföldi özöngyomként terjed a bojtorjánszerbtövis.
A szántókon és kapáskultúrákban özöngyomként
terjedhet a varjúmák.
Természeti szempontból kedvezőtlen vegetáció: a szántó monokultúrát alig-alig "színesíti" másféle vegetációfolt.
A szántókon és kapáskultúrákban özöngyomként jelennek meg a disznóparéj-fajok, mint a karcsú disznóparéj is.