Vágások, ruderália-gyepek, útszélek, szegélytársulások, gyomtársulások (ÁNÉR: egyéb fátlan élőhelyek)
A ruderália fogalom leromlott állapotú növénytársulást jelent. Gyakori, hogy ez valamilyen "szegélytársulás", pl.: szántóföldi-, útmenti-, erdőszéli.
A leromlás
két fontos jellemzőben mutatkozik: 1., a fajgazdagság; 2., a fajösszetétel.
Fajgazdagság szempontjából nem
jelenthetjük ki egyéretelműen, hogy mikor beszélünk ruderáliáról. Gyakori,
hogy csupán néhány nagyobb tűrőképességű faj marad meg az erdeti gyepben a
rendszeres kaszálás,
taposás, vegyszerezés stb. hatására, de más esetben - leginkább akkor, ha a
rontott gyep vagy vágásterület szukcessziója megindul -
igen magas is lehet a fajszám. A fajösszetétel már egyértelműbb képet ad:
a leromlott állapotú gyepben, vágásterületben megjelennek a "gyomfajok",
vagy ezek válnak tömegessé.
Mezsgyék
Művelt területek közötti általában kevéssé bolygatott vegetáció. A fajkészlete a terheltség (vegyszerek, esetleges kaszálás, valamikori művelés stb.) miatt szegényes, de az a leggyakoribb, hogy - bár "közönséges", gyomfajokból áll - még mindig többféle faj megtalálható. Ezért élőhelyek lehetnek és menedékei az állatvilágnak. Jelentőségük még az is, hogy a művelés esetleges fehagyása után innen több, a potenciális veegtációra jellemző lágyszárú faj visszaterjedhet.
Gyomtársulások
Szántóföldek, építkezések, útszélek, ültetvényerdők és egyéb bolygatott területek olyan
növénytársulásai, ahol ún. "gyomfajok" vannak többségben. Például: szőrös disznóparéj, pipacs, szarkaláb-fajok,
vérehulló fecskefű, nagy csalán, ragadós galaj, árva rozsnok
vagy egyéb "özöngyomok", leginkább a szukcessziós sorban pionír fajoknak számító növények.
A fajgazdagság lehet nagy és kicsi is. Jellemző, hogy a társulás fajkészlete
gyorsan, évről-évre változhat.
Különlegesen érdekes a nagyobb utak (pl.: autópályák, autópálya felhajtók), parkolók és vasutak "útmenti" társulásai,
amelyek
a bolygatás után beindult szukcesszióban eleinte igen magas fajszámot mutathatnak. Az esetleg távolabbról odahordott
kőzetalap és feltalaj új ökológiai feltételeket teremthet az addig esetleg zárt, más vegetációjú területen és megjelenhetnek a közeli-távoli
más területek fajai, pl.: homoki gyepi vagy szikes gyepi fajok, szélsőséges esetben még akár védett fajok is.
Az utak sózása is befolyásolhatja az útmenti szukcessziót, pl.: autópályák és utak mentén a szikesedő rétek sókedvelő fajai
közül is megjelenhetnek. Az utak és vasutak ezeken felül még ún. "zöld folyosó"-kat is képeznek, amelyek mentén az egyes fajok
- sajnos a tájidegen fajok és özöngyomok is - gyorsan és messzire terjedhetnek.
Tipikus ruderália, amely a gyakori bolygatás miatt alakult ki (művelés, majd a művelés
felhagyása egymás után többször is). A növényzet (gyomok,
több vegetációtípusra jellemző fajok)
jellegéből gyakran már alig lehet következtetni arra, mi volt az
eredeti vegetáció.
Friss vágásterület - zárt erdő megnyitása
A zárt erdő megnyitása után megindul a cserjésedés
A zárt erdő megnyitása után megindul a cserjésedés
Az egykori vágáserdő helyén a tőről sarjadó fák gyakran több törzzsel sarjadnak,
így következtethetünk egy erdő "előéletére"
Nedvesebb tölgyes vágásterülete - a vágásokra gyakran jellemző, hogy egy lágyszárú faj válik tömegessé
Nedvesebb, nitrogéndús tölgyes vágásterülete a nagy csalán tömegessé válásával
A vágásokon, erdő- és útszéleken nagyon gyakran jelenik meg a foltos bürök
Egy ruderália-gyep (rendszeresen kaszált, taposott,
mocsárréti környezetben lévő kápolnakert).
A "gyomjellegű" virágos növények nagy fajgazdagsága jellemző,
pl.: közönséges cickafark, ligeti zsálya, rekettyelevelű gyújtoványfű,
szarvaskerep, here-fajok, útszéi zsázsa,
galléros tarsóka, pásztortáska stb.
Leromlott magaskórósokban, szárazgyepekben jelenik meg a siskanád tippan. Ahol ez megtalálható, már utal a degradáció kezdetére.
Siaskanádas ruderália
Mocsárrétből leromlott kaszált gyep az eredeti társuláshoz képest kevés fajjal, mindössze: réti perje,
mezei komócsin, csomós ebír, korcs here, lándzsás utifű, papsajtmályva, pongyola pitypang (részletes cönológiai felvétel alapján).
Rendszeresen kaszált gyep eredetileg mocsárréti környezetben. Fajgazdag maradt és "jó" fajok is bőven előfordulnak,
pl: réti peremizs, ligeti zsálya, koloncos legyezőfű, réti iszalag...
Felszántott mocsárréti talajfelszínte telepített harmadik éves nemesnyáras magas gyomtársulás aljnövényzettel,
mocsárrét környezetben a másodlagos szukcesszió kezdeti fázisában. Aljnövényzete viszonylag fajgazdag,
több növény tömegesedésével:
pl.: fakó muhar, csomós ebír, mezei aszat, réti peremizs, fekete üröm, varjúmák, szőrös disznóparéj,
de sajnos tömeges a parlagfű is.
Csillagpázsitos útszéli gyep. Jellemző a fajszegénység, gyakran csak csillagpázsit, angolperje, egérárpa, lándzsás utifű alkotja.
A képen is az előtérben az egérárpa fehérre érett termésmaradványai tűnnek fel, a háttérben a lándzsás utifű virágzatai emelkednek ki, jobboldalt egy angolperje kalászkája.
A rontott magaskórósok és rontott mocsárrétek gyakori tömegesedő fajai a lórom-fajok
Település belterületén lévő fajszegény kaszált gyep. Itt is jellemző egy-egy
aszpektus egy-egy növényfajának tömegessége, pl.: az előtérben a mocsári csorbóka.
A közönséges tarackbúza leromlott gyepekben állományalkotóvá válik
Taposott gyepekben tömegessé válhatnak az utifű-fajok
Település külterületén lévő taposott, bolygatott gyep. Fajgazdag, az eredeti gyepvegetáció keveredik a gyomfajokkal.
A rontott magaskórósokban, egyéb rontott szárazgyepekben tömegessé válik a
héjakút mácsonya.
A pásztortáska az útszélek jellemző faja.
Útszéi ruderália-gyeptársulás. Az eredeti társulás sokszor nehezen meghatározható, mert a karakterfajaik hiányozhatnak. Ilyenkor a távolabbi környezetből következtethetünk.
Tipikus útszéli-árokparti gyomtársulás mocsárrét eredettel. Látható, hogy a kaszálatlan részen a növényzet részben magas, ez a természetes, nem a lekaszált állapot. Közepesen fajgazdag, bár már nem az eredeti mocsárrét fajkészlettel. Egy gyors rátekintéssel ebben az állapotban látható főbb növényei, a magasabbak: csomós ebír, meddő rozsnok, árva rozsnok, egérárpa, tarackbúza, franciaperje, réti csenkesz, közönséges cickafark, pipacs, mezei aszat, egynyári seprence, szelíd csorbóka, mezei katáng, orvosi somkóró. Az út szélére szorult alacsonyabbak: korcs here, réti here, szarvaskerep, nagy utifű, lándzsás utifű, madárkeserűfű, apró szulák.
Útszéli/árokparti gyomtársulás: tömeges a terjőke kígyószisz, betyárkóró, közönséges cickafark, keszeg saláta, orvosi somkóró,
parlagi ligetszépe.
Útszéli gyomtársulás: tömeges a terjőke kígyószisz, orvosi somkóró.
A nagyobb utak és vasutak mentén sokszor jelentős földmunkák vannak, amelyek új területeket
nyitnak, főként a "gyomfajok" tömeges megjelenésének.
Tipikus száraz gyomtársulás bolygatott területen. Tájidegen- és özöngyomok, hazai gyomfajok adják a vegetációt.
Egy ilyen társulás lehet fajszegény - utalva a degradációra -, de extrém fajgazdag is, utalva
a bolygatás után beindult szukcessziós versengésre.
Szántók szélein, gyártelepek bolygatott területein, szabad talajfelszínen
jellemző
a sebforrasztófű, pipacs, mezei szarkaláb megjelenése
Trágyázással, taposással rontott gyep: marhalegelő. Jellemző lágyszárú vagy félcserje fajok válnak uralkodóvá:
pl: utifű-fajok, angolperje, sovány csenkesz, tövises iglice.
Trágyázással, taposással rontott gyep: marhalegelő. Jellemző, hogy csak néhány pázsitfű faj az uralkodó.
Művelésében felhagyott, de néha bolygatott környezet sóderbányatavak, kubikgödrök közelében. A nád nemcsak vízi növény,
szárazra is kiterjedhet.
Napraforgóültetvény monokultúra melletti mezsgyeterület. Jól látható a több lágyszárú faj - pázsitfüvek, virágos fajok.
Gyomtársulás főként franciaperjével, csomós ebírrel.
Ruderália főként franciaperjével, csomós ebírrel.
Ruderália: tömeges a tarackbúza, angolperje, egérárpa.
Gyomtársulás: akácültetvény aljövényzetében tömeges a vérehulló fecskefű.
Gyomtársulás: tömeges a nagy csalán.
A gyomtársulásokban is előfordulhatnak védett fajok: például nyúlánk madártej árokparti-útszéli gyomtársulásban.
A gyomtársulásokban is előfordulhatnak védett fajok: például budai imola útszéli, gabonavetés melletti mezsgyében.
"Özöngyomok" felhagyott szántón. A szegényes fajkészletben tömeges a maszlag, varjúmák, fekete csucsor,
megjelenik a szőrös disznóparéj és a sokvirágú naparaforgó is.