Mester Zs - Toldi Z: Magyarország flórája és vegetációja

V e g e t á c i ó l a p

Betűméret:

Száraz lomboserdők (ÁNÉR: fényben gazdag tölgyesek és erdő-gyep mozaikok)

Ide a melegebb és szárazabb (kevésbé csapadékos) mikroklímát kedvelő társulások tartoznak. Ilyenek például a:

- dombvidéki cseres-tölgyesek,
- tatárjuharos tölgyesek és homoki tölgyesek,
- melegkedvelő tölgyesek és xeroterm bokorerdők.

A cseres-tölgyesek - ilyen például a dombvidéki cseres-kocsánytalan tölgyes (Quercetum petraeae - cerris) - a középhegységi, 250-450 m tengerszint feletti magasságot foglalják el zonálisan. Fő alkotó fafajuk a

csertölgy és a

kocsánytalan tölgy. A tölgyek lombszintje a nyári aszpektusban sem záródik teljesen, elegendő fény jut be a cserjeszint és a gyepszint jellemző növényfajai számára, ezért a társulás fajgazdag.
Jellemző elegyfa a madárcseresznye és a sajmeggy, a cserjeszintben gyakori a fagyal, gyepürózsa, csíkos kecskerágó és bibircses kecskerágó illetve a galagonya-fajok; az aljnövényzetben a harangvirág-fajok, a vadpaprika, a sátorozó margitvirág és a salamonpecsét-fajok mindenhol jellemzőek. A szárazabb tölgyesekben tömeges lehet az erdei gyöngyköles, a nedvesebbekben az orvosi tüdőfű, bársonyos tüdőfű jelenik meg.

A tatárjuharos-tölgyes - ilyen konkrét társulás például a tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) - lösztalajon jelenik meg, leginkább az Alföldön és a középhegység déli lábainál volt elterjedt, de a jó termőtalaj miatt ezek mára eltűnetek, helyüket művelik. Egy szép maradvány a kerecsendi lösztölgyes. A társulás a cseres- tölgyeshez hasonlóan fajgazdag, a tölgyek mellett a

tatárjuhar egy második (alacsonyabb) lombszintet alkot és megjelenik benne a molyhostölgy is.

A homoki tölgyesek, például a gyöngyvirágos-tölgyes alföldi elterjedésűek, főként homokra települtek. Vegetációképük az üdébb, fénygazdag cseres-tölgyesekhez hasonló. Egykor az Alföld jelentős részét borították, pl.: Debrecentől egészen a Nyírségig felhúzódtak összefüggő erdőtakarót biztosítva, vagy például a Duna-Tisza-közén is gyakoriak voltak. Ma már csak kisebb maradványaikat lelhetjük fel.

Xerotherm cseres-tölgyes

Dombvidéki száraz tölgyes

Kocsányos tölgy

A cseres-tölgyesek középhegységeink dombvidéki részeinek fő állományai

A cseres-tölgyesek aljnövényzetére sok fény érkezik, ezért fajgazdag, vagy egyes fajok tömegesek is lehetnek, pl.: egyvirágú gyöngyperje.

A kerecsendi lösztölgyes

Homoki gyöngyvirágos-tölgyes (Debrecen, Nagyerdő TVT)

A melegkedvelő tölgyesek - ilyen társulás konkrétan például a dombvidéki melegkedvelő tölgyes (Quercetum pubescenti-petraeae) - és bokorerdők - ilyen társulások konrétan például a cserszömörcés-molyhos tölgyes bokorerdő (Cotino - Quercetum pubescentis) és a sajmeggyes-molyhos tölgyes bokorerdő (Ceraso mahaleb Quercetum pubescentis) - a középhegységek szárazabb helyein leginkább déli-délnyugati kitettségen fordulnak elő. Az extrém száraz mészkő- és vulkánikus alapkőzeteken (andezit, riolit, dacit) alakulnak ki a karsztbokorerdők és az andezit bokorerdők, ahol a fák törpe (3-5 m) és gyakran girbe-gurba növésűek.

A melegkedvelő tölgyesekben és a bokorerdőkben a csertölgy még előfordul, de a kocsánytalan tölgy ezt a mikroklímát már nem bírja, helyette a

molyhos tölgy az állományalkotó fafaj. A cserjeszintben és a lombszintben karszton jellemző a cserszömörce, sajmeggy és virágos kőris, andeziten a virágos köris. A karsztbokorerdők és karszt sziklagyepek együtt olyan fajgazdag flórát tartanak fenn, hogy van olyan terület, például a Budai-hegységben, ahol a hazai flóra fajainak egyharmada megtalálható.

Különleges élőhelyek a dolomit bokorerdők és a bokorerdőkkel vegyes sziklagyepek illetve sztyeppesedő sziklagyepek, pl.: Budai-hg, Nagy-Szénás. Sok ritka növény élőhelyei, pl.: pilisi len, ahol helyenként ezek tömegesednek is, pl.: magas gubóvirág, magyar nyúlszapuka, molyhos napvirág. A bokorerdők fő fajai itt is a molyhos tölgy és a csertölgy, de a karsztbokorerdőkhöz hasonlóan gyakori az ostorménfa, és itt-ott előfordul a virágos kőris is.