Száraz lomboserdők (ÁNÉR: fényben gazdag tölgyesek és erdő-gyep mozaikok)
A klímazonálisan megjelenő és néhány gyakori fás vegetáció jellemzéséhez példának és gyakorlási lehetőségként
néhány konkrét társulásnevet is
megadunk. A további egyéb vegetációtípusokba sorolható növénytársulások fajtáit/neveit más tananyagokban lehet megtalálni,
ebbe a fotós anyagba a jóval száz fölötti konkrét társulásfajtát nem láttuk célszerűnek bevenni.
Ide a melegebb és szárazabb (kevésbé csapadékos) mikroklímát
kedvelő társulások tartoznak.
Ilyenek például a:
- dombvidéki cseres-tölgyesek,
- tatárjuharos tölgyesek és homoki tölgyesek,
- melegkedvelő tölgyesek és xeroterm bokorerdők.
A cseres-tölgyesek - ilyen például a dombvidéki cseres-kocsánytalan tölgyes (Quercetum petraeae - cerris) - a középhegységi, 250-450 m tengerszint feletti magasságot foglalják el zonálisan.
Fő alkotó fafajuk a
csertölgy és a
kocsánytalan tölgy.
A tölgyek lombszintje a nyári aszpektusban
sem záródik teljesen, elegendő fény jut be a cserjeszint és a gyepszint jellemző növényfajai számára, ezért a társulás fajgazdag.
Jellemző elegyfa a madárcseresznye és a sajmeggy, a cserjeszintben gyakori a fagyal, gyepürózsa, csíkos kecskerágó és bibircses kecskerágó illetve a galagonya-fajok; az aljnövényzetben a harangvirág-fajok, a vadpaprika, a sátorozó margitvirág és a salamonpecsét-fajok mindenhol jellemzőek.
A szárazabb tölgyesekben tömeges lehet az erdei gyöngyköles, a nedvesebbekben az orvosi tüdőfű, bársonyos tüdőfű jelenik meg.
A tatárjuharos-tölgyes - ilyen konkrét társulás például a tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) -
lösztalajon jelenik meg, leginkább az Alföldön és a középhegység déli lábainál volt elterjedt, de a jó termőtalaj
miatt ezek mára eltűnetek, helyüket művelik. Egy szép maradvány a kerecsendi lösztölgyes. A társulás a cseres-
tölgyeshez hasonlóan fajgazdag, a tölgyek mellett a
tatárjuhar egy második (alacsonyabb) lombszintet alkot és megjelenik benne a molyhostölgy is.
A homoki tölgyesek, például a gyöngyvirágos-tölgyes alföldi elterjedésűek, főként homokra települtek. Vegetációképük az üdébb, fénygazdag cseres-tölgyesekhez hasonló.
Egykor az Alföld jelentős részét borították, pl.: Debrecentől egészen a Nyírségig felhúzódtak összefüggő erdőtakarót biztosítva, vagy például a Duna-Tisza-közén is gyakoriak voltak.
Ma már csak kisebb maradványaikat lelhetjük fel.
Xerotherm cseres-tölgyes
Dombvidéki száraz tölgyes
Kocsányos tölgy
A cseres-tölgyesek középhegységeink dombvidéki részeinek fő állományai
A cseres-tölgyesek aljnövényzetére sok
fény érkezik, ezért fajgazdag, vagy egyes fajok tömegesek is lehetnek, pl.: egyvirágú gyöngyperje.
A melegkedvelő tölgyesek - ilyen társulás konkrétan például a dombvidéki melegkedvelő tölgyes (Quercetum pubescenti-petraeae) -
és bokorerdők - ilyen társulások konrétan például a cserszömörcés-molyhos tölgyes bokorerdő (Cotino - Quercetum pubescentis) és a
sajmeggyes-molyhos tölgyes bokorerdő (Ceraso mahaleb – Quercetum pubescentis) - a középhegységek szárazabb helyein leginkább déli-délnyugati kitettségen
fordulnak elő. Az extrém száraz mészkő- és vulkánikus alapkőzeteken (andezit, riolit, dacit) alakulnak ki a karsztbokorerdők és az andezit bokorerdők, ahol a
fák törpe (3-5 m) és gyakran girbe-gurba növésűek.
A melegkedvelő tölgyesekben és a bokorerdőkben a csertölgy még előfordul, de a kocsánytalan tölgy ezt a mikroklímát már nem bírja, helyette a
molyhos tölgy az állományalkotó fafaj. A cserjeszintben és a lombszintben karszton
jellemző a cserszömörce, sajmeggy és virágos kőris,
andeziten a virágos köris. A karsztbokorerdők és karszt sziklagyepek együtt olyan fajgazdag flórát
tartanak fenn, hogy van olyan terület, például a Budai-hegységben, ahol a hazai flóra fajainak egyharmada megtalálható.
Különleges élőhelyek a dolomit bokorerdők és a bokorerdőkkel vegyes sziklagyepek illetve sztyeppesedő sziklagyepek, pl.: Budai-hg, Nagy-Szénás. Sok ritka növény élőhelyei, pl.: pilisi len, ahol helyenként ezek tömegesednek is, pl.:
magas gubóvirág, magyar nyúlszapuka, molyhos napvirág. A bokorerdők fő fajai itt is a molyhos tölgy és a csertölgy, de a karsztbokorerdőkhöz
hasonlóan gyakori az ostorménfa, és itt-ott előfordul a virágos kőris is.