A mocsár kiöntéses-pangóvizes - általában kisebb kiterjedésű - területen alakul ki, ahol a vízborítás az év legnagyobb részében megvan. Az aljzat iszapos. A növényzetére a sások, sás-féle, káka-féle, palka-féle habitusú növények jellemzőek, a növényborítás kis mértékű. Szukcessziójával mocsárrét, láprét alakul ki, majd tovább folytatódik a benövényzetesedés.
A nagyobb állóvizek és kisebb vagy nagyobb folyók vegetációját említjük a további a részben, valamint
a tavak, holtágak vízi vegetációját.
A tavak és holtágak két fontosabb csoportba sorolhatók, az egyikbe azok
tartoznak,
amelyek nyíltvízi vízterében nincs, vagy csak kevés hínárnövényzet található. A másikba azok, amelyek nyíltvize
hínárnövényzetben dús.
A vízi vegetációhoz a part felől kapcsolódhat még egy ún. "függönytársulás" (vízparti szegélytársulás) - lásd még: » csatornák, bányatavak menüpont -, amely felkapaszkodó fajokból áll.
A vízi szukcessziós folyamat a feltöltődés, a hínárvegetációban való feldúsulás felé halad, tehát az állóvizeknek van egy fejlődési folyamatuk.
A vízi vegetációt a hínárokban gazdag állóvízen tekinthetjük át, a nyíltvízből a part felé haladva. Egy emelkedő szintezettség-sorrendet figyelhetünk meg:
A lebegőhínár tagja leggyakrabban békalencse vagy rucaöröm páfrány; a gyökerező alacsonyhínár tagja leggyakrabban a süllőhínár-fajok, sulyom, békaszőlő-fajok; a magashínár tagja a tündérrózsa, vízitök, kolokán, békabuzogány-fajok, nyílfű.
A nádas-gyékényes tagjai a nád és a gyékény-fajok, melyek önálló vagy kevert állományokban is megjelenhetnek. Nem ritka, hogy a nádat vagy gyékényt a vízi harmatkása vagy káka-fajok (pl.: tavi káka) helyettesítik, esetleg mindkettő jelen lehet.
A parti vegetáció változatos, lehet magassásos, lápi magaskórós vagy közvetlen a vízparton fűzbokros.
Az iszaptársulások a magas vízszint által fenntartott folyóparti, csatornaparti, ritkábban
tóparti- vagy rizsvetés szélein lévő társulások, néhol szikes mélyedékek kötött talajainak társulásai. Jellemző fajaik például a
törpekáka, sűrű csetkáka, vastag bajuszfű.
A folyóvízi vegetáció vízben lévő hínártagjai a lassú,
szinte állóvízi jellegű helyeken megegyeznek a magashínár-fajokkal, a vízparton
nádas-gyékényes, magassásos vagy patakparti magaskórós található.
A folyóvizek homok vagy kavics hordalékzátonyai is értékesek lehetnek, néha ritka fajokat találunk rajtuk, például ilyen a Tisza-vidéken a
vízparti deréce vagy a Dráva kavics-homok zátonyain a csermelyciprus.
Tiszaparti iszaptársulás
Mocsár (Hortobágy)
Hínárban és partközeli, parti vegetációban gazdag
állóvíz (természetes eredetű Tisza-holtág az Északi-alföldön).
A víztől a part felé haladva megfigyelhető a növényzeti szintmagasság-emelkedés.
Hínárban szegény vízi vegetáció - dominál a nádas
Nagyított képkeret 1.: egy cukorgyári ülepítőtó, 2.: egy sóderbányató
Békalencsehínár és nád
Békalencsehínár partközelben
Vízi hídőrös, vegyes növényzetű vizes-mocsaras társulás
Az eutróf (tápanyagben feldúsult, feltöltődésben lévő) állóvizekben a
hínárnövényzettől szinte nem is látszik a szabad vízfelszín
Az eutróf vizekben a felhalmozódott humuszanyagoktól sötét színű a víz. A sötét víz sok
naphőt elnyel, felmelegszik, ezzel is csökken a víz oxigéntartalma
Kis patakokban gyakori, hogy zöldmoszatok, pl.: a békanyálmoszat adja a hínárvegetációt
A vízből a part felé megfigyelhető szintezettség-emelkedés I.
A vízből a part felé megfigyelhető szintezettség-emelkedés II.
Kevert, kissé gyomjellegű vegetáció egy hullámtérben. Gyors- és gyakran nagymértékű vízjátékkal jellemzett kisfolyóvíz (Zagyva)
lassanfolyó jellegű része: az előtérben békalencse- és békaszőlő-hínár, a háttérben
előbb virágkákás-gyékényes és nyílfű, majd parti magaskórós (fekete üröm, fehér libatop, magas aranyvessző,
lózsálya, japánkomló, süntök, vesszős füzény, orvosi ziliz, sötétlila őszirózsa).
A meredek "törőpart" jelleg miatt a magassásos hiányzik.
Az előtérben sulyom- és tündérrózsa-hínár, a háttérben ágas békabuzogány vegetáció
Tündérrózsás, sulymos hínárnövényzet holtágon
Rucaöröm, békatutaj és sulyom egy Tisza-holtág hínárnövényzetében
A nádas-gyékényest "helyettesítő" vegetáció: az előtérben vízi
harmatkása (világosabb zöld, alacsonyabb), hátrébb tavi káka (sötétebb zöld, kimagasló).
Az ágas békabuzogány virágzata
A virágkáka partközelben, többnyire ott jelenik meg, ahol a parton nincs nádas-gyékényes vegetáció.
[Átmenetet képez a nádas-gyékényes és a magassásos habitusú növények között.]
Békaszőlő-hínár
Nádas
Légifotó foltokban elhelyezkedő nádasról egy nagytóban (Tisza-tó)
A nád fiatal virágzata
Gyékényes. [Két gyakori gyékényfajunk a bodnározó- és a keskenylevelű gyékény.]
Elmocsarasodóban-feltöltődőben lévő holtág - bent még gyökerezőhínár, de kintebb már tömeges a subás farkasfog,
keskenylevelű keserűfű, legkintebb nádas található
Holtág (Túr) állóvízi-jellegű növényzete
Holtág (Túr) gyékényes partmenti vegetációja
Tisza-holtág (Jánd). Süllőhínár és nádas.
Gyors kisfolyóvíz (Zagyva) partközeli és parti vegetációja. Az alacsonyabb parton magasásos, és virágkákás (baloldalt, középen, elvirágzott); a magasabb parton nádas és magasásos-magaskórós.
Lassú kisfolyóvíz (Túr) partján lévő cserjés vegetáció
Nagyfolyóvíz alsó szakaszának (Bodrog) partmenti vegetációja: a vízben hinaras, a víz felől a part mellett
nádas-gyékényes sáv, mögötte fűz-nyár galériaerdő
A Dráva Őrtilosnál - többek között a folyó kavics-homok zátonyai is értékes/ritka fajoknak adnak otthont
Függönytársulás - itt a vízparti szomorúfűzre felfutó komló és a japánkeserűfű adja (Szamos-holtág)