| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Eltűnt növények
A Magyarországon régebben előforduló, de ma már nem megtalálható növényfajok száma pontosan nem adható meg - van amelyik újra felbukkan mégis csak, van amelyet a természetvédelem újra betelepít, van, amely bár nem találjuk, még nem bizonyos, hogy eltűnt - de a szám több tízes nagyságrendű. Amikorra egy fajt végleg eltűntnek nyilvánítunk, egy időt azért érdemes várni, vannak példák, hogy a jó ideig nem talát faj egyszercsak előkerül.
Néhány regiszter felsorolja a fajneveket. (Lásd például /az irodalomjegyzékben is/: Király G. (ed.) (2007): Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai - az "EX" és "EW"-vel jelzett fajok.)
Nekünk itt most a teljesség igénye nem célunk, hanem csupán néhányat bemutatni az eltűnt fajaink közül, főképpen az eltűnésük okát ismertetve tanulságként.
A természetvédelem honlaprész főlapján felsoroljuk a legfőbb okokat: tulajdonképpen ugyanazok, mint amelyek a "természetvédelem szükségességét" indokolják, ezek közül általában több ok együtt vezet egy faj eltűnéséhez, és általában azok a fajok ezek, amelyek kevés helyen éltek (fordultak elő) és élőhelytípusaik sérülékenyek.
A közvetlen ok lehet más és más, de a legtöbb esetben megtaláljuk mögötte az ember környezetátalakító tevékenységét (mint például a jövevényfajok egyre gyakoribb megjelenése mögött is - lásd az "Új jövevények" lapot is.)
Nem nagyon sok, de azért számos olyan kipusztult faj is van, amely már ugyan a természetes környezetben nem megtalálható, de dísznövényként termesztik (ez a még meglévő védett növényekre is néhány faj esetében igaz!), vagy botanikus kertben van őrzött állománya vagy ún. mesterségesen kialakított "gyomrezervátum"-ban még jelen van. Ezért az "eltűnt/kipusztult" fogalmat még lehet finomítani a "természetből eltűnt" (regiszterekben: EX) és a "természetből eltűnt, de mesterségesen fenntartott élőhelyeken még jelen lévő (regiszterekben: EW)" megjelölésekkel. Ezeken túl még érdemes az egykoron a természetes élőhelyeken őshonos, de már csak betelepítve vagy behurcolva (újra) megtelepedett -kategóriát is használni, ilyen például a rezes hölgymál.
- Magyar mézpázsit (Puccinellia pannonica)
Általában az elsők között említjük, fő példának hozzuk. Ma sem tisztázott, hogy taxonómiailag önálló faj volt-e vagy valamely mézpázsit fajok hibridje (Puccinellia x pannonica), azonban jól elkülöníthető morfológiai bélyegekkel rendelkezett, önálló taxonnak és endemikus fajnak tekinthető. Élőhelyei Budapesten - a mai Kispesten - akkor még meglévő szikesedő rétek voltak: a Rákos-patak mentét említik az irodalmak (a bemutatott herbáriumi példányt is itt gyűjtötték 1900 körül).
Feltételezhetően az élőhelyei megszűnése - átalakítás, beépítés - miatt tűnt el, de a ritkasága miatti nagy mértékű herbáriumi begyűjtés is feltételezhető, mint az előző kettőn túli ok. A kis egyedszáma és kis kiterjedésű élőhelyei megszűnése miatt megfogyatkozott és kb. az 1920-as évek környékén már nem is találtak belőle újabb példányt.
Az egész világállománya hazánkban volt, ezért tehát nem csak Magyarországról, de a Földről is kipusztult faj.
A Kép forrása: Naturhistorisches Museum Wien – Herbarium W. Gyűjtve: Kis-Pest, Magyarország.
A kép az » Europeana gyűjteményéből származik, licenc: Creative Commons BY-SA 3.0.
- Forrásfodorka (Asplenium fontanum)
Századunkban már csupán két magyarországi élőhelye volt ismert a Vértesben és a környékén, mindössze néhány tő állománnyal. Ezt a néhány tövet valamikor a 2010-es évek elején ismeretlenek mindkét élőhelyéről eltávolították, elvitték. 1
Ezzel a hazai flórából valószínűleg kipusztult - újabb felbukkanásáról mi nem tudunk. Ugyan a környező országokban stabil állományokkal van jelen, de a hazai flórát már nem gazdagítja.
[1: a hír származása: » Greenfo.]
A kép származása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a1/Asplenium-fontanum-Soller.jpg - Szerző: Juan Bibiloni, Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Unported (CC BY 3.0).
- Mezei gyújtoványfű (Linaria arvensis)
Gyomnövény kipusztulása is csökkenti a flóra gazdagságát. A mezei gyújtoványfű sovány homoki szántók gyomnövénye volt, kisebb alföldi területeken fordult elő. Jó ideje nem bukkant fel, a magyar flórából eltűntnek tekinthető.
A kipusztulásának valószínű oka a régi, "hagyományos", kisparcellás, kevéssé vegyszerező szántóföldi gazdálkodás nagyüzemivé válása, az intenzív műtrágyázás, folyamatos vegyszeres gyomirtás, a mezsgyeterületek csökkenése, stb.
A környező országokban még több helyen előfordul, de ott is általában visszaszorulóban van, veszélyeztetett.
.jpg)
A kép származása: Natural England - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Linaria_arvensis_plant6_NC_(15614167450).jpg - Licenc: Creative Commons CC0 1.0 Universal.
- Fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora)
Egyetlen hazai élőhelye volt ismert (egerbaktai tőzegmohaláp). Innen az utóbbi időkre eltűnt, valószínűleg a többi tőzegmohalápunkat is érintő, a felmelegedés és szárazodás okozta fajkészletcsökkenés és fajkészletváltozás miatt.
A környező országokban még előfordul.
A kép származása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lysimachia_thyrsiflora_kz.jpg, Fotó: Krzysztof Ziarnek - Licenc: GFDL 1.3.
A licenc » leírása...
- Angol harmatfű /hosszúlevelű harmatfű/ (Drosera anglica)
Két hazai élőhelye volt a Balaton-felvidéken tőzegmohalápon és tőzeglápon. A tőzegkitermelés miatt a növény az ezekkel a munkákkal érintett területekről már régebben eltűnt, nemrégiben pedig a nem kitermelt lápterületen a bauxitbányászat miatti talajvízcsökkenés okán pusztult ki - a láp mint élőhely egyéb fajai tekintetében is erősen megsínylette a vízhiányt.
A környező országokban tőzegmohalápban, dagadólápban még megtalálható. A természetvédelem szakemberei a közelmúltban fontolóra vették az eredeti, azóta a vízkitermelés leállása miatt valamelyest regenerálódott tőzegmohalápos élőhelyre való, külföldről hozott példányokkal történő visszatelepítését, a tudomásunk szerint ez még nem valósult meg.
A kép származása: Fotó: Rosťa Kracík - http://www.darwiniana.cz/vamr/?page=obrazek&id=234, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=8737681 - Licenc: CC BY 3.0.
- Tőzegrozmaring (Andromeda polifolia)
A közönséges tőzegrozmaring savanyú talajú lápokhoz kötődő növényfaj, amely elsősorban Észak-Európában és Ázsiában fordul elő. Magyarországon egyetlen ismert populációja volt a Hanság lápvidékén, és az 1980-as évektől kezdve nem találták meg újra.
A hansági lápok lecsapolása és termőfölddé alakítása az 1950-70-es évek fontos állami irányelve volt. A lecsapolással azonban nem csak a termőfölddé alakított területek ökoszisztémái alakultak át, hanem a talajvízszint csökkenése, a felszíni vízjárások megváltozása a még megmaradt lápos élőhelyfragmentumokat is hátrányosan érintette. A tőzegrozmaring sem "élte túl" ezeket a beavatkozásokat, illetve azok következményeit.
A környező országokban tőzegmohalápban, dagadólápban még megtalálható. A természetvédelem szakemberei a közelmúltban fontolóra vették tőzegmohalápos élőhelyre való, külföldről hozott példányokkal történő visszatelepítését, a tudomásunk szerint ez még nem valósult meg 1.
[1: Nem könnyű kérdés egy növényfaj visszatelepítése. A külföldről behozott példányoknak nem csak megfelelő élőhelyet kell találni - az eredeti (ha még meg van) nem is biztos, hogy megfelelő, hiszen nem véletlenül tűnt el onnan. Ezen túl a betelepített példányokat gondosan meg kell válogatni: jó, ha nem teljesen egyforma genetikai állományúak a beltenyészet elkerülése érdekében. Továbbá, ha a környező területeken nincsenek más populációk, nincs genetikai kapcsolattartást biztosító "zöld folyosó" más állományokkal, akkor hosszabb távon esélyes, hogy egy visszatelepített kis populáció mégsem fog tudni fennmaradni.]
Tőzegrozmaring tőzegmohalápon - a fotó a Kárpátokban készült
- Tompalevelű békaszőlő (Potamogeton obtusifolius)
Hazánkban csak egy bizonyított élőhelye volt, a Nyugat-Dunántúlon, kis patak nyugodt öbleiben és kiöntéseiben fordult elő.
(Egyéb néhány helyen is jelezték az előfordulását, de azok az adatok valószínűleg tévesek.)
A múlt században a vízrendezések megváltoztatták az élőhelyet, a botanikusok napjainkban már a célzott kesesés ellenére sem találják egy jó ideje. Feltételezhetően kipusztult.
A kép származása: Foto: Krzysztof Ziarnek, Kenraiz: Own work, CC BY-SA 3.0, Link
- Ritka berkenye-fajok (Sorbus sp. /syn.: Karpatiosorbus sp./)
Különleges helyet foglalnak el a hazai flórában a Sorbus /Karpatiosorbus/ fajok közül a főleg a Dunántúlon (Vértes, Bakony, Balaton-fv., Keszthelyi-hg.), igen kis kiterjedésű területeken előforduló, a Sorbus latifolia agg. Tormaria -fajcsoportjába tartozó berkenyék. Endemikusnak tekinthetők és valószínűleg olyan állandósult hibridek, amelyek apomixissel szaporodnak. Ennek a generatív szervekkel (virággal/maggal) való, de tulajdonképpen mégis csak vegetatív szaporodásnak a lényege, hogy bár sokszor megporzás is történik/történhet, a szülők közül csak a nőnemű egyedek genetikai állománya épül be az utódba, ezért a populáció tagja gyakorlatilag azonos genetikai állománnyal rendelkező klónok.
Ennek a szaporodásnak az előnye, hogy igen kis populációk is fennmaradnak, de a hátránya, hogy a kis kiterjedésben (gyakran csak egyetlen domboldalon) jelen lévő faj gyakran egész világállomány-populációja nagyon sérülékeny, a kedvezőtlen külső hatásokra a csak tényleg néhány száz vagy néhány tíz egyedből álló populáció minden tagja elpusztulhat.
Ilyen, a természetből nálunk már korábban kipusztult Tormaria-berkenyénk a S. latissima (nagylevelű b.), a S. bodajkensis (bodajki b.) és a legutóbbi, 2005-ben végzett keresés során már az eredeti élőhelyén fel nem lelhető S. acutiserrata (kőhányási b.). Utóbbi két bennszülött fajnak az egyetlen világállománya volt a magyarországi előfordulása.
A kipusztulásuk igen jelentős oka gyakran a nagyon kis élőhelyen bekövetkező vadkárosítás. A túlszaporodott, tájidegen muflonállomány például megeszi az újulatot, de az idősebb fák kérgét is lerágja. Az ilyen károk ellen nehéz védekezni, általában a terület » dróthálóval történő lekerítése a sajnos nem tökéletes, de valamelyest segítő megoldás.
Szerencsére az említett, a természetes élőhelyükről már kipusztult berkenyefajoknak vannak biztonságosabb helyekre mentett (átültetett) példányai, amely mentés reményt adhat, hogy a továbbiakban is fennmaradhat majd a faj - de természetesen az lenne a kívánatos, hogy az eredeti élőhelyén legyen jelen, ne csak a mentett helyeken.
Sorbus latissima
A kép származása: Consultaplantas - Own work, CC BY-SA 4.0, Link
