Eltűnt növények

A Magyarországon régebben előforduló, de ma már nem megtalálható növényfajok száma pontosan nem adható meg - van amelyik újra felbukkan mégis csak, van amelyet a természetvédelem újra betelepít (pl.: szibériai hamuvirág), van, amely bár nem találjuk, még nem bizonyos, hogy eltűnt - de a szám több tízes nagyságrendű. Amikorra egy fajt végleg eltűntnek nyilvánítunk, egy időt azért érdemes várni, vannak példák, hogy a jó ideig nem talát faj egyszercsak előkerül.
Néhány regiszter felsorolja a fajneveket. (Lásd például /az irodalomjegyzékben is/: Király G. (ed.) (2007): Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai - az "EX" és "EW"-vel jelzett fajok.)
Nekünk itt most a teljesség igénye nem célunk, hanem csupán néhányat bemutatni az eltűnt fajaink közül, főképpen az eltűnésük okát ismertetve tanulságként.
A természetvédelem honlaprész főlapján felsoroljuk a legfőbb okokat: tulajdonképpen ugyanazok, mint amelyek a "természetvédelem szükségességét" indokolják, ezek közül általában több ok együtt vezet egy faj eltűnéséhez, és általában azok a fajok ezek, amelyek kevés helyen éltek (fordultak elő) és élőhelytípusaik sérülékenyek.
A közvetlen ok lehet más és más, de a legtöbb esetben megtaláljuk mögötte az ember környezetátalakító tevékenységét (mint például a jövevényfajok egyre gyakoribb megjelenése mögött is - lásd az "Új jövevények" lapot is.)

Nem nagyon sok, de azért számos olyan kipusztult faj is van, amely már ugyan a természetes környezetben nem megtalálható, de dísznövényként termesztik (ez a még meglévő védett növényekre is néhány faj esetében igaz!), vagy botanikus kertben van őrzött állománya vagy ún. mesterségesen kialakított "gyomrezervátum"-ban még jelen van. Ezért az "eltűnt/kipusztult" fogalmat még lehet finomítani a "természetből eltűnt" (regiszterekben: EX) és a "természetből eltűnt, de mesterségesen fenntartott élőhelyeken még jelen lévő (regiszterekben: EW)" megjelölésekkel. Ezeken túl még érdemes az egykoron a természetes élőhelyeken őshonos, de már csak betelepítve vagy behurcolva (újra) megtelepedett -kategóriát is használni, ilyen például a rezes hölgymál.

- Magyar mézpázsit (Puccinellia pannonica)

Általában az elsők között említjük, fő példának hozzuk. Ma sem tisztázott, hogy taxonómiailag önálló faj volt-e vagy valamely mézpázsit fajok hibridje (Puccinellia x pannonica), azonban jól elkülöníthető morfológiai bélyegekkel rendelkezett, önálló taxonnak és endemikus fajnak tekinthető. Élőhelyei Budapesten - a mai Kispesten - akkor még meglévő szikesedő rétek voltak: a Rákos-patak mentét említik az irodalmak (a bemutatott herbáriumi példányt is itt gyűjtötték 1900 körül).
Feltételezhetően az élőhelyei megszűnése - átalakítás, beépítés - miatt tűnt el, de a ritkasága miatti nagy mértékű herbáriumi begyűjtés is feltételezhető, mint az előző kettőn túli ok. A kis egyedszáma és kis kiterjedésű élőhelyei megszűnése miatt megfogyatkozott és kb. az 1920-as évek környékén már nem is találtak belőle újabb példányt.
Az egész világállománya hazánkban volt, ezért tehát nem csak Magyarországról, de a Földről is kipusztult faj.


A Kép forrása: Naturhistorisches Museum Wien – Herbarium W. Gyűjtve: Kis-Pest, Magyarország.
A kép az » Europeana gyűjteményéből származik, licenc: Creative Commons BY-SA 3.0.

- Forrásfodorka (Asplenium fontanum)

Századunkban már csupán két magyarországi élőhelye volt ismert a Vértesben és a környékén, mindössze néhány tő állománnyal. Ezt a néhány tövet valamikor a 2010-es évek elején ismeretlenek mindkét élőhelyéről eltávolították, elvitték. ¹
Ezzel a hazai flórából valószínűleg kipusztult - újabb felbukkanásáról mi nem tudunk. Ugyan a környező országokban stabil állományokkal van jelen, de a hazai flórát már nem gazdagítja.
[¹: a hír származása: » Greenfo.]


A kép származása: » https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a1/Asplenium-fontanum-Soller.jpg
Szerző: Juan Bibiloni, Licenc: Creative Commons Attribution 3.0 Unported (CC BY 3.0).

- Mezei gyújtoványfű (Linaria arvensis)

Gyomnövény kipusztulása is csökkenti a flóra gazdagságát. A mezei gyújtoványfű sovány homoki szántók gyomnövénye volt, kisebb alföldi területeken fordult elő. Jó ideje nem bukkant fel, a magyar flórából eltűntnek tekinthető.
A kipusztulásának valószínű oka a régi, "hagyományos", kisparcellás, kevéssé vegyszerező szántóföldi gazdálkodás nagyüzemivé válása, az intenzív műtrágyázás, folyamatos vegyszeres gyomirtás, a mezsgyeterületek csökkenése, stb.
A környező országokban még több helyen előfordul, de ott is általában visszaszorulóban van, veszélyeztetett.


A kép származása: Natural England
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Linaria_arvensis_plant6_NC_(15614167450).jpg
Licenc: Creative Commons CC0 1.0 Universal.

- Szédítő vadóc és lenvadóc (Lolium temulentum, Lolium remotum)

Európában és Eurázsiában gabonavetések és rostlen-vetések gyomjai voltak régi idők óta - már a bibliában is "konkoly" néven említve. Mérgezőek, ezért a gabonavetésekből, állati takarmányok vetéseiből mára nálunk kiirtották őket, a nagyüzemi rostlen termelés megszűnésével pedig az egyéb területekről is eltűntek.
Ezek a fajok jó példák arra, hogy bizonyos gyomnövények a hosszú idők alatt alkalmazkodtak a régi típusú (a magjaikat a terményből és vetőmagkészletből nem tökéletesen kiszelektáló és kevésbé gyomirtózó) mezőgazdasághoz és emellett a kultúrnövények életciklusához (vetés, csírázás, aratás/begyűjtés) is. Az állami mezőgazdasági szabályok - a termény idegenmag-tartalmának figyelése és kiszelektálása, a célzott vegyszeres gyomirtás - sem kedveztek a fennmaradásuknak.
A környező országokban is egyre ritkább, vagy már onnan is eltűnt agrárgyomok.
A szédítő vadóc előfordulásáról nálunk egy több mint 20 éves adatot mutatnak a botanikai regiszterek, a legújabb növényhatározóban mindkettő "kipusztult" megjegyzéssel van jelen. Mesterségesen fenntartott gyomrezervátumban a jelzések szerint még megtalálhatók. Újbóli spontán elterjedésük a jelenlegi gazdálkodási módok mellett kétséges.



Lolium temulentum - a kép származása: Winkler, Eduard via Wikimedia Commons
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:S%C3%A4mmtliche_Giftgew%C3%A4chse_Deutschlands_(Taf._54)_(6130306847).jpg
Licenc: Public domain

- Tűmagvú berzenke (Scandix pecten-veneris)

Néhány hazai élőhelye volt ismert a Dunántúlon. Sokról már a múlt század közepére-végére, az utolsónak számon tartottról pedig a legutóbbi időkre minden bizonyal eltűnt (a bizonyító fellelése nem történt meg). Elsősorban vetési gyom és ruderáliakedvelő növény, a gyomirtás, "tereprendezés", kaszált/nyírt kultúrterületek kialakítása kedvezőtlen a számára.
A környező országokban még előfordul.


A kép származása: By G.Hagedorn - Own work, CC BY-SA 3.0, Link

- Fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora)

Egyetlen hazai élőhelye volt ismert (egerbaktai tőzegmohaláp). Innen az utóbbi időkre eltűnt, valószínűleg a többi tőzegmohalápunkat is érintő, a felmelegedés és szárazodás okozta fajkészletcsökkenés és fajkészletváltozás miatt.
A környező országokban még előfordul.


A kép származása: Fotó: Krzysztof Ziarnek
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lysimachia_thyrsiflora_kz.jpg
Licenc: GFDL 1.3. » GNU Free Documentation License

- Angol harmatfű /hosszúlevelű harmatfű/ (Drosera anglica)

Két hazai élőhelye volt a Balaton-felvidéken tőzegmohalápon és tőzeglápon. A tőzegkitermelés miatt a növény az ezekkel a munkákkal érintett területekről már régebben eltűnt, nemrégiben pedig a nem kitermelt lápterületen a bauxitbányászat miatti talajvízcsökkenés okán pusztult ki - a láp mint élőhely egyéb fajai tekintetében is erősen megsínylette a vízhiányt.
A környező országokban tőzegmohalápban, dagadólápban még megtalálható. A természetvédelem szakemberei a közelmúltban fontolóra vették az eredeti, azóta a vízkitermelés leállása miatt valamelyest regenerálódott tőzegmohalápos élőhelyre való, külföldről hozott példányokkal történő visszatelepítését, a tudomásunk szerint ez még nem valósult meg.


A kép származása: Fotó: Rosta Kracík
http://www.darwiniana.cz/vamr/?page=obrazek&id=234
Licenc: CC BY 3.0.

- Tőzegrozmaring (Andromeda polifolia)

A közönséges tőzegrozmaring savanyú talajú lápokhoz kötődő növényfaj, amely elsősorban Észak-Európában és Ázsiában fordul elő. Magyarországon egyetlen ismert populációja volt a Hanság lápvidékén, és az 1980-as évektől kezdve nem találták meg újra.
A hansági lápok lecsapolása és termőfölddé alakítása az 1950-70-es évek fontos állami irányelve volt. A lecsapolással azonban nem csak a termőfölddé alakított területek ökoszisztémái alakultak át, hanem a talajvízszint csökkenése, a felszíni vízjárások megváltozása a még megmaradt lápos élőhelyfragmentumokat is hátrányosan érintette. A tőzegrozmaring sem "élte túl" ezeket a beavatkozásokat, illetve azok következményeit.
A környező országokban tőzegmohalápban, dagadólápban még megtalálható. A természetvédelem szakemberei a közelmúltban fontolóra vették tőzegmohalápos élőhelyre való, külföldről hozott példányokkal történő visszatelepítését, a tudomásunk szerint ez még nem valósult meg ¹.

[¹: Nem könnyű kérdés egy növényfaj visszatelepítése. A külföldről behozott példányoknak nem csak megfelelő élőhelyet kell találni - az eredeti (ha még meg van) nem is biztos, hogy megfelelő, hiszen nem véletlenül tűnt el onnan. Ezen túl a betelepített példányokat gondosan meg kell válogatni: jó, ha nem teljesen egyforma genetikai állományúak a beltenyészet elkerülése érdekében. Továbbá, ha a környező területeken nincsenek más populációk, nincs genetikai kapcsolattartást biztosító "zöld folyosó" más állományokkal, akkor hosszabb távon esélyes, hogy egy visszatelepített kis populáció mégsem fog tudni fennmaradni.]


Tőzegrozmaring tőzegmohalápon - a fotó a Kárpátokban készült

- Tompalevelű békaszőlő (Potamogeton obtusifolius)

Hazánkban csak egy bizonyított élőhelye volt, a Nyugat-Dunántúlon, kis patak nyugodt öbleiben és kiöntéseiben fordult elő.
(Egyéb néhány helyen is jelezték az előfordulását, de azok az adatok valószínűleg tévesek.)
A múlt században a vízrendezések megváltoztatták az élőhelyet, a botanikusok napjainkban már a célzott kesesés ellenére sem találják egy jó ideje. Feltételezhetően kipusztult.


A kép származása: Foto: Krzysztof Ziarnek, Kenraiz: Own work, CC BY-SA 3.0, Link

- Nyári füzértekercs (Spiranthes aestivalis)

Már a múlt század közepén is csak két termőhelye volt közismert Magyarországon dunántúli vizenyős-lápos helyeken. Ezeket a helyeket beépítették, onnan eltűnt. Újabb, más helyen való mai fellelése kérdéses. Még egy régebbi (több mint harminc évvel ezelőtti) adata újra bizonyítandó lenne, de ez nem történt meg. Így a flóránkból való eltűnése sajnos nagyon valószínű.
A környező országokban még előfordul.


A kép származása: Fotó: Elias / iNaturalist - CC BY 4.0
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Spiranthes_aestivalis_297850812.jpg

- Ritka berkenye-fajok (Sorbus sp. /syn.: Karpatiosorbus sp./)

Különleges helyet foglalnak el a hazai flórában a Sorbus /Karpatiosorbus/ fajok közül a főleg a Dunántúlon (Vértes, Bakony, Balaton-fv., Keszthelyi-hg.), igen kis kiterjedésű területeken előforduló, a Sorbus latifolia agg. Tormaria -fajcsoportjába tartozó berkenyék. Endemikusnak tekinthetők és valószínűleg olyan állandósult hibridek, amelyek apomixissel szaporodnak. Ennek a generatív szervekkel (virággal/maggal) való, de tulajdonképpen mégis csak vegetatív szaporodásnak a lényege, hogy bár sokszor megporzás is történik/történhet, a szülők közül csak a nőnemű egyedek genetikai állománya épül be az utódba, ezért a populáció tagja gyakorlatilag azonos genetikai állománnyal rendelkező klónok.
Ennek a szaporodásnak az előnye, hogy igen kis populációk is fennmaradnak, de a hátránya, hogy a kis kiterjedésben (gyakran csak egyetlen domboldalon) jelen lévő faj gyakran egész világállomány-populációja nagyon sérülékeny, a kedvezőtlen külső hatásokra a csak tényleg néhány száz vagy néhány tíz egyedből álló populáció minden tagja elpusztulhat.
Ilyen, a természetből nálunk már korábban kipusztult Tormaria-berkenyénk a S. latissima (nagylevelű b.), a S. bodajkensis (bodajki b.) és a legutóbbi, 2005-ben végzett keresés során már az eredeti élőhelyén fel nem lelhető S. acutiserrata (kőhányási b.). Utóbbi két bennszülött fajnak az egyetlen világállománya volt a magyarországi előfordulása.
A kipusztulásuk igen jelentős oka gyakran a nagyon kis élőhelyen bekövetkező vadkárosítás. A túlszaporodott, tájidegen muflonállomány például megeszi az újulatot, de az idősebb fák kérgét is lerágja. Az ilyen károk ellen nehéz védekezni, általában a terület » dróthálóval történő lekerítése a sajnos nem tökéletes, de valamelyest segítő megoldás.
Szerencsére az említett, a természetes élőhelyükről már kipusztult berkenyefajoknak vannak biztonságosabb helyekre mentett (átültetett) példányai, amely mentés reményt adhat, hogy a továbbiakban is fennmaradhat majd a faj - de természetesen az lenne a kívánatos, hogy az eredeti élőhelyén legyen jelen, ne csak a mentett helyeken.


Sorbus latissima
A kép származása: Consultaplantas by Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0, Link

- Havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina)

Már a múlt század közepén is csak egy termőhelye volt ismert Magyarországon a Mátrában a Sas-kőn. Azóta a nem nagyon régmúlt időkig az előfordulását (mint a hazai egyetlen még meglévő előfordulást) botanikai leírások még ismertették, de mára a naprakész tudományos regiszterek mint "kipusztult" fajt jelzik. Így a flóránkból való eltűnése sajnos bizonyosnak tűnik. (Mi magunk is kerestük pár éve több alkalommal is a Sas-kőn, de nem találtuk.)
Nyugat-, Délnyugat- és Észak-Európában magasabb hegységekben néhány helyen előfordul, de ott sem gyakori.


A kép származása: Atlas der Alpenflora (1882), Wikimedia Commons
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Woodsia_hyperborea_Atlas_Alpenflora.jpg
szerző: Anton Hartinger (1806-1890)
Licenc: Public Domain

- Pamacslaboda (Krascheninnikovia ceratoides)

Már a múlt század közepén is csak egy termőhelye volt ismert Magyarországon a Mezőföldön, löszpusztán. Nálunk löszpusztai reliktumnak számítana, de az utolsó ismert adata (herbáriumi begyűjtés) 1950 körül történt, azóta az előfordulását az egymás után következő növényhatározók Eurotia ceratoides és Ceratoides latens neveken (is) jelzik, megjegyezve, hogy csak egy élőhelyen fordul elő. Az utolsónak kiadott határozó és az online regiszterek viszont már bizonyosan kipusztultnak jelzik. Az eltűnésének pontos időpontját nem tudjuk megállapítani, talán az utolsó herbáriumi gyűjtés után még egy ideig jelen volt.
Védett növény volt és a védett növények hivatalos állami listájában e sorok írásakor is még benne van. Ez jellemző még néhány más eltűnt fajra is - amennyiben még van nálunk megfelelő élőhelye és a környező országokban még előfordul -, hogy ha mégis újra felbukkanna,"automatikusan" védett legyen. Valószínűleg az akkori egyetlen élőhelye alkalmatlanná vált a további fenntartására - pontos információnk nincs róla, hogy miért. Talán mert csak egyetlen kis populációja volt kevés egyedszámmal?
Néhány európai ország sztyeppzónáiban még itt-ott előfordul, de Eurázsiában sztyeppeken és Észak-Afrikában is vannak még állományai.


A kép származása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Krascheninnikovia_ceratoides_sl_4.jpg
szerző: Stefan.lefnaer via Wikimedia Commons
Licenc: CC BY-SA 3.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0

- Apró gyékény /törpe gyékény/ (Typha minima)

Hazánkban már a múlt század közepén is nagyon kevés helyről jelezték az előfordulását (Dráva-mente, Mura-mente), a későbbi irodalmak pedig "eltűnőben" lévőnek jelzik. A legutóbbi növényhatározó és mai regiszterek szerint pedig vadon már nem fordul elő, "kipusztult".
Sóder- és homokzátonyok pionír faja, esetleg magassásréteken is előfordul, de a termőhelyén a növényzet besűrűsödését, a vízszint vagy talajvízszint csökkenését nem tűri. Mivel a folyóink többsége már szabályozott körülmények között folyik, az új keletkezésű, neki megfelelő területek csökkenésével eltűnt.
Európában még többfelé előfordul. Dísznövényként is árusítják (nálunk is), kerti tavakba, dísztavakba telepítik, az innen való kiszökése és a vadon való felbukkanása nem kizárható - bizonyára ezért is tartalmazzák még a hazai flóraregisztrek -, de az életfeltételeit, a konkurrensekkel való kis versenyképességét ismerve, a pionír élőhelyek beszűkülése miatt nem pionír körülmények között ennek a valószínűsége elég csekély.


A kép származása: Radio Tonreg from Vienna, Austria, via Wikimedia Commons
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Typha_minima_%286982918754%29.jpg
Licenc: CC BY 2.0 https://creativecommons.org/licenses/by/2.0

---