| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Új jövevények
A magyar flóra növényeit aszerint is csoportosítjuk, hogy mikortól élnek a hazai élőhelyükön. Ebből a szempontból őshonos a faj, ha nagyon régi idők óta előfordul. Ha nem ilyen a faj, akkor adventív (jövevény, vagy behurcolt). Ha a "történelem előtti", régi időkben jelent meg akkor archeofiton a faj és neofiton (neofita), ha újabb megjelenésű adventív.
[A besorolásnál a botanikusok neoftonnak az Amerika felfedezése utáni időpontban megjelent fajt tekintik.]
Nagy számú, jól ismert, gyakori neofiton növényfajunk van, pl.: ilyen a betyárkóró, a kínai alkörmös vagy ilyenek az amerikai eredetű aranyvessző-fajok. Itt azonban a neofitonok közül néhány olyat említünk, amely a legutóbbi időkben jelent meg, legfeljebb csak néhány évtizede - vagy még rövidebb idő óta - a flóránk tagja. Ezek közül is a már megtelepedett (meghonosodott) vagy várhatóan meghonosodó fajok közül válogatunk. Meghonosodottnak akkor tekintjük a fajt, ha stabil, önfenntartó állományai alakultak ki: nem csak alkalmi neofiton, azaz a megjelenése után nem tűnt el gyorsan (ált. néhány év alatt).
Főként olyanokat mutatunk be, amelyek nem kivadult dísz- vagy haszonnövények, hanem "vad" fajok, bár egy "haszonnövény"-nek szánt és kivadult fajt is említünk.
Nem kizáró ok meghonosodottnak tekinteni a fajt, ha csupán néhány helyen telepedett (még) meg - de általában a meghonosodott fajok valamilyen ütemben terjednek is, hamarosan vagy lassabban újabb területeken jelennek meg. A faj bemutatása mellett kitérünk a terjedésére, várható terjedésére is.
A meghonosodást - és egyáltalán a megjelenést - vagy az teszi lehetővé, hogy a faj a számára "alapból" kedvező klimatikus adottságú heyre kerül, vagy újabban a klíma melegedése és szárazodása, az utak sózása, új felszíni termálvizek is elősegíthetik az új, meleg- és szárazságtűrő, vagy sókedvelő vagy meleg vizeket kedvelő jövevények számának gyarapodását. A bekerülésben és terjedésben a napjainkra már igen kiterjedt és nagy mértékű közlekedési forgalom szerepét is említeni kell.
Gyakori, hogy az új faj településen, főleg nagyobb városokban bukkan fel először. Ennek - többek között - egyik fő oka lehet, hogy egy település (leginkább a belvárosi részek) ún. "hősziget"-ként szolgálnak a jövevényfaj számára: a városokban akár több fokkal melegebb is van télen, mint a településektől és egyéb infrastuktúráktól (utak, vasutak) mentes természeti területeken.
- Csókalábú útifű /szarvasagancs útifű/ (Plantago coronopus)
Európában többfelé "közönséges" faj, Nyugat- és Dél-Európa tengerparti régióiban és Észak-Európa egyes országaiban honos. Az élőhelyei sós, homokos partvidékek, útszélek és zavarásnak kitett területek. Közép-Európában ritka, inkább adventív. A nálunk előforduló többi útifű-fajtól elsősorban a levélszélen kisebb, sekélyebb-mélyebb (változékony!) » szeleteket viselő levelei különböztetik meg.
Hazánkban az első megfigyelése a 2000-es évek legelejére esik. Feltehetően a közlekedéssel került behurcolásra. Főként a közlekedéssel terjedt el, az autóutak, autópályák melletti aszfalt-/betonszegélyek mentén, sózott útszéleken (az őshonos élőhelyeihez hasonló adottságú helyeken) egyre többfelé lehet megtalálni már minden országrészben valahol. Az állományai stabilnak tűnnek és az élőhelyigénye, a terjedése is azt mutatja, hogy meghonosodni képes - tulajdonképpen már meg is honosodott -, feltételezhetően a flóránk tagja marad.
Várakozással figyeljük, hogy a következő években hogyan alakul a hazai állományok helyzete, milyen mértékben terjed tovább és vajon az utak mentét elhagyva szikes természeti területeken is megjelenik-e.
A kép forrása: Fotó: Stefan Lefnaer, Wikimedia Commons - https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/89/Plantago_coronopus_sl60.jpg/800px-Plantago_coronopus_sl60.jpg. - Licenc: Creative Commons Attribution-Share Alike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0).
- Energiafű (Agropyron elongatum cv. Szarvasi-1 /Elymus elongatus subsp. ponticus cv. 'Szarvasi-1'/)
Mesterséges kultúrhibrid, amelyet a 2000-es évek elején nemesítettek tüzeléses energianyerés céljára hazai és kelet-kaukázusi magas tarackbúza állományokból. Feltételezték, hogy nem fog kivadulni és az alföldi ültetvényeiben marad, azonban hamarosan kiszökött, mára kivadultnak és meghonosodottnak tekinthető. Főként a közlekedéssel, az autóutak, autópályák mentén terjed. A hibrid az utak menti gyepekben megfelelő életfeltételeket talál. Elsősorban a nem kaszált és a nem tövig (mélyen) kaszált gyepeket kedveli, ezért úgy tűnik, hogy szükség esetén megfelelő kaszálással az állományai gyéríthetők, bár (egyelőre?) nem viselkedik özöngyomként.
Kivadult energiafű autópálya közelében:
- Homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus)
Amerikai eredetű behurcolt faj, az első megfigyelései 2016-ban történtek, de azóta több helyen, meszes és mésztelen homokon is megjelent: úgy tűnik, hogy gyors terjedésre képes. A homokos, inkább szárazabb élőhelyeket kedveli, természeti környezetben és települési gyepekben is fellelték. Egyes élőhelyein terhes özöngyomként viselkedik. Nemzeti parki és egyetemi szakemberek további szétterjedését valószínűsítik, agresszív terjedése feltételezhetően káros lehet az őshonos növényekre nézve, ezért közösen - nemzetközi együttműködéssel is - kutatják a visszaszorításának lehetőségeit.
Homoki prérifű kultúrgyepben (Debrecen, belváros):
- Dán kanálfű (Cochlearia danica)
Az atlanti sós partvidék faja, amely Ny-Európában néhány felé pár évizede jelent meg és a sózott (!) közlekedési útvonalak mentén 2016-ra (első megfigyelése hazánkban) Magyarországon is megjelent. A botanikus kutatók a megjelenését és terjedését (hasonlóan a fentebb említett csókalábú útifűhöz) kifejezetten a közlekedéshez és az utak sózásához kötik.
A nevét a "kiskanál"-hoz valamelyest » hasonló leveleiről kapta, bár a levelek lemeze változékony, vannak a borostyán vegetatív hajtásainak levéllemezeihez hasonló levelű példányok/állományok is.
Hazánkban még csak néhány helyen található, de ott nagy egyedszámban. Várakozással figyeljük, hogy a következő években hogyan alakul a hazai állományok helyzete, milyen mértékben terjed tovább és vajon az utak mentét elhagyva szikes természeti területeken is megjelenik-e.
A kép forrása: Fotó: Kristian Peters - https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Cochlearia_danica#/media/File:Cochlearia_danica_120026573.jpg - Licenc: Creative Commons Attribution-Share Alike 2.0 Generic (CC BY-SA 2.0).
- Szikár merevperje (Catapodium rigidum)
Atlanti-mediterán elterjedésű, melegebb területeket kedvelő növény. Újabban Európában többfelé, utak mellett, köves területeken eddig hidegebb telű országokban is alkalmi megtelepedő volt, a hideg tél mindig visszaszorította. Napjainkra azonban, feltételezhetően a melegedő éghajlat miatt az alkalmi megtelepedőből kezd állandósulttá válni. A terjedést az egyre fokozódó közlekedés minden bizonnyal erősen segíti.
[Itt megjegyzendő, hogy a növény ún. "glycophyta"-faj, azaz a talaj magas sótartalmát nem tűri, ezért a sózott utak közvetlen mentén való megtelepedése minden bizonnyal gátolva van. A terjedésének mértékét ez feltételezhetően csökkenti, így az özöngyom-szerű terjedése nem valószínű, inkább csak az eddigi előfordulásokon túl az "itt-ott" történő felbukkanására lehet számítani.]
Magyarországon először 2008-ban figyelték meg egy helyen, azóta számos (tízes nagyságrendű) újabb helyen bukkant fel - egyelőre a Dunántúlon (botanikusok 2023-2025-ös megfigyelései). Főleg utak mentén, településeken, köves ruderáliákon találjuk meg.
Amennyiben nem lesznek hidegebb telek, a további terjedése várható. A növény feltételezhetően az eddigi felleléseken túl még több helyen is előfordul, ezért a Természettudományi Múzeum a lakosság segítségét kéri (adatgyűjtés fotó beküldésével) a növény terjedésének kontrollálásához - lásd: "botanikai hírek" a honlapunkon.
[Megj.: A növény egyes Bromus (rozsnok), Festuca (csenkesz) és Eragrostis (tőtippan)-fajokkal összetéveszthető és még a homoki prérifűre és a kőperjére is valamelyest - egyes élettani stádiumokban eléggé (!) - hasonlít, ezért érdemes a faj interneten elérhető fotóit és a fellelt növényt alaposan összehasonlítani! A pázsitfű-fajok esetében - többek között - fontos a virágzatban az ágasság milyensége, a részvirágzati tengelyek hossza, milyen szögben állnak, a részvirágzatokban lévő virágok/magok számossága, a takarólevelek (pelyva, toklász) alakja, szálkássága vagy szálkátlansága, szőrözöttsége. Fontos a levél hossza/szélessége és a levélhüvely kezdetén a nyelvecske és fülecske megléte, alakja, lefutása. Fontos lehet a növény szőrözöttségének milyensége is. (A fogalmakhoz segítség lehet a honlapunk "rendszertan" részében található morfológiai alapok bemutatásai.)]
A kép forrása: Fotó: Christian Berg - https://www.inaturalist.org/photos/198313756, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=121592007. - Licenc: CC BY 4.0.
A kép forrása: Fotó: Annika Lindqvist - https://www.inaturalist.org/photos/212595245, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=121591909 - Licenc: CC BY 4.0.
A kép forrása: Fotó: Christian Berg - https://www.inaturalist.org/photos/221508096, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=121591861 - Licenc: CC BY 4.0.
- Nagyvirágú tóalma (Ludwigia grandiflora)
2005-ben jelent meg először Magyarországon, a Hévízi-csatornában. Azóta több helyen is megfigyelték, különösen melegvizes élőhelyeken.
Hazai terjedésének kronológiája és előfordulásai:
- 2005: Első hazai előfordulás a Hévízi-csatornában.
- 2010-es évek: Szórványos megfigyelések Tata környékén, Gárdonyban, Tapolcán.
- 2019: Tudományos revízió megerősíti több helyen való jelenlétét.
- 2025: A Körösök árterében is megjelent, ahol már invázív terjedésével komoly ökológiai problémákat okoz. [Lásd pl.: nyitólap/régebbi híreink]
A 2005-ös "újsághír" előtt úgy vélhető volt, hogy a melegigényes faj ugyan több élőhelyen képes volt megtelepedni, de valószínűleg a kifejezett melegkedvelése miatt nem válik majd özöngyommá, a terjedése erősen korlátozott.
Azonban az látható, hogy a kifejezett hideg sem gátolja a faj fennmaradását, elég ha télen a víz nem teljesen fagy be: az iszapban képes túlélni és a következő év(ek)ben özöngyomként szaporodni. Tanulságos megfigyelés, mert ha a megtelepedő tájidegen fajnak - annak ellenére, hogy melegebb területekről származik - ilyen a genetikai adottsága, akkor akár más melegkedvelő jövevényfajoknál sem nyugodhatunk teljesen meg, hogy mindenképpen meg fognak maradni a hévizes területeken. Esetleg valamelyik más "hévizes" faj is "megindulhat", új, kevésbé meleg, de számára a mégiscsak meglévő genetikai adottságai alapján elfoglalható új területek felé.
.jpg)
A kép forrása: Fotó: Gilles San Martin from Namur, Belgium - https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=139985509 - https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Ludwigia_grandiflora#/media/File:Ludwigia_grandiflora_(50743888711).jpg - Licenc: CC BY-SA 2.0.
- Óriás muhar (Setaria faberi)
Kelet-Ázsiában őshonos növény, de Európába az amerikai földrészről (ahol mint jövevény, terhes gyommá vált) hurcolódott be. Magyarországi előfordulását 2008-ban jelezték először, a nyugati országrészben egy helyről, mezőgazdasági területről. Azóta már több helyen kissé távolabbi területeken is felbukkant, terjedőben van, meghonosodott.
Mezőgazdasági területek és környezetük, ruderáliák faja, várható a további, újabb helyeken való megjelenése is. Özöngyomként való terjedése még kérdéses, a jövőben majd elválik.
