Levelei ált. vízszintesen- vagy kissé oldaltállnak, kerekdedek vagy ritkán kissé a csúcsával a nyélre mutató,
lekerekített
háromszögformák. A levéllemez nem hosszabb a szélességénél. A levélnyél rövid.
A levéllemez a levélnyélbe típusosan csak röviden- vagy igen röviden megy át: nem kifejezetten lefutó.
A levél színe számos vöröses mirigyszőrrel borított,
a mirigyszőrök vége egy-egy csepp ragadós mirigyváladékot tart a külvilág felé. Rovarfogó-rovaremésztő növény.
Elsősorban tőzeglápok és tőzegmohalápok faja, leggyakrabban tőzegmohában található. Ritka, védett.
Élőhelyeivel együtt fogyatkozóban-eltűnőben van 1.
Dísznövénynek termesztik, néhány nemesített fajtáját árusítják.
[1: E sorok szerzői például az 1980-as évek végén az É-Alföldön a Báb-tava tőzegmohalápon még látták - a területet
kezelő HNP-al együttműködve
egy állományfelmérés is szóba jött, de végül inkább nem járkáltuk össze az amúgy is érzékeny lápot, elegendő volt a jelzés,
hogy a növény még jelen van. Azonban napjaink újabb regiszterei (pl.: http://floraatlasz.uni-sopron.hu) is csak
régebbi adatok alapján jelzik az É-alföldi jelenlétét. Talán már a területről kipusztult?]
[Megj.: Természetes élőhelyén az érintkezési helyeken más Drosera-fajokkal hibridizálhat, pl.:
hazánk területén kívül (pl.: a Kárpátokban) ismert
a D. rotundifolia és D. anglica »
hibridje a D. x obovata, amelynek levele felálló-oldaltálló, a levélnyél hosszú, a
lemez a nyélre kifejezetten lefutó, a levéllemez 2-3 x hosszabb a szélességénél.]
Drosera rotundifolia tőzegmohalápon - a fotók a Kárpátokban készültek: