Középmagas-magas fává növekszik, az ágain nagy, gyakran elágazó (gyakran háromágú: "triacanthos"), erős tüskék vannak.
Nemritkán a törzsén
is csomókban vannak hosszú tüskék. A levelei (fajtától függően) egyszeresen vagy többszörösen összetettek,
valamelyest hasonlítanak az akácéra.
A termése hosszú és lapos hüvely, ami megérve sötét színezésű. Van nem termő díszváltozata is.
Díszfának többfelé ültetik, több fajtája van, magas fa és bokros növésű is.
Van - majdnem teljesen - tüskétlen formája is: G. triacanthos forma inermis, ezt néhol ültetik út menti sorfának is.
Észak-amerikai eredetű, főként a tüskés alapfaj többfelé kivadult - leggyakrabban útszélekre, vasutak mellé és
mezsgyefasorokba. Meghonosodóban van. Néhol már kellemetlen özöngyom is kezd lenni.
[Megj.: néha népiesen "szentjánoskenyér"-fának is nevezik, de ez téves, mert ez más - Magyarországon nem élő - faj neve.]