Középmagas-magas növény, sűrűn serteszőrös, a virágzat elágazó, kevés fészkű, a virágok világossárgák, a bibék (inkább
a végeik) kissé vagy erősebben sárgászöldek
vagy sárgásbarnák vagy barnászöldek (!). A bimbós és a terméses kocsányok (inkább kevesebb mint több) nem ritkán
oldaltállók-bókolók.
Közvetlenül a
fészekpikkelyek alatti fellevelek egy-ketted magukkal és a legalsó néhány fészkpikkely lehet oldaltálló-elálló (ált. idősebben).
A tőlevelek fogas szélűek, röviden vagy hosszabban nyélrefutók, a felsőbbek fogas-cimpás vállúak, szárölelők (!).
Bolygatott gyomtársulásokban, bolygatott gyepekben, kaszált árokpartokon, kaszált útszéleken
sokfelé előfordul, helyenként tömeges.
[Megj: a serteszőrű zörgőfű és a » pipacslevelű zörgőfű hasonló habitusúak, nem ritkán kevert jellegek is megfigyelhetők.
A termés a legjobb azonosító (a pipacslevelű z.-nél a kaszat csőre vékony és hosszú, a serteszőrű z.-nél a kaszat inkább
csőrtelen, bár a termés vége hosszúkás.)
A termés mellett talán még jó jellemző, hogy a serteszőrű z.-nek a szőrei (főként a fészekpikkelyeken) merevek (serte-szerűek)
és hosszúak,
inkább ritkásan helyezkednek el, míg a pipacslevelű zörgőfű szőrei "finomabbak" és rövidebbek, ált. sűrűbben helyezkednek el.
A szárlevelek a serteszőrű z.-nél lándzsás kerülékűek, csak a válluk fogacskás-sallangos, a pipacslevelű z.-nél a szárlevelek
hosszúkás
kerülékűek és a vállon túl lemezük is (ált. a közepéig) lehet fogacskás-sallangos (de utóbbira nézve átmeneti jellegek is lehetnek!).
A bibék színe bár határozójelleg, de e
tekintetben a növények lehetnek (kissé, inkább csak színárnyalatban !) a másik faj felé mutató bibeszínűek is.]