Felálló szárú, alig elágazó, középmagas termetű (1-1,5 m) növény. Tarackot nem fejleszt. A levele
páratlanul szárnyalt, a levélkék ált. keskeny-hosszúkások, főleg a csúcs felé eső levélkék lemeze
határozottan lefut a levélnyélre. A levélkék keskenyek, szélük ép vagy csak alig-alig, ritkán kisfogacskás.
A középső levél nyeles, a nyele rövidebb vagy ritkán legfeljebb olyan hosszú, mint a levél lemeze.
A levélkepárok száma a macskagyökerek között ennek a legtöbb, általános a 8-10 pár, de akár 12 pár is lehet.
Virágzata kissé tömött összetett ernyő, virágai halvány
lilás-rózsaszínek, barnásrózsaszínek vagy ritkábban fehérek.
A V. Officinalisnak több alfaja - egyesek szerint kisfaja - van, a subsp. collina szárazgyepekben,
száraz erdők szegélyében, száraz tölgyesekben él. Szórványosan fordul elő.
[A V. officinalis alfajok
»
együttes előfordulása is megfigyelhető néha, például a képeken a dombi macskagyökér
(szárleveles hajtások) és az orvosi macskagyökér (csak tőlevelek) nedves erdőszegélyben egymás mellett látható.]