Közönséges édesgyökerűpáfrány [Polypodium vulgare]
Család: édesgyökerű-párfányfélék - Polypodiaceae

 

Kis-közepes termetű páfrány, a levelek a kúszó gyöktörzsből "szálanként" nőnek. Egy populáció fellelésekor változatos nagyságú leveleket találunk, mert tavasztól késő nyárig hajtanak ki és áttelelőek is.
A gyöktörzs pikkelylevelei röviden hegyesedő lándzsásak, a levél lándzsás - keskeny-lándzsás. A levélnyél hossza meghaladja a lemez felét (kevéssé markáns jelleg).
A levélkeszárnyak - főként a levél közepe felé - többnyire "hirtelen" szélesedő alappal és (többségük!) lekerekedő csúccsal kb. "hosszúkás hasáb" kerülékűek, a szélük ált. hosszan párhuzamos. (De változatos, ritkábban a levélkeszárnyak kissé kúposak is lehetnek és néhány szárny lehet hegyesedő csúcsú is.) A szárnyközök ált. kissé öblösek vagy "normál v"-betű alakúak. A levélkeszárny-szeletek a levél közepe táján ált. (!) elérik a levélgerincet (figyelmesen kell szemlélni, mert a szeleték az alapnál kissé átfedhetik egymást, ezért esetleg tűnhet úgy, hogy a levél nincs teljesen a gerincig szeldelve).
A levélkecsúcs "hirtelen" - ált. (!) csak a levélke felső 3/4-edének - 4/5-ének közelében - kezd el lekerekedni (estleg kihegyesedni).
A szárnyak széle ép vagy (főleg a csúcs felé és a felső harmadban) igen enyhén csipkés-fogas. A szárnyak ereinek elágazása 1-2 (-3). A levélkék leggyakrabban rövidek, a levél közepe táján a szeletkék hossza ált. nem éri el a szélességük 5-6-szorosát.
A szóruszok gömbölydedek, a levél színe felől a szóruszok helyzete néha látszik, néha nem: a szórusz felett a levélke színe ált. csak ritkábban domborodik ki - vagy süllyed be - feltűnően. A színük barnás vagy sárgásbarna.
Többfelé előfordul, főleg domb- és hegyvidéken. Kifejezetten árnyékkedvelő, ezért leggyakrabban a közvetlen napfény előli takarásban: ált. sziklák-letörések árnyékos oldalán, vagy néha árnyékos erdőtalajon találjuk. Gyakori.

[Megj.: hozzá hasonló a sokkal ritkább hegyesszárnyú édesgyökerűpáfrány, amelynek típusa: A gyöktörzs pikkelylevelei hosszan hegyesedő lándzsásak, a levélnyelek hossza nem haladja meg a lemez felét, a levél lándzsás - széles-lándzsás, a levélkék szeletei a levél közepe táján elérik a levélgerincet. A szeletkék - főként középtájon - az alapjuknál nem/alig szélesednek ki "hirtelen", hosszan (legalább a lemez felétől kezdődve de akár a levélkealaptól kezdődve is) kúposodók és kifejezetten kihegyesedők, a szeletkék szélei nem épek, hanem kissé, de határozottan távol csipkés-fűrészesek. A szárnyközök hegyesek (késél-szerűen keskeny "V"-alakúak). A szárnyak ereinek elágazása 2-3 (-4).
A gömbölyded szóruszok - gyakorta kitüremkednek a levél színén és gyakran még apró, körszerű bemélyedések ("pontok") sora is követi a levélkék szélét.
A növény azonban változatos (!) a típus jellegeit nem mindig és nem mindenben viseli, így előfordulhat, hogy a közönséges édesgyökerű páfránytól való biztos elkülönítéséhez a spóratartók annuluszainak nagy nagyítású vagy mikroszkópos vizsgálata szükséges - ez jó eséllyel ad biztos megkülönböztetést.]

---

---