| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Közepes-nagy (- 1,2 m) termetű, ágas de típusosan nem terebélyes, ágai oldalra kevésbé nyúlnak ki.
Levelei típusosan: az alsók
tojásdad-rombosak vagy lándzsások, alsó harmadukban egy nagy-, majd néhány ezt követő kisebb foggal (ezek lehetnek alig kifejezettek is). A felsők hasonlók vagy tk. épek, hosszúkások (ált. többel hosszabbak a szélességüknél mit az alsók). A levelek ált. nem karéjosak (!) - ez
megkülönböztetés lehet más, karéjos levelű libatopoktól.
A növény (főképpen a fiatal hajtások) típusosan tk. lisztes-szürkésszöld - különösen a levélfonák (!). A a virágzat szürkésfehéren grízes-molyhos (!), de idősebben ez letörlődhet.
A szár típusosan zöld, lehet csíkok-foltok nélküli vagy vörösen csíkos, esetleg csak a szárelágazásokban kissé vörösen foltos. Változatos, többször találunk nem mindenben típusos példányokat/állományokat (Lásd a megjegyzést!).
Gyomtársulásokban gyakori. A vetőmagját árusítják, egyesek levéltápláléknak vagy silótakarmánynak vagy őszi zöldtrágyának
néha » nagyban vetik is.
[Hasonlít a kőfali libatopra, de annak a levelei kissé húsosabbak, a levélszél-fogacskái inkább előre és
előre-oldalt állók, forma tekintetében a levelek a száron felfelé kevésbé változók, a virágzata típusosan zöldesebb
és tömörebb (!); ennek a levélszél-fogacskái oldalt-előre állók, a levélformák felfelé változóbbak, a
virágzata nyúlánkabb (!) és szürkésebb.
Hasonlít még a » fehér labodára, de annak a felső levelei rövid nyelűek (esetleg majdnem ülők), ennek pedig hosszabb nyelűek.
Hasonlíthat a zöld libatopra (ágasság, levélzet/levelek), azonban ennek a virágai kisebbek és laposabbak, a lepellevelei
hegyesedőbb háromszögűek,
nem ormós hátúak - bár a lepel közepén kiemelkedő él lehet/van.
»
Ennek a magja
simább felszínű (alig-alig ráncos/árkolt), a zöld libatopé árkosan ráncolt felszínű - ahol a frissen megérett magokat nézzük.
Egyes álományai/példányai, amelyek »
levelei karéjosodók és a felsők is erősen fogazottak, más libatop-fajokkal (leginkább a faluszéli-, a
kőfali- és a fügelevelű libatoppal) összetéveszthetők, több morfológiai jelleget meg kell figyelni a határozásukhoz.]
[Megj.: több botanikus a morfológiai hasonlóságok miatt a fehér libatop fajcsoport-ba (Ch. album agg.) sorolja a Ch. album /fehér l./, Ch. ficifolium /fügelevelű l./, Ch. suecicum /zöld l./ és Ch. strictum /csíkos l./ fajokat. Ezek között átmeneti formák is találhatók.]











Átmeneti hajtás- és levéltípusok a zöld libatop felé, de a virágzat azonosítja, hogy ez mégis csak a fehér libatop:





Gyökere (pokolvar libatop mellett, balra, nyíllal jelölve)