Felálló szárú, alig elágazó, magas-középmagas termetű (- 1,5 m) növény. Tarackot nem fejleszt. A levele
páratlanul szárnyalt, a középső szárlevél ált. hosszabban nyeles, a nyél hossza elérheti a levéllemez hosszát is.
A levélkék ált. keskeny-oválisok, a csúcsi levélke keskenyebb a többinél,
főleg a levélcsúcs felé eső levélkék lemeze határozottan lefut a levélnyélre.
A levélkék széle ritkásan, de határozottan fogas-fogacskás. A levélkepárok száma 6-8 (-10).
Virágzata laza összetett ernyő, virágai gyakrabban fehérek, ritkábban halvány lilás-rózsaszínek.
A V. Officinalisnak több alfaja - egyesek szerint kisfaja - van, a subsp. officinalis üde mocsárréteken,
lápréteken, nedves erdőszegélyekben él, sokfelé előfordul. Drogja a nyugtató hatású valeriana. Ültetik is.
[A V. officinalis alfajok
»
együttes előfordulása is megfigyelhető néha, például a képeken a dombi macskagyökér
(szárleveles hajtások) és az orvosi macskagyökér (csak tőlevelek) nedves erdőszegélyben egymás mellett látható.]