Hazánkban a legújabb határozó a subsp. padus-t jelzi, ennek a virágzata bővirágú, a szirmok fehérek, a virágok
illatosak, a virágzat lecsüngő-oldaltálló. A hajtása kopasz vagy kopaszodó. A levelek hosszúkások, szélük fimoman vagy
erőteljesebben fűrészes-fogacskás, néha szinte ép.
A levélfonák zöld vagy kissé ezüstös-zöld, ált. kopasz de ritkán fiatalon az oldalerek mentén fehéresen, kissé rövidszőrös is lehet.
A szélesebb levéltípus a gyakori, a keskeny-hosszúkás ritka. A fürtökön képződő termés éretten fekete.
Ártéri keményfás erdők, néhol üde bükkösök növénye, itt közepes termetű elegyfa. Árnyas vízpartok szegélybokrosaiban is
feltűnik, itt inkább bokor.
Üdébb útmenti bokrosokban, mezsgyékben is előfordul, ide közeli természetes élőhelyéről vagy ültetésből szökik ki.
Sokfelé előfordul, de nem gyakori.
Néhány nemesített fajtáját dísznek (pl.: temetőkben itt-ott) vagy haszonnövénynek (pl.: meggypálinka) ültetik.
Régebben előfordulónak jelezték még a subsp. petraea-t, amely hasonló fa, de a hajtása molyhosan szőrös, a
levélfonákon az erek mentén (legalább itt-ott) barnás szőrözet van, a virágzat felálló-elálló. A legújabb határozó
szerint a jelenléte a flóránkban kédéses. (?)
[Megj.: a fotók között lecsüngő és felálló-elálló virágzatú növényeket is láthatunk, de ennél behatóbb megfigyeléseket nem végeztünk rajtuk, ezért nem értékeljük, hogy (esetleg) melyik alfaj.]