Felálló növény, középmagas, ált. sűrűn gyepesít. A buga fiatalon gyakran oldalthajló,
éretten terpedt és kúp alakú, ágai merevek, néha villás- és megtört elágazásokkal. A toklász szálkás, a szálkák
a virágból kissé kiállnak, de előfordul, hogy nem látszanak ki, változatos.
A levél érdes. A nyelvecske típusosan kifejezett (0,5-1 cm hosszú), kerekedő- vagy néha hegyesedő végű.
Változatos, mert a bugaágakon a füzérkék 2 vagy ritkábban 1-3 virágúak lehetnek (más alfajok).
Lápréteken, nedves mocsárréteken állományalkotó lehet, ligeterdőkben, nedves árokpartokon, nedves útszéleken is
sokfelé megjelenik.
Számos, kissé eltérő növekedésű és eltérően gyepesítő, nemesített fajtáját dísznövénynek termesztik, sokfelé ültetik.
[Megj.: A sédbúzák föbb határozójellegei: a füzérke alapesetben több virágú (!), a bibék a virágból kétoldalt lógnak ki,
az alsó toklász formája eltér a felső pelyvától, a pelyvák olyan hosszúak vagy hosszabbak mint a füzérkék, a szálka a
toklász háta közepén vagy az alján ered, a toklász a csúcsán kissé fogacskás.]