Ligeti perje [Poa nemoralis ]
Család: pázsitfüvek - Poaceae (Gramineae)

 

Középmagas fűféle. A buga, ha széthajlik igen laza, sok elágazású, hosszúkás-tojásdad, elágazásonként ált. több (4-5) buga-oldalággal. A szétálló buga kúpos kerülékkel írható körül, nem ritkán kissé oldalthajló-bókoló. A füzérke ált. több (2-3 /néha 1-5/) virágú. A virágok kicsinyek. Tőhüvelye kissé rostos.
A pelyva és toklász szálkátlan (vagy a toklász igen rövid szálkás), viszont szálkacsúcsba kihúzott hegyű lehet.
A tőlevelek laposak, hosszúak. A szárlevelek is laposak, hosszúak, szögben (néha derékszögben) elállók-felállók, fentebb mintegy "tőrszerűen" egyenesek (!), de idősen a végük már gyakran lehajló. A levélhüvely nyitott.
A fülecske nem kifejezett, a nyelvecske félhengeres-lapos, övszerű. A növény szürkészöld, néha kékeszöld. Nem tarackol, de sűrűn gyepesíthet. Pázsitfűmag-keverékekbe is teszik, ezért kultúrgyepekben is előfordul.

Üde és szárazabb erdők, vágások faja, sokfelé gyakori, de inkább a hegyvidékeken.

[A » réti perjéhez hasonlít, de ennek a virágai apróbbak, az egész buga gracilisabb és több elágazású, inkább tojásdad mint kúpos, a levelek pedig (főként felül) hosszabbak, a szártól elállóbbak. Az » erdei sédbúzához is hasonlít, de annak a füzérkéi kevés (ált. 1) virágúak, a szétálló buga meg-megtörten "kanyargós", az egész buga inkább tojásdad kerülékkel írható körül, nem pedig kúpos.]

---

Nedves erdőben szárazság idején

---