Siska nádtippan (siskanád) [Calamagrostis epigeios]
Család: pázsitfüvek - Poaceae (Gramineae)

 

Középmagas-magas termetű (-1,5 m), kissé tarackoló növény közepesen tömör, felálló majd idősebben kissé vagy jobban oldalt hajló, fiatalon zöldes-fehéres vagy nem ritkán lilás színű bugával. A pelyvák hosszúkásak, kissé hegyesedők. A virágokhoz tartozó kallusz-szőrök típusosan kb. a külső toklász hosszát érik el (8 x nagyító!), de esetleg a pelyvák hosszát is elérhetik. A külső toklász hossza a pelyva kb. 2/3-ada. A külső toklász szálkája rövid, nem feltűnő.
A virágzás után a bugaágak felhajlanak, a buga záródik, kúpos-hegyesedőre tömörül, sárgul-barnul. Érve kissé vagy határozottabban pelyhesnek tűnik, mert az addig a pelyvák mélyedésébe rejtett, tk. egymáshoz simuló kallusz-szőrök kezdenek szétállni és mutatkoznak.
A szárlevél oldaltálló-visszahajló, a fülecske nem kifejezett, a nyelvecske hosszúkás (gyakran kifejezetten hosszú), fiatalon kúpos-lekerekedő végű, később rojtosodik. A levéllemezen - ha az ujjunkat a csúcsa felől az alapja felé húzzuk - határozott érdességet érzünk, a levélszél is határozottan érdes.
Szárazabb gyepekben, erdőszéleken, ültetvényekben és faültetvényekben, kertekben nagyon sokfelé gyakori, gyakran tömeges, jelenléte ált. bolygatást/leromlást jelez.

» Változatos: a ritkásabb bugájú példányai még a kallusz-szőröket megmutató "pelyhes" bugaállapot előtt "egyszerű ránézésre" esetleg összetéveszthető más nagyobb termetű fűfélével, pl.: egyes csenkeszek, tippanok.

---

---

Ugyanazon egyedek az érés különböző fázisaiban:

---

---