Középmagas-magas termetű (-1,5 m), kissé tarackoló növény közepesen tömör, felálló majd idősebben kissé vagy jobban oldalt hajló,
fiatalon zöldes-fehéres vagy nem ritkán lilás színű bugával.
A pelyvák hosszúkásak, kissé hegyesedők. A virágokhoz tartozó kallusz-szőrök típusosan kb. a külső toklász hosszát érik
el (8 x nagyító!), de esetleg a pelyvák hosszát is elérhetik. A külső toklász hossza a pelyva kb. 2/3-ada.
A külső toklász szálkája rövid, nem feltűnő.
A virágzás után a bugaágak felhajlanak, a buga záródik, kúpos-hegyesedőre tömörül, sárgul-barnul. Érve kissé vagy
határozottabban pelyhesnek tűnik,
mert az addig a pelyvák mélyedésébe rejtett, tk. egymáshoz simuló kallusz-szőrök kezdenek szétállni és mutatkoznak.
A szárlevél oldaltálló-visszahajló, a fülecske nem kifejezett, a nyelvecske hosszúkás (gyakran kifejezetten hosszú), fiatalon
kúpos-lekerekedő végű, később rojtosodik. A levéllemezen - ha az ujjunkat a csúcsa felől az alapja felé húzzuk - határozott
érdességet érzünk, a levélszél is határozottan érdes.
Szárazabb gyepekben, erdőszéleken, ültetvényekben és faültetvényekben, kertekben nagyon sokfelé gyakori, gyakran tömeges,
jelenléte ált. bolygatást/leromlást jelez.
»
Változatos: a ritkásabb bugájú példányai
még a kallusz-szőröket megmutató "pelyhes" bugaállapot előtt "egyszerű ránézésre" esetleg összetéveszthető más
nagyobb termetű fűfélével,
pl.: egyes csenkeszek, tippanok.