Az orvosi tüdőfű kis-közepes termetű, lándzsás-szíves, kissé kemény levelű tüdőfű-faj, a levelek világosabb zöldek,
ezüstös-fehér pettyesek, ritkán igen halványan pettyesek, esetleg pettyek nélküliek. A fejlett tőlevél levélnyele
típusosan rövidebb (ált. alig a fele hosszúságú) mint a
levél lemeze.
A növény finoman vagy
erősebben, de mindig - legalább kissé - érdesen (!) rövidszőrös. Virágai liláskék színűek (a fiatalok vörösesek). A csésze egyszerű
szőrös és minden részében mirigyes is.
Gyertyán- és bükkelegyes üde erdők, nedves vágások növénye. Nemesített fajtáját parkokba ültetik is.
A zöldlevelű tüdőfű az orvosihoz hasonló, de a levelek nem pettyesek, sötétzöldek, puhábbak. A fejlett tőlevél nyele
hosszabb, vagy legalább olyan hosszú mint a levél lemeze. A csésze egyszerű szőrös és csak a közepétől a cimpákig mirigyes, alul nem/alig.
Üde erdők faja, előfordulása, elterjedése még tisztázandó.
Gyakori, hogy a két faj nem válik el élesen, átmeneti alakok is vannak (különösen a levélnyél hossza tekintetében
de a pettyesség tekintetében is), egyesek szerint Magyarországon a "valódi" zöldlevelű
tüdőfű nem is fordul elő.
Az orvosi tüdőfűhöz hasonlóan nemesített fajtáját parkokba ültetik is.
[Megj.: Parkokba nemritkán egyéb nemesített tüdőfűfajokat is ültetnek, leginkább pl.: P. angustifolia, (keskenylevelű tüdőfű) P. sacchrata (fehérfoltos-/édes tüdőfű), P. rubra (vörös tüdőfű). Ezek levélformában, levélfoltosságban és virágszínben különbözőek és/vagy változatosak, egyébként jól felismerhető tüdőfű habitusú növények. Mivel árnyas helyekre kiszökhetnek, esetleg összetéveszthetők a hazai vad fajokkal.]