Hajtásai hosszúak, hajtásközei tipusosan megnyúltak, a növény ha támasztékot (pl.: fák, bokrok) talál,
magasra felkúszó. A kacsok jól fejlettek, a virágra-termésre is jellemzően csak minden
második hajtáscsomón (esetleg ritkábban, de néha sűrűbben is) jelennek meg. A levél tk. hosszabb a
szélességénél. A levélváll levágott vagy szíves-öblös, a karéjok végálló hegyei hosszan kihúzottak, kissé
sarlósan görbültek.
Őszi lombszíneződése sárga. A termés kis bogyójú, ritkás fürt, sötét színű, erősen festő.
Sok borszőlőfajtánk idegenben honos (amerikai eredetű) vad alanya, oltáshoz termesztik és sokfelé kivadult,
meghonosodott. Elsősorban ártéri ligeterdőkben, a kisebb-nagyobb folyók mentén partközelben vagy patakvölgyekben
jelenik meg, gyakran tömegesen, néha szinte özönnövényként. Az őshonos ligeti szőlőt - mivel kedvelt élőhelytípusuk
megegyezik -
élőhelyeiről kiszorítja, egyrészt agresszívebb terjeszkedésével, másrészt
azzal, hogy vele való hibridképzéssel "felhígítja" annak genetikai állományát.
Ártéri ligetbe kivadult parti szőlő (Körös-vidék)
Tiszaparton ártéri galérialigetben (Felső- és Középső-Tiszavidék)