Közepes termetű, ált. kevésbé-, néha erőteljesebben robusztus és elágazó növény. A bibék típusosan sárga színűek.
A fészekpikkelyek gyakran a csúcsukon vöröslők,
gyakran a külső sugárvirágok fonákja is vörösbarna vagy legalább vörösbarnán sávozott. A fészekpikkellyek közül
az alsók lehetnek oldaltállók-elállók. A belső kaszat csőrös.
Tőlevelei erősen kacúrosak, a felsőbbek kevésbé; a levelek kb. félig szárölelő vállúak. A virágkocsányok és a
fészekpikkelyek tk. bodros szőrűek-serteszőrűek,
de az egész növény lehet kissé vagy határozottan inkább bodros-molyhos mint serteszőrös.
Jellemző, hogy a fiatal bimbók (ált. a többségük !) bókoló.
Bolygatott gyepekben, gyomtársulásokban gyakori.
[Megj: a pipacslevelű zörgőfű és a » serteszőrű zörgőfű hasonló habitusúak, nem ritkán kevert jellegek is megfigyelhetők.
A termés a legjobb azonosító (a pipacslevelű z.-nél a kaszat csőre vékony és hosszú, a serteszőrű z.-nél a kaszat inkább
csőrtelen, bár a termés vége hosszúkás.)
A termés mellett talán még jó jellemző, hogy a serteszőrű z.-nek a szőrei (főként a fészekpikkelyeken) merevek (serte-szerűek)
és hosszúak,
inkább ritkásan helyezkednek el, míg a pipacslevelű zörgőfű szőrei "finomabbak" és rövidebbek, ált. sűrűbben helyezkednek el.
A szárlevelek a serteszőrű z.-nél lándzsás kerülékűek, csak a válluk fogacskás-sallangos, a pipacslevelű z.-nél a szárlevelek
hosszúkás
kerülékűek és a vállon túl lemezük is (ált. a közepéig) lehet fogacskás-sallangos (de utóbbira nézve átmeneti jellegek is lehetnek!).
A bibék színe bár határozójelleg, de e
tekintetben a növények lehetnek (kissé, inkább csak színárnyalatban !) a másik faj felé mutató bibeszínűek is.]