Középmagas-magas termetű (-1,5 m) növény laza, felálló, pirosaslila bugával.
A virágokhoz tartozó kallusz-szőrök kb. a külső toklász felét érik el (8 x nagyító!), a külső toklász
szálkája hosszú, kilóg(hat) a pelyvákból, előfordul, hogy középtájon szögben megtörik, ekkor feltűnő.
A virágzás után a bugaágak felhajlanak, a buga záródik, tk. keskeny-hegeresre tömörül, barnáspiros.
A szárlevél visszahajló, a fülecske nem fejlett, a nyelvecske hosszúkás, kúpos végű.
A levél kissé, a levélszél határozottan érdes. Típusosan a levélhüvely és a lemez találkozása táján néhány
hosszabb szőrszál vagy kisebb szőrcsokor található (ez nem mindig feltűnő).
Üdébb gyepekben, sziklaerdő-széleken többfelé előfordul, inkább dombvidéki, nem gyakori. Mészkedvelő.
[Megj.: Hasonlít a » siskanádra, de annak a szétnyílt bugája robusztusabb-tömöttebb (többet takar ki a
mögötte lévő térből), ennek
gracilisebb-lazább (kevesebbet takar ki a mögöttes térből).]