Alacsony-közepes magasságú növény, a levelei összetettek, a növény (legalább a megdörzsölt levelek) ánizsillatú.
A levelek és a szár jellemzően világosszöld.
A virágai fehérek, az ernyő kevés sugarú, a virágok kicsik.
Termesztett növény és kivadult: üde erdőkben és ártéri
erdőkben (inkább a tisztásokon, nyiladékoknál), néhol mezsgyékben és fás-bokros útszéleken is többfelé előfordul. Akácosokban gyakori, néha tömeges.
[Ehető vadnövényként gyűjtik is, más ernyősökkel vagy virágtalanul barabollyal, gémorral esetleg összetéveszthető,
de ez 1.: a többi, azonos élőhelyen lévőnél gracilisebb,
vékonykább szárú és ált. világosabb zöld, 2.: az ánizsillat egyértelműen azonosítja.
Megj.: Sok évtizeddel ezelőtt a legtöbb kivadult állomány még jellemzőbben és spontán, a növényhez
már közeledve is érezhetően bocsátott ki ánizsillatot, ez úgy tűnik változik: mostanában már - a legtöbb állományban - meg is kell dörzsölni
az illathoz.]