A hír arról szól, hogy az alföldi "idős kocsányos tölgyes, cseres- és kőrises állományok igen látványosan pusztulnak", és még
a "szélsőséges klíma már az ártéri területeken lévő nyáras állományokat sem kíméli, a homoki területeken lévő fenyő és nyár
egyedek alkotta állományképekhez pedig már szavakat is nehéz találni."
Amíg tájidegen fajokról (fenyő, amerikai típusú nemesnyár-fajták) van szó, addig érthető is, hogy a "klímastressz" az első gondolat,
amely megfogalmazódik legfőbb okként. De az őshonos, és eddig "megfelelő"-nek értékelt fajok és nemesített fajtáik esetében
mire gondoljunk? Ha ezek se bírják a klímaváltozást, mit tehetünk? Keresünk közülük ellenállóbb fajtákat, ökotípusokat, és ha
találunk is,
vajon ezek meddig lesznek megfelelőek? Ha megfelelőnek ítélt őshonos - vagy akár nem őshonos - fajokat ültetvénybe teszünk,
más körülmények között vannak, mint
a természetszerű erdőkben. Ezek között a körülmények között feltétlenül helyt fognak állni?
Nincsenek irígylésre méltó helyzetben a szakemberek, akiknek meg kell fejteni az okokat és ki kell dolgozni
a megoldási stratégiákat. A klímaváltozás közvetlen hatása (hőmérséklet/csapadékviszonyok változása, talajvízszint-csökkenés)
mellett jönnek az eddig még itt sem lévő,
a melegebb miatt nálunk is megtelepedni vágyó kórokozók is: rovarok, gombák, baktériumok, vírusok.
Hazánkban az erdész és természetvédő szakemberek az alföldfásítás során már az 1900-as évek elejétől nagy gondot fordíttottak az
ültetvényekbe való telepítésre és pótlásokra kiválasztandó fafajokra, fajtákra, hogy jó válogatással
megfelelő erdőt (ültetvényt) lehessen "megalkotni".
Erről nagyon jó történeti összefoglalókat lehet elérni az Alföldi Erdőkért Egyesület honlapján:
A szakemberek folyamatosan próbálnak tudományos alapokon, új lehetőségeket találni. Kérdés, hogy elé tudunk-e menni a folyamatoknak,
találni -e "végleges" megoldást vagy ami megoldásnak tűnik, csak ideiglenesen áll helyt? Egy talán biztató hír innen:
Látni kell azt is azonban, hogy a nemesítések nem feltétlenül csak ökológiai szempontok
alapján történnek, de a gazdasági szempontú eredmények is talán hasznosíthatók a klímaproblémák részleges
megoldására legalább itt-ott.
Egy cikk erről:
Gonddá vált az is, hogy már százéves távlatokra visszatekintve igen nagy mértékben beleavatkoztunk az ország vizeinek vízjárásába,
áradásokba és az áradáskor jövő víz megtartásába. Gátak épültek, lápok-mocsarak tűntek el.
Ezt a sok mesterséges és ökológiailag nem kedvező beavatkozást "visszacsinálni" már nem lehetséges, legfeljebb a jelentkező problémák
valamiféle, kisebb mértékű "orvoslása" lehetséges, amely tevékenységek során megint csak mesterségesen kitalált beavatkozások történnek.
Erről - többek között - ez a cikk is ad felvilágosítást:
Látható, hogy a legnagyobb igyekezet, gondos mérlegelések ellenére is már régebben is felmerültek problémák, és most is itt
van a nyakunkon az újabb gond.
Bizonyossággal csak egyet mondhatunk: jól értékelhető, hogy a pusztulások leginkább az elegyetlen, azonos életkorú és
- feltételezhetően - csekély genetikai diverzitású állományokban jelentkeznek a legnagyobb mértékben. Már pedig a fásítás-erdők
(ültetvényerdők) általában ilyenek!
Mi magunk is vizsgáltuk az 1970-80-as években jelentkező tölgypusztulás-hullámot: ezen többéves, az ország több, alföldi és hegyvidéki
területén végzett
terepi megfigyelésekből,
laboratóriumi talaj- és lombkémiai
analízisekből írtuk az egyetemi szakdolgozatunkat Jakucs Pál professzor úr témavezetésével. Ebben arra az eredményre jutottunk,
hogy az elegyetlen, azonos életkorú tölgyekből álló
ültetvénytölgyesek a legkitettebbek a pusztulásnak, míg a természetszerű tölgyesek alig - egyebeket (a tüneteket, mérési eredményeket
és a pusztulás feltételezett okait) most itt nem részlezetve.
Csak ismételni tudjuk: az ültetvényekben sem egyforma fákból álló "erdőkre" lenne szükség, hanem magasabb genetikai- és életkor
diverzitású, több fajjal
elegyes erdőkre. Ezek bizonyára és bizonyosan is ellenállóbbak. De egy ültetvény lehet ilyen?
Nyilvánvalóan nem egyszerű ilyen ültetvényerdőt létrehozni, vagy legfeljebb csak száz-százötven éves időtartamú, erre törekvő
gondozással válhat ilyenné.
Hiszen - ami már "beállt" erdők esetében nyilvánvalóan kivitelezhető -, ültetvény esetében nem lehetséges, mert
belátható időn belül bőséges "haszonfa"-eredményt is várunk az ültetvénytől nem csupán a szépsége és a természet ökológiai
egyensúlynak fenntartása a cél. Ez esetben sajnos el kell fogadnunk, hogy lesznek "gondok", mert a természet rendjébe beleavatkozni -
finoman szólva is - nem egyszerű. Ettől még "tudomány" a végzett munka, és elismerésre méltó az erdészek, egyéb szakemberek
ültetvénytelepítő tevékenysége. De - szerintünk - el kell fogadni akkor az esetleg nem várt és mégis csak bekövetkező "károkat" is, ha
nem ökologikus alapokon "alkotunk" erdőket (ültetvényeket). Olyan ez, mit amikor a Balaton vagy Velencei-tó esetében "kongatjuk a
vészharangokat", hogy nagy a baj, mert iszaposodik a tó, kotorni kellene, vizet kellene talán vezetni bele a Dunából, vagy mit is
kéne csinálni... De, ha ökológiai alapokon nézzük, nem nevezhetjük a dolgot "baj"-nak. Mert ez a tavak természete",
hogy iszaposodjanak, feltöltődjenek előbb-utóbb. Ez természetes dolog. Megtehetjük, hogy nem fogadjuk ezt el,
de akkor bizony
a "pénzt, paripát, fegyvert" rá kell áldozni, hogy valahogy - és bizonyára csak ideiglenes (!) - megoldást találjunk, hogy a tó
"úgy nézzen ki" ahogy mi szeretnénk. Akkor "küzdenünk" kell egy természetes dolog ellen, fogadjuk ezt el!
Ha egy ültetvényerdő sem úgy néz ki, ahogy mi azt szeretnénk, az sem "baj", hiszen tudható, hogy nem optimális "ökológiája" miatt
előbb-utóbb nem fog tudni ellenállni valamely környezeti nyomásnak, és ha nem szeretnénk, hogy úgy nézzen ki, ahogy a nyomás hatására
kinéz, el kell fogadni, hogy sajnos vannak vele pénzt, anyagiakat, munkát és a további sorsát végiggondoló, megtervező tevékenységet
igénylő "gondok".
Mindenképpen ide kívánkozik még a megjegyzés, hogy mennyire volt várható ez a jelenlegi helyzet és nem lehetett volna-e ennek elébe menni?
Várható volt, már régóta figyelmeztetnek erre az ökológusok és környezetvédők. Már a múlt század vége felé megjelentek az
"Agenda"-kiadványokban a "jóslatok", hogy a 2030-as években erősen jelentkezni fog a klímaváltozás (globális felmelegedés).
Az idő sajnos hamar eltelt, nemsokára 2030, és a felmelegedés tényleg itt van nyakunkon. Mi is érezzük, az erdők is érzik és
megsínylik.
Tehát lehetett tudni előre, várható volt! De elébe
menni nagyon nem egyszerű. Évtizedek próbálkozásai, kemény és gondos munkák ellenére mégis itt a "baj". Sajnos nem mondható, hogy
hamar meg lesz a megoldása... Ha lesz megoldás egyáltalán. Persze a természet mindig "rendbe teszi magát"- ha hagyjuk. De vajon
meg akarjuk-e tenni, hogy hagyjuk, megetehetjük-e, hogy hagyjuk? Vagy folytatjuk azt amit eddig: mi akarunk "rendet
tenni" a természetben. Ez utóbbi esetben a siker olyan lesz, amilyen lenni tud majd, vagy végleges siker, vagy csak időleges...
Egy dolognak azonban semmiképpen nem örülünk: azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek szerint nagy tűrőképességű, mindenféle
egzóta-fajjal kellene a klímastresszt nem tűrő fákat és egyéb növényeket pótolni. Egyes kertészetek, kertész
szakemberek propagálják ezt. Szerencsére ez eddig még nem valósult meg nagy mértékben, az erdész szakemberek sem
támogatják egyelőre ezt a gondolatot. Mi is reméljük, hogy ez így is
marad. Jobban szeretnénk látni hazai, őshonos fajokat - ha lehet találni ilyeneket.
Bár, ez a téma is továbbgondolható... Ha olyan tartós változás jön - akár meleg periódus, akár jégkorszak -, amit a most őshonos
növényfajok már semmiképp nem tűrnek majd el, az emberiségnek sem ideje, sem "kedve" nem lesz kivárni a sok száz- vagy ezer éveket, amíg
magától beáll egy új ökoszisztéma. Mégis "jönnek" majd az egzóták, amelyek akkor már nem is egzóták lesznek, hanem akkor már
azok lesznek a "mieink"?
Ugyanakkor mindenképpen meg kell említeni, hogy a dolog sokkal komplexebb megoldást kíván, mintsem megfelelő fafajok
megfelelő struktúrába való ültetése. Sajnos nem utolsó sorban az általános talajvízszint-csökkenés is a fapusztulások okai között van, ez
pedig nem csak klímaváltozás-eredetű. A folyószabályozások és duzzasztóművek miatt a folyók és patakok egyre mélyebbre vájják
magukat a mederbe, ezért a talajvíz szintje is mindenhol csökken. Már pedig a növények - így a fák is - a talajból veszik fel a vizet,
ezért a talajvízszint csökkenése is nagy gond. Például itt egy elemzés erről a Tisza esetében (de nem csak a Tiszát érinti ez, hanem
minden folyót és patakot az egész ország területén):
A Probléma megoldása nem lesz egyszerű, a természet eredeti rendjét már soha nem fogjuk tudni visszaadni a természetnek, csak valamilyen mesterséges
megoldások sora történhet. Ezek a megoldások - amelyek még el sem kezdődtek igazán - majd meglátjuk, hogy mikor és mennyit fognak segíteni.
Frissítés: Egy híradás egy helyes erdőkezelési mód bemutatásáról:
