A fényképekről

Talán fotós érdeklődésűek számára érdekes lehet, hogy miként készültek vagy honnan származnak a honlap növényfotói.

Mint fénykép keletkezési körülményekről csak a saját fényképeinkről - az anyag bőven több mint 90 %-a - tudunk igazán mit mondani, ha az a kérdés, hogy milyen fényképezőgéppel, milyen filmre (a diák esetében), milyen felbontással és milyen körülmények között készültek.
Többféleképpen, sokféle fényképezőgéppel, újabban már mobiltelefonokkal is. Egy részük - a régebbiek - digitalizált diaképek, az újabbak már digitális fotók. "Igazi" fotós pedig inkább ne keressen nálunk olyat, hogy rekesznyílás, záridő, érzékenység - ezek elvesztek már a régi homályban vagy akár a digitális képfájlban sincsenek már meg mint EXIF-metaadatok, ha elvesztek a képfeldolgozás során.
Eleinte egy egyetemista, majd egy kezdő tanár pénzügyi lehetőségei igencsak korlátozták a jobb minőséget és a fotók mennyiségét. Így leginkább az akkoriban szokásos kis kézi "Smena 8" és egy-két "Zenit" (Zenit-E, Zenit TTL) modell állt rendelkezésünkre, a Zenitek esetében a hozzá adott alapobjektívvel, makrofotóknál közgyűrűvel, távolabbról kisebb (135 mm-es és 200 mm-es) teleobjektívvel. Az alapanyagok - főként diafilmek - sem a legjobb minőségűek voltak, leginkább a "lengyelpiacokon" olcsón vásárolható ORWO-diák. Amit lehetett, azért kihoztunk ebből is.
Haj, mennyi de mennyi fénykép nem készült el fájó szívvel! Egy-egy túrára, táborba maximum egy-két tekercs diát vitt az ember és ez kb. harminc-hatvan darab, de inkább kevesebb többé-kevésbé jól sikerült képet tett csak lehetővé. Csak azt fotóztuk, ami a leginkább kuriózum volt az utunk során.
Később már jöhettek a digitális gépek, amelyek nagyobb szabadságot adtak: jobb felbontás, számolatlanul készíthető fotómennyiség, az elkészült fotók azonnali ellenőrzése és ha kell, akkor újrafotózás.
Persze inkább csak az olcsóbb és "középáras" gépek, a nagyobb gépekből Canon és Fuji - például egy most használt "Fujifilm HS 25" -, a kis "zsebretehető" kompaktakból ugyanezek a márkák, és még Olympus, Kodak. De a kis kompakt gépek kevesebb variációs lehetőséget adnak a képek elkészítéséhez (látószög, mélységélesség, stb.) és gyakran elromlanak. Több is hamar befejezte nálunk a "földi pályafutását" mert előbb-utóbb elromlott. A többet tudó, tartósabb "nagy" gépet persze nem mindig viszi magával az ember (hacsak nem direkt fotózni megy), ezért "hirtelen szükség" esetére legyen a zsebben, hátizsákban, az autó kesztyűtartójában egy kis kompakt gép. Még ma is így van ez.
"Igazi" fotósok szerint minden képet állványról kell készíteni (és kioldózsinórral!), de ennek a kivitelezése terepen nagyon körülményes és időigényes, hát marad a kézben tartás - valahogy kitámasztott ^[1] kézzel azért. Ez van.
A kép felbontása olyan, amilyet a gép lehetővé tesz, ezt - napjainkban még - úgyis "le kell rontani" képfeldolgozó programmal (pl.: Photoshop) az internetes megjelenítéshez.
Nálunk a mobiltelefonnal való fotózás ritkaság, egyrészt az sem ad kellő variálhatóságot a kép elkészítésekor, másrészt valahogy a fényképezőgéppel való fotózás az "igazi".

Egy kép elkészítését mindig megelőzi a szándék: milyen is legyen az a kép. A mi szándékunk, hogy a faj jellegzetességeit mutassuk be, ha lehet az élőhelyével együtt. Ha élőhelyfotó, akkor pedig az élőhely legfontosabb jellemzői legyenek a képen. Hogy jó is lesz-e a kép, már a kattintás pillanatában eldől, az utómunkák azon már nem sokat tudnak segíteni. Ezért a fotós fejben előre megkomponálja a képet, milyen látószögből, milyen képkivágással, milyen háttérrel, milyen megvilágítással stb. legyen elkattintva a gép. Nem mindegy, hogy reggel vagy délelőtt vagy délután készül-e a fotó. Esetleg kell-e vakut használni - ami meglehetősen ritka, de előfordult már. Sok múlik a fényképezőgépen, hogy mennyire jó fajta, de sok múlik a fotóson is. Talán fele-fele az arány általában.

Szinte kivétel nélkül kell valamilyen utómunka, hogy internetre feltehető vagy nyomtatható legyen a filmen/memóriakártyán lévő "nyers" fotó. Képfeldolgozó programnak először a nagyon kiváló PhotoFinish 4.0-t használtuk (volt olyan jó mint a Photoshop!), de ez sajnos a Windows 3.1 majd a 9x-sorozat utáni op. rendszerekkel már nem működik. Manapság jól bevált a Photoshop (természetesen jogtisztán), és az ingyenesek közül a Hornil Style Pix. Dia digitalizáláshoz nekünk nem igazán váltak be a digitalizáló szerkezetek, de kiválóan le lehet fotózni az igazi "vetítővászonra" sötétben, kellő nagyban kivetített képeket! Diavetítő, állványos "gyöngyvászon" pedig minden iskolában van (vagy legalábbis volt még eddig) - mi pedig tanárok vagyunk...

Vadnövények fotózásához sajnos sokat kell menni, gyakran nagy távolságra kell menni és sok időt kell vele tölteni. De megtettük, megtesszük. Reméljük, még egy jó ideig...
A növényt meg is kell találni. Ez nem mindig sikerül sajnos. Vagy még nem nyílik, vagy már nem nyílik, vagy már nincs is ott. Vagy éppen nincs nálunk a fényképezőgép (telefon ugyan van, de a "butatelefon" nem tud érdemben fotózni) - a fotós se mindehova a gépével megy. No nem baj, megjegyezzük a helyet, visszamegyünk fényképezőgéppel, de mire erre sor kerül: a területet éppen lekaszálták, a növényt lerágták a vadak, leszakították a kirándulók, leverte a záporeső... Hányszor jártunk így!
Vagy - bár volt információnk róla, de mégiscsak rossz helyen kerestük. Ilyen is előfordul. Néha kudarc egy növénykeresés, néha szerencsés "véletlenek" is megsegítenek. Gyakran pedig nem is keresünk, csak fotózzuk, ami az utunkba esik.
Számos segítséget kaptunk a természetvédelemben dolgozó ismerőseinktől, természetvédelmi őröktől, hogy hol találunk meg egy adott ritka növényt. Ez úton is köszönjük és az adott fotónál fel is tüntetjük a segítőnk nevét. Nemzeti parkok vezetnek szervezett túrákat ritka növényekhez, bár sajnálatunkra az utóbbi években ezeket a direkt növényismereti túrákat egyre inkább felváltják a "családi program"-szerű programok. De figyeljük a lehetőségeket!

Néhány fotót (az anyag bőven kevesebb, mint 10 %-a) ismerőseink, barátaink készítettek. Ha konkrétan a mi kérésünkre történt, ez esetekben nem tüntetjük fel a fotós nevét - gyakran nem is tudjuk a "fotós" nevét, mert pl.: egy táborban, túrán a "tábori géppel" - a saját, kölcsönadott fényképezőgépünk, gépeink - készítette valamelyik kollégánk vagy diákunk, miközben sokan használták a tábori gépe(ke)t a fotózás tanulására is.
Ha a fotót azonban valamilyen úton-módon külön kaptuk egy barátunktól, ismerősünktől, akkor a fotós nevét (vagy nevének rövidítését) vagy a fotón, vagy annak környezetében feltüntetjük. Mindenkinek ez úton is köszönjük, ha hozzájárult a gyűjteményünk gyarapodásához!

[Külön említést érdemelnek a "Csinálj már az én gépemmel is egy képet!"-módon készült fotók, néhány ilyen is van a gyűjteményünkben. Itt jó kérdés, hogy éppen ki a fotós (tényként az, aki megnyomta az exponálógombot), de mi sem sértődünk meg, ha valaki, akinek az ő gépén mi nyomtuk meg az exponálógombot, az ő saját fotójának tekinti a képet. Néha csapatban járkálunk ugyanis, és többen is fotózunk, és adódhat, hogy valaki "feláldozza magát", normál cipőben-ruhában bemegy a vízbe kálmost fotózni vagy fehér zászpát, vagy felmászik a meredek sziklára páfrányt fotózni. Hogy ne mindenkinek kelljen ugyanezt megtennie, ha lehet, akkor az "önfeláldozó" a többiek fényképezőgépével is csinál egy-két fotót nekik.]

Néhány fotó © ("copyright")-jelzéssel ellátott, ezek egy szakmai fotógyűjteményből származnak. A fotók azok számára, akik ezzel a szakmai gyűjteménnyel rendelkeznek, nonprofit célra felhasználhatók, azonban a további átvételük esetleg nem kívánatos lehet vagy tiltó jogszabályba ütközhet! Ezen fotók rendelkezésünkre bocsátását Hamar József barátunknak köszönjük!

Mindenképpen törekszünk rá, hogy az anyagunkban a fotók döntő többsége - bőven 90 % fölött - a mi (a szerzőpár) fotóink legyenek. A "tábori" géppel készített fotókra is sajátként tekintünk, mert a mi kezdeményezésünkre készültek, hiszen, ha nem szervezzük meg a túrákat és táborokat, ha nem adjuk kölcsön a gépünket, ha nem szervezzük meg a tábor "fotós botanikai szekció"-ját, nem készül fotó. Nem nagyon sok ilyen "tábori- és túrafotó" van az anyagban, de vannak azért szép számmal ilyenek is.
Alig néhány - viszont fontos - esetben előfordul, hogy az anyagunkba az "internetről" illesztettünk be szabadon licencelhető fotót vagy fotóhivatkozás-linket, ha az anyag gyűjtemény jellege, de leginkább oktató-tájékoztató volta ezt megkívánja és nekünk arról a témáról még nincsen fotónk. Ezt az adott fotó/téma esetében mindig jelezzük is. Törekszünk rá, hogy az ilyen fotók mennyisége minimális, tényleg csupán "néhány" legyen. Igyekszünk azonban ezeket is mihamarabb saját fotóra cserélni, de ez nem kevés utánajárás és idő, ha egyáltalán lehetséges...

Még valami a fotókról: a növények, növényi részek nagysága, mérete - ami fontos információ - igen változó, és a nagyságot, méretet nem biztos, hogy egy olyan fotó tudja érzékeltetni, amin csak maga a növény vagy növényi rész van "premier plánban". Ezért aztán mindenfélére - ami és ahogy adódik - törekszik a fotós: a látószöggel, a háttérrel, a környező növényzettel, a növények között lévő ember(ekk)el, állatokkal, ismert nagyságú dolgokkal, stb. Nagyon jó lenne például, ha egy zsebben is elférő, kihúzott mérőszalagot (van ilyen akár 5 méteres is) tennénk a növény mellé, vagy teodolit-mérőlécet (2 és 4 m-es is van) tennénk mellé, jól érzékeltetné a méretet. Ezt azonban nem alkalmazzuk, többek között azért sem, mert a fotót esetleg fel lehet használni valahol olyan bemutatásra, ahol a mérőszalag vagy mérőléc látványa inkább zavaró lenne - bár a dokumentáció nyilván pontosabb. Teodolit-mérőléc hurcolása pedig eléggé körülményes is. Bár, ma már - a számolatlanul készíthető és bemutatható fotók korszakában - lehet, hogy mégiscsak elférne egy-két mérőszalagos vagy mérőléces fotó is a többi között. Meglátjuk...

Hol készültek a fényképek? Technikailag nem lenne lehetelen megadni, hogy egy adott fénykép pontosan hol készült: például jó felbontású túratérképen egy "pöttyöt" odatenni, vagy GPS-koordinátákat megadni. A fotós a legtöbb képre emlékszik - vagy van feljegyzése -, hogy hol készült, sőt, még arra is emlékszik, hogy hogy térdelt le a növény mellé a kép elkészítéséhez, stb.
Azonban - általában - mégsem adjuk meg az anyagban a pontos helyet, mert védett fajok esetében ez nem feltétlenül célszerű, de nem is ez a célunk, hanem oktatást-tanulást segítő anyagot készítünk. Azért sem ez a célunk még, mert már mi is jártunk úgy nemegyszer, hogy később visszamenve a növény már nem volt ott. Kár lenne tehát ilyen "vándorló" fajok esetében a pontos előfordulással biztatást adni bárkinek is, hogy ha fotózni, felkeresni akarná, hova menjen. Persze "nem vándorló" faj és élőhely esetében majdnem biztos tud lenni egy pontos előfordulási adat, de ha valaki tényleg annyira elhivatott, hogy egy-egy fajt vagy élőhelyet a mi anyagunk alapján kíván felkeresni vagy dokumentálni, kérés esetén szívesen adunk pontos tájékoztatást neki külön - amennyiben fejben vagy papíron "megvan még", hogy hol készült a kép. (De vajon ott lesz-e még a növény, ha kép régebben készült? 😊)

Fotós etika

Igyekszünk vigyázni a területre és a növényre is. Nem mászkáljuk össze a területet - különösen ha védett terület - ezzel növényeket letaposva, nem "hajtogatjuk" összevissza a növényt - különösen ha védett vagy ritka faj -, hogy a fotón úgy álljon, ahogy azt mi elképzeltük, nem képzünk csapást a növényhez, hogy a vad a csapáson megtalálja és lelegelje. Nem rendezzük át a növény környezetét, hogy még jobban látszódjon például. Legalábbis igyekszünk ezeket a szabályokat betartani. És erre biztatunk mindenkit, aki esetleg a mi honlapunk miatt kapna kedvet a növényfotózáshoz, "legyen nekem is fotós növénygyűjteményem" -felbuzdulással (legalábbis bízunk benne, hogy lesz/van ilyen eset is...). Nem szaggatunk ki/le növényt fölöslegesen, legfeljebb gyakori fajok, özöngyomok esetében engedhető ez meg egy-egy "herbáriumi" -típusú kép, vagy a teljes növényt bemutató kép elkészítése érdekében.
Nem mondjuk, hogy ezt minden esetben tökéletesen betartottuk életünk során - főként régebben készült egy-két fotónkon látszódik is ez talán -, de mindenki átmegy egy "fejlődésen" - mi is -, és napjainkban már a "fotós etika" egyre fontosabb, törekedjen betartani mindenki!
Például a henye boroszlán fotónk egy fokozottan védett természeti területen készült és éppen meg lehetett volna tenni, hogy eltakarítjuk a növényke elől a füvet, hogy jobban látszódjon, plusz még kitakarítjuk a növény tövét is, hogy a levelek és szár is jól látszódjon, de nem tettük meg a jobb fotó kedvéért sem. Vagy még példaként hozhatjuk a lila csenkesz egyik fotóját, amely az élőhelyével együtt mutatja be - ezt a fotót teleobjektívvel készítettük, nem is sikerült túl jól (eléggé életlen lett), mert ha közelebb megyünk, a fokozottan védett területen több védett növényfajjal rendelkező sziklagyepet még oda-vissza negyven méteren keresztül át kellett vona gyalogolni, letérve a turistaösvényként szolgáló csapásról (a letéréssel a szabályokat még meg is sértve). Nem tettük meg - "nem vagyunk rá büszkék és nem is sajnáljuk" - mert a szabályokat önmagáért a szabály betartásáért próbáljuk betartani, annak értékelése nélkül. Ha akarjuk, sikerül.

Megemlíthető még, hogy a természetvédelemben dolgozó szakemberek részéről már régóta és még napjainkban is fontos érv, hogy a növényfotós - akár több helyen is a növény körül - "kifekszi" a gyepet, a környezetet a fényképezendő ritka növény környékén és ezzel károkat okoz. Valóban történtek/történnek ilyenek, de manapság már nem kell feltétlenül a földön fekve fotózni, ha a talajközelből akarunk fényképet. Ugyanis a mai komolyabb fényképezőgépeket már nem kell a szemünk elé tartani, mert nem nehéz olyan géptípust beszerezni, aminek ki-/le-/felhajtható lcd-kijelzője van, így állva akár lent a csípőnk közelében, vagy térdelve, guggolva a földközelben úgy tarthatjuk a gépet, hogy a készülő képet pontosan láthatjuk, nem kell a gép "nézőkéjébe nézve" azt a szemünk előtt tartani. Állva, térdelve, guggolva pedig sokkal kisebb mértékben zavarjuk a környezetet.
Sőt, egészen komoly zoom-objektívek is vannak elérhető áron, és szélsőséges esetben közel se kell menni a fényképezendő növényhez. Nagyobb gyújtótávolságot használva persze felmerül a probléma, hogy kézben tartva már beremeghet a gép - ez esetre, szintén elérhető áron egy a hátizsákba is elférő "ügyes" kis állvány is beszerezhető, és bár fentebb megjegyeztük, hogy állvány használata a terepen nagyon körülményes és időigényes, » mégis lehetnek kivételek.
____________________________

---

---