Talán fotós érdeklődésűek számára érdekes lehet, hogy miként készültek vagy honnan származnak a honlap növényfotói.
Mint fénykép keletkezési körülményekről csak a saját fényképeinkről - az anyag bőven több mint 90 %-a - tudunk igazán mit mondani, ha az a kérdés, hogy milyen fényképezőgéppel, milyen filmre (a diák esetében), milyen felbontással és milyen körülmények között készültek.
Többféleképpen, sokféle fényképezőgéppel, újabban már mobiltelefonokkal is. Egy részük - a régebbiek - digitalizált diaképek, az újabbak már digitális fotók. "Igazi" fotós pedig inkább ne keressen nálunk olyat, hogy rekesznyílás, záridő, érzékenység - ezek elvesztek már a régi homályban vagy akár a digitális képfájlban sincsenek már meg mint EXIF-metaadatok, ha elvesztek a képfeldolgozás során.
Eleinte egy egyetemista, majd egy kezdő tanár pénzügyi lehetőségei igencsak korlátozták a jobb minőséget és a fotók mennyiségét. Így leginkább az akkoriban szokásos kis kézi "Smena 8" és egy-két "Zenit" (Zenit-E, Zenit TTL) modell állt rendelkezésünkre, a Zenitek esetében a hozzá adott alapobjektívvel, makrofotóknál közgyűrűvel, távolabbról kisebb (135 mm-es és 200 mm-es) teleobjektívvel. Az alapanyagok - főként diafilmek - sem a legjobb minőségűek voltak, leginkább a "lengyelpiacokon" olcsón vásárolható ORWO-diák. Amit lehetett, azért kihoztunk ebből is.
Haj, mennyi de mennyi fénykép nem készült el fájó szívvel! Egy-egy túrára, táborba maximum egy-két tekercs diát vitt az ember és ez kb. harminc-hatvan darab, de inkább kevesebb többé-kevésbé jól sikerült képet tett csak lehetővé. Csak azt fotóztuk, ami a leginkább kuriózum volt az utunk során.
Később már jöhettek a digitális gépek, amelyek nagyobb szabadságot adtak: jobb felbontás, számolatlanul készíthető fotómennyiség, az elkészült fotók azonnali ellenőrzése és ha kell, akkor újrafotózás.
Persze inkább csak az olcsóbb és "középáras" gépek, a nagyobb gépekből Canon és Fuji - például egy most használt "Fujifilm HS 25" -, a kis "zsebretehető" kompaktakból ugyanezek a márkák, és még Olympus, Kodak. De a kis kompakt gépek kevesebb variációs lehetőséget adnak a képek elkészítéséhez (látószög, mélységélesség, stb.) és gyakran elromlanak. Több is hamar befejezte nálunk a "földi pályafutását" mert előbb-utóbb elromlott. A többet tudó, tartósabb "nagy" gépet persze nem mindig viszi magával az ember (hacsak nem direkt fotózni megy), ezért "hirtelen szükség" esetére legyen a zsebben, hátizsákban, az autó kesztyűtartójában egy kis kompakt gép. Még ma is így van ez.
"Igazi" fotósok szerint minden képet állványról kell készíteni, de ennek a kivitelezése terepen leggyakrabban lehetelen, hát marad a kézben tartás - valahogy kitámasztott kézzel azért. Ez van.
A kép felbontása olyan, amilyet a gép lehetővé tesz, ezt - napjainkban még - úgyis "le kell rontani" képfeldolgozó programmal (pl.: Photoshop) az internetes megjelenítéshez.
Nálunk a mobiltelefonnal való fotózás ritkaság, egyrészt az sem ad kellő variálhatóságot a kép elkészítésekor, másrészt valahogy a fényképezőgéppel való fotózás az "igazi".
Egy kép elkészítését mindig megelőzi a szándék: milyen is legyen az a kép. A mi szándékunk, hogy a faj jellegzetességeit mutassuk be, ha lehet az élőhelyével együtt. Ha élőhelyfotó, akkor pedig az élőhely legfontosabb jellemzői legyenek a képen. Hogy jó is lesz-e a kép, már a kattintás pillanatában eldől, az utómunkák azon már nem sokat tudnak segíteni. Ezért a fotós fejben előre megkomponálja a képet, milyen látószögből, milyen képkivágással, milyen háttérrel, milyen megvilágítással stb. legyen elkattintva a gép. Nem mindegy, hogy reggel vagy délelőtt vagy délután készül-e a fotó. Esetleg kell-e vakut használni - ami meglehetősen ritka, de előfordult már. Sok múlik a fényképezőgépen, hogy mennyire jó fajta, de sok múlik a fotóson is. Talán fele-fele az arány általában.
Szinte kivétel nélkül kell valamilyen utómunka, hogy internetre feltehető vagy nyomtatható legyen a filmen/memóriakártyán lévő "nyers" fotó. Képfeldolgozó programnak először a nagyon kiváló PhotoFinish 4.0-t használtuk (volt olyan jó mint a Photoshop!), de ez sajnos a Windows 3.1 majd a 9x-sorozat utáni op. rendszerekkel már nem működik. Manapság jól bevált a Photoshop (természetesen jogtisztán), és az ingyenesek közül a Hornil Style Pix. Dia digitalizáláshoz nekünk nem igazán váltak be a digitalizáló szerkezetek, de kiválóan le lehet fotózni az igazi "vetítővászonra" sötétben, kellő nagyban kivetített képeket! Diavetítő, állványos "gyöngyvászon" pedig minden iskolában van (vagy legalábbis volt még eddig) - mi pedig tanárok vagyunk...
Vadnövények fotózásához sajnos sokat kell menni, gyakran nagy távolságra kell menni és sok időt kell vele tölteni. De megtettük, megtesszük. Reméljük, még egy jó ideig...
A növényt meg is kell találni. Ez nem mindig sikerül sajnos. Vagy még nem nyílik, vagy már nem nyílik, vagy már nincs is ott. Vagy éppen nincs nálunk a fényképezőgép (telefon ugyan van, de a "butatelefon" nem tud érdemben fotózni) - a fotós se mindehova a gépével megy. No nem baj, megjegyezzük a helyet, visszamegyünk fényképezőgéppel, de mire erre sor kerül: a területet éppen lekaszálták, a növényt lerágták a vadak, leszakították a kirándulók... Hányszor jártunk így!
Vagy - bár volt információnk róla, de mégiscsak rossz helyen kerestük. Ilyen is előfordul. Néha kudarc egy növénykeresés, néha szerencsés "véletlenek" is megsegítenek. Gyakran pedig nem is keresünk, csak fotózzuk, ami az utunkba esik.
Számos segítséget kaptunk a természetvédelemben dolgozó ismerőseinktől, hogy hol találunk meg egy adott ritka növényt. Ez úton is köszönjük és az adott fotónál fel is tüntetjük a segítőnk nevét. Nemzeti parkok vezetnek túrákat ritka növényekhez, bár sajnálatunkra az utóbbi években ezeket a direkt növényismereti túrákat egyre inkább felváltják a "családi program"-szerű programok. De figyeljük a lehetőségeket!
Néhány fotót (az anyag bőven kevesebb, mint 10 %-a) ismerőseink, barátaink készítettek. Ha konkrétan a mi kérésünkre történt, ez esetekben nem tüntetjük fel a fotós nevét - gyakran nem is tudjuk a "fotós" nevét, mert pl.: egy táborban, túrán a "tábori géppel" - a saját, kölcsönadott fényképezőgépünk, gépeink - készítette valamelyik kollégánk vagy diákunk, miközben sokan használták a tábori gépe(ke)t a fotózás tanulására is.
Ha a fotót azonban valamilyen úton-módon külön kaptuk egy barátunktól, ismerősünktől, akkor a fotós nevét (vagy nevének rövidítését) vagy a fotón, vagy annak környezetében feltüntetjük. Mindenkinek ez úton is köszönjük, ha hozzájárult a gyűjteményünk gyarapodásához!
[Külön említést érdemelnek a "Csinálj már az én gépemmel is egy képet!"-módon készült fotók, néhány ilyen is van a gyűjteményünkben. Itt jó kérdés, hogy éppen ki a fotós (tényként az, aki megnyomta az exponálógombot), de mi sem sértődünk meg, ha valaki, akinek az ő gépén mi nyomtuk meg az exponálógombot, az ő saját fotójának tekinti a képet. Néha csapatban járkálunk ugyanis, és többen is fotózunk, és adódhat, hogy valaki "feláldozza magát", normál cipőben-ruhában bemegy a vízbe kálmost fotózni vagy fehér zászpát, vagy felmászik a meredek sziklára páfrányt fotózni. Hogy ne mindenkinek kelljen ugyanezt megtennie, ha lehet, akkor az "önfeláldozó" a többiek fényképezőgépével is csinál egy-két fotót nekik.]
Néhány fotó © ("copyright")-jelzéssel ellátott. Ez ezen a honlapon azt jelenti, hogy a fotó készítője a fénykép tulajdonjogát fenntartja, de emellett - számunkra is - közvetlen vagy közvetett módon engedélyezte a fotója nonprofit célra való felhasználását.
Mindenképpen törekszünk rá, hogy az anyagunkban a fotók döntő többsége - bőven 90 % fölött - a mi (a szerzőpár) fotóink legyenek. A "tábori" géppel készített fotókra is sajátként tekintünk, mert a mi kezdeményezésünkre készültek, hiszen, ha nem szervezzük meg a túrákat és táborokat, ha nem adjuk kölcsön a gépünket, ha nem szervezzük meg a tábor "fotós botanikai szekció"-ját, nem készül fotó. Nem nagyon sok ilyen "tábori- és túrafotó" van az anyagban, de vannak azért szép számmal ilyenek is.
Alig néhány - viszont fontos - esetben előfordul, hogy az anyagunkba az "internetről" illesztettünk be szabadon licencelhető fotót vagy fotóhivatkozás-linket, ha az anyag gyűjtemény jellege vagy tájékoztató volta ezt megkívánja és nekünk arról a témáról még nincsen fotónk. Ezt az adott fotó/téma esetében mindig jelezzük is. Törekszünk rá, hogy az ilyen fotók mennyisége minimális legyen - jóval a bemutatott fényképek 1 %-a alatt maradjon. Sőt, még ennél is kevesebb, tényleg csupán "néhány" legyen. Igyekszünk azonban ezeket is mihamarabb saját fotóra cserélni, de ez nem kevés utánajárás és idő...
Még valami a fotókról: a növények, növényi részek nagysága, mérete - ami fontos információ - igen változó, és a nagyságot, méretet nem biztos, hogy egy olyan fotó tudja érzékeltetni, amin csak maga a növény vagy növényi rész van "premier plánban". Ezért aztán mindenfélére - ami és ahogy adódik - törekszik a fotós: a látószöggel, a háttérrel, a környező növényzettel, a növények között lévő ember(ekk)el, állatokkal, ismert nagyságú dolgokkal, stb. Nagyon jó lenne például, ha egy zsebben is elférő kihúzott mérőszalagot (van ilyen akár 5 méteres is) tennénk a növény mellé, ez jól érzékeltetné a méretet. Ezt azonban nem alkalmazzuk, többek között azért sem, mert a fotót esetleg fel lehet használni valahol olyan bemutatásra, ahol a mérőszalag látványa inkább zavaró lenne - bár a dokumentáció nyilván pontosabb. Ma már - a számolatlanul készíthető és bemutatható fotók korszakában - viszont lehet, hogy mégiscsak elférne egy-két mérőszalagos fotó is a többi között. Meglátjuk...
