A rendszerben használt besorolásról, elnevezésekről

A rendszertani kategóriákba sorolás és elnevezések a tudomány mindenkori állása szerint kisebb-nagyobb mértékben változhatnak az egyes flóraművekben. Ebben az anyagban a 2000-2015. évben érvényes és a terepbotanikai gyakorlatban is használt család-, nemzetség- és fajneveket tüntetjük fel, de több esetben zárójelesen megadjuk a régebbről még közismert neveket is, valamint törekszünk figyelembe venni az azóta bekövetkezett változásokat is.

ALAPFOGALMAK

A rendszerezés növényismeret szempontjából fontosabb kategóriái:

TÖRZS - OSZTÁLY - REND - CSALÁD - NEMZETSÉG - FAJ - ALFAJ - VÁLTOZAT - FORMA

A növényhatározáskor és a növény azonosításakor a leginkább használt kategória a fajon kívül a család, mert egy családon belül még nagyon hasonlóak a határozóbélyegek, jellegzetességek. A családon belül természetesen a nemzetség és a faj is elengedhetetelen kategóriák. Végső cél, hogy fajszinten azonosítsuk a növényt.
A fajszinten azonosított növény (pl.: réti bolglárka) egy egyedét vizsgáljuk. Néha nehéz megállapítani, hogy a terepen a vizsgált növény egy vagy több egyed-e, hiszen a növények tőosztódással, sarjakkal is szaporodhatnak, ilyenkor a már/még együttmaradt egyedek teszik kérdésessé az egyedszám megállapítását.
[Megj.: A növényhatározáshoz természetesen nem feltétlenül szükséges egyetlen egyed kiválasztása. Sőt, néha célszerűbb több egyedet is megvizsgálni ahhoz, hogy pontosan beazonosíthassuk a fajt, hiszen a növényegyedeknek is lehetnek egymástól eltérő jellegzetességeik - mint ahogy két ember, vagy két állategyed sem teljesen egyforma.]

Az azonosított faj rendszertani alapismertetéseként leggyakrabban a fajnév mellé a családot adjuk meg, pl.: réti boglárka (Ranunculus acris) - boglárkafélék családja.

A fajok Linné munkássága után kettős latin neveket kapnak, mely nevek első tagja a nemzetségnév, a másik a fajnév. A nemzetségnevet nagy kezdőbetűvel, a fajnevet kis kezdőbetűvel írjuk.
[Megj.: A magyar nevek nem minden esetben kettősek, pl.: szirtőr, szümcső, zsidócseresznye. A magyar nevek helyesírásában a legelterjedtebb irányzat az, hogy ha a faj neve nem mondatkezdő, akkor kisbetűvel kezdjük. Egyes újabb - leginkább faunisztikai - rendszertani-leírási irányzatok ettől eltérően, a latin helyesíráshoz hasonlóan, nagybetűvel kezdik a magyar fajneveket is, de ezt a növényrendszertanban nem alkalmazzuk.]

Egy példa besorolás

Törzs: zárvatermők (Angiospermatophyta /Angiospermae, Magnoliophyta/)
Osztály: kétszikűek (Dicotyledonopsida)
Rend: boglárkák /boglárkavirágúak/ (Ranunculales)
Család: boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: boglárka (Ranunculus)
Faj: réti boglárka (Ranunculus acris)
Alfaj: -
Változat: -
Forma: -

[Megj.: 1.: A fenti rendszertani kategóriák mellett még számos, általunk most kihagyott kategória és azok között/mellett számos alkategória is van, melyek bevezetése ebbe az alapműbe nem lenne célszerű.
2.: A fajneveket (a nemzetséget jelölő majd ezután a fajt jelölő latin szót/szavakat) az írásművekben, ha folytonos szövegbe illesztjük akkor dőlt betűkkel írjuk. Az egyéb jelölések, pl: subsp., var., stb. nem "dőlt"-tel írandók, azonban nyomdatechnikai, szövegszerkesztés-technikai egyszerűsítések miatt előfordul, hogy azok is "dőlt"-tel szedettek.]

Fogalomtár

Zöldmoszatok (törzs): Telepes, egyszerű felépítésű vízi élőlények. Mivel zöld színanyaggal rendelkeznek, "növény"-nek is nevezhetjük őket. [Anyagunkban a vízi élőhelyeken fellelhető, a társulásokban jelentős makrofita zöldmoszatokat törekszünk bemutatni.]

Mohák (törzs): Telepes, azaz valódi szövetekkel nem (így szállítószövetekkel sem) rendelkező, spórákat fejlesztő növények. [Anyagunkban - egyelőre - nem törekszünk mohák bemutatására, bár kétség kívül sok élőhelyen jelen vannak, néha feltűnők is.]

Harasztok (törzs): Valódi szövetekkel (így szállítószövetekkel is) rendelkező, spórákat fejlesztő növények. [Napjainkban a "haraszt" fogalom már nem kizárólagos "törzs" rendszertani kategóriája a haraszt-féle növényeknek, több kategóriára osztották: ősharasztok, korpafüvek, zsurlók, páfrányok. Azonban sok helyen még a "klasszikus" beosztás szerepel.]

Nyitvatermők (törzs): A zigóta nyitott termőlevélen fejlődik. Ilyenek pl. a fejletlenebb fásszárú növények, mint a fenyők és ciprusfélék.
[Megj.: a modern fejlődéstani (filogenetikai) alapú rendszerek már nem használják (!) a "nyitvatermő" kifejezést, a taxont négy részre osztották: cikászok, páfrányfenyők, leplesmagvúak, toboztermők. A mai - különösen a nyomtatott - irodalmak és tankönyvek azonban még nem vették át széles körben ezt a rendszerezést.]

Zárvatermők (törzs): A megtermékenytett petesejt (zigóta) zárt magházban fejlődik. Ilyenek a fejlettebb fásszárú (pl.: tölgyek, stb.) és fejlettebb lágyszárú (pl.: boglárkák, pázsitfüvek stb.) növények.

Kétszikűek (osztály): A zárvatermők között azok, melyek két sziklevéllel csíráznak. (Az egyszikűeknél ősibb növények.)

Egyszikűek (osztály): Azok a legfejlettebb zárvatermők, melyek egy sziklevéllel csíráznak. A törzsfejlődésben fiatalabbak, mint a kétszikűek.
Az egy- és kétszikű növényeket legkönnyebben leveleik alapján különböztethetjük meg. Az egyszikűek levelei mellékeresek, vagyis a levélnyéltől, levélalaptól kezdve a szállítónyalábok egymással többé-kevésbé "párhuzamosan", egymás mellett futnak és közöttük nincsenek oldalirányú összeköttetések. Egyszikű levélféle még a hálózatosan eres levél is, ilyen például egyes békaszőlő-fajok levele. A kétszikűek levelei főeresek, vagyis egy levélközépi főerük van és ezekből oldalerek ágaznak el.


Egy- és kétszikű faj csíranövénye



Egyszikű levéltípusok [a: árnyékvirág, b: békabuzogány, c: békaszőlő]



Kétszikű levelek [a: bodza, b: borostyán]

Taxon: taxonnak nevezik az élőlények egyazon kategóriába (pl.: faj, nemzetség, osztály...) sorolt és közös gyűjtőnévvel ellátott csoportját. Abban az esetben sorolják őket ugyanazon taxonba, ha egy/ugyanazon evolúciós leszármazási vonalhoz tartoznak (monofiletikusak).

Faj: Egy fajba azok az egyedek tartoznak, amelyek külső- és belső testfelépítése, fehérje- és genetikai állománya lényegében megegyezik és képesek szaporodási közösséget alkotni.

Alfaj: Egy faj egyedei két vagy több külön alfajba akkor tartoznak, ha kismértékű öröklődő morfológiai különbségek vannak közöttük és ökológiai igényeik is eltérők, ezért elterjedési területük (közvetlen életterük) nem, vagy csak kis mértékben fedi át egymást. A jellemző morfológiai különbségek mellett élettani-ökológiai különbségek is jellemezhetnek alfajokat, pl.: más (korábbi/későbbi) virágzási időperiódus.
Egy fajnak nem feltétlenül vannak alfajai.

Kisfaj: A faj és/vagy fogalma sok esetben tisztán nehezen megadható: a fajok fejlődése-szétválása során sok átmeneti, állandósult alak is megfigyelhető. Amennyiben ezek jellemző, önálló morfológiai-, genetikai jellegekkel, esetleg ökológiai igényekkel elkülöníthetők, egyes szisztematikai törekvések alfajok, változatok vagy formák helyett "kisfaj"-ként jelölik meg az adott taxonokat. Pl.: kocsánytalan tölgy kisfajok: Q. polycarpa, Q. dalechampii...

Fajcsoport: Több alfaj vagy kisfaj összefoglaló neve.

Változat és forma: A fajon vagy alfajain belül olyan egyedek, amelyek csekély mértékű öröklődő morfológiai vagy ökológiai jellegű eltérésekkel rendelkeznek. A változatok esetében nagyobb, a formák esetében kisebb mértékű az eltérés.
Egy fajnak/alfajnak nem feltétlenül vannak formái és változatai.
[Megj.: Szigorúan tudományosan véve, a változat esetében nagyobbak az öröklődő eltérések, a forma esetében kisebbek (esetleg nincsenek is), azonban a ketegorizálást sokszor - helytelenül ugyan - de nemcsak tudományos igénnyel, hanem "hétköznapi" - pl.: növénytermesztés, dísznövények - igénnyel éa gyakorlattal végezzük, így a változat és forma besorolás nem mindig fedi a szigorú tudományos igényt.]
Sajátságos eset az évszakos- és/vagy termőhelytől függő szezonpoliformizmus, amely ha jellemző a taxonra (pl.: kéküstökű csormolya), akkor az évszakoktól és/vagy a termőhelytől függő, egymástól kis mértékben, de jellemzően eltérő morfológiai formák ("proles") figyelhetők meg.

Ökotípus: Egy faj öröklődően, kissé eltérő ökológiai feltételeket igénylő egyedcsoportjainak, (populációinak) egyedei tartoznak más-más ökotípusba. Más-más ökotípusba tartozó egyedek nem feltétlenül mutatnak morfológiai eltéréseket is. Nem gyakoriak az "ökotípusok": ilyen például a fehér nyár szárazságigényes (ezért homokon élő) és nedvességigényes (ezért ártereken élő) ökotípusa vagy a nád vízben és száraz homokon élő ökotípusa.

Hibrid: Két eltérő faj vagy eltérő alfaj egyedeinek szaporodásával létrejött új egyed. Ezek néhány generáció után vagy eltűnnek, azaz "visszaolvadnak" az eredeti fajba, alfajba, vagy új faji-, alfaji szinten állandósulhatnak is (pl.: a fehér nyár és a rezgő nyár állandósult fajhibridje a szürke nyár).
A hibridek a Botanikai Nevezéktan alapján önálló taxonnevet kapnak. A hibridként kialakult fajok taxonómiai jelölésére - főként a szándékos nemesítés esetén - gyakran a fajnévben is alkalmazzák az "x"-et, pl.: Populus x euramericana, vagy előfordul - főként spontán és állandósult hibridek esetében -, hogy a fajnévből nem derül ki a hibridség: a faj nevében elhagyható az "x".
[Megj.: A hibridizáció nem ritka, de nem is gyakori jelenség - és azonos vagy közelrokon nemzetségek fajaira jellemző.]

Fajta, fajtacsoport/fajtakör, típusok: A kertészetben, erdő-, mező- és egyéb gazdálkodásban használt kifejezés, egy fajon belül pontosabban meg nem jelölendő vagy meg nem jelölhető tudományos taxonómiai kategóriák helyettesítésére, pl.: besztercei szilva-fajta, "nemesnyár"-fajták, Vilmoskörte (Pyrus communis 'William')-típusok stb., melyek taxonómiailag általában alfajok, változatok vagy formák, de a "fajta" (és ehhez kapcsolódóan néha a "típus") kifejezés a hétköznapi gyakorlatban a megjelölésükre elegendő vagy gyakorlatiasabb.

Alak: régebben tudományosan a "forma" (lásd fentebb is!) szinonímája volt, a mai botanikusok a forma alá mint "lusus" kategóriát teszik, ezzel egyel megnövelve a faj alatti alapkategóriák számát. Egy faj egyes egyedei közötti minimális morfológiai különbséget jelöl, pl.: eltérő virágszínű alakok, eltérő növekedésű (pl.: felálló- vagy elterülő) alakok vagy a termés lédússágában/formájában eltérő alakok, stb. A természetben is előfordul (pl.: az odvas keltike /Corydalis cava/ lila és fehér virágszínű alakjai), de főleg a dísznövények és élelmiszernövények esetében van egy-egy fajnak több alakja, néha pedig "alakkörök"-et is értelmeznek.

Gyakoribb jelölések:
- sp. (species): faj
- subsp. vagy ssp. (subspecies): alfaj
- var. (varietas), convar. (convarietas): változat, kultúrváltozat
- cv. (cultivar): termesztett, nemesített fajta
- f. (forma): forma
- x: hibridizáció
- cl (clone): nemesített, nyilvántartott klón-fajta
- agg. (agglomerátum): fajcsoport/alfajcsoport [Több alfajt együttesen jelöl. Akkor használjuk, ha több alfajról együttesen beszélünk - mert pl.: nehezen adható meg a fajok-alfajok közötti elválasztás (határozóbélyegek) különbsége.]

[Megj.: 1.: A "fajták" (pl.: cultivarok, formák) esetén - kölönösen a nemesített taxonoknál a pontos taxonómiai megjelöléseket (pl.: Poulus x euramericana cv. Pannónia) a gyakorlati érdekű (pl.: dísznövények) rendszerezés nemritkán kihagyja és a kettős nevezéktani jelölés után a további névnek csupán idézőjeles fantárianevet nevet ad meg, pl.: az említett név helyett csak Poulus x euramericana 'Pannónia', vagy Coridalis lutea forma alba helyett Coridalis lutea 'alba', vagy Juniperus communis cv. gold cone helyett Juniperus communis 'gold cone'.

Nem ritka, hogy nem tudományos területeken az elnevezésekben nincs teljes rend, például a kerek repkény termesztett alakjai közül egyes dísznövénykertek a vad alakhoz hasonlót G. hederacea, a fehér foltos levelű alakot G. hederacea 'Creeping Charlie" néven mutatják be, holott angol nyelvterületen a vad (illetve bármely alak) népies neve is "Creeping Charlie", sőt egyéb kúszó növényeket is illetnek ezen a néven. Ugyanígy a magyar népies elnevezések terén is lehet "rendetlenség", pl.: gólyahír néven több tavaszi, sárga virágú növényt is neveznek.

2.: Előfordul, hogy egyes (főképpen régebbi) irodalmak a tudományos/ismeretterjesztő érdekű kiadványokban feltüntetett nevek esetében is elhagyják a pontos faj alatti megjelöléseket, pl.: Centaurea scabiosa subsp. sadleriana helyett csak Centaurea scabiosa sadleriana-t írnak.

3.: Egyes esetekben ugyanannak a fajnak a megjelölésében nemcsak a régebbi és mostani irodalmak mutatnak különbséget, hanem mai napi taxonómiai gyakorlatban is több taxonnév is használatos lehet egyidőben, ilyenkor "társnévről" és "szinoním" névről beszélünk. Például a vöröslő ligetszépe két társneve: Oenothera erythrosepala és Oenothera glazoviana, a henye tócsahúr két szinoním neve: Lythrum portula és Peplis portula. Előbbi példánkon látszik, hogy csupán faji elnevezésbeli a különbség, mert ugyanazon nemzetségnévvel van jelölve, a második példában viszont a már a nemzetségnév is más. Éppen ezért több taxonómus a társnév fogalmát az együtt/egyidőben használatos névként definiálja, a szinoním név fogalmát pedig a régebbi, ma már nem használatos vagy abban a taxonómuskörben nem használt (de mások által ma úgy használt) névként definiálja.
- Megjegyzendő azonban, hogy szigorú tudományos igénnyel nézve minden taxonnak csak egy tudományos latin neve lehet - az első név, amelyet a nevezéktani szabályoknak megfelelően kapott - és minden más megelőző vagy további nevet kell "szinoním név"-ként jelölni.
Ugyanakkor fontos, hogy a "szinoním" nevek szigorúan tudományosan nézve nem tetszés szerint használhatók, hanem az egyik név a most használatos kiemelt név, a másik (vagy több is akár) pedig a tudománytörténeti és rendszertani azonosítási okokból feljegyzett-megjegyzett, de (most már) nem használatos név. Ennek a betartása nem mindig történik meg, hanem valamely munkában az eredeti tudományos nevet - a szabályok szerint - egyes szerzők megtartják, mások viszont esetleg más munkában az új nemzetségnevet (vagy akár új fajnevet is) adják a fajnak, azaz átnevezik. Mindkét esetben az az eredmény, hogy egyes ugyanazon fajoknak a latin nevei a más-más taxonómuskör (más-más országok botanikusai) által készített irodalmakban nem egyeznek meg. Bőven előfordul ilyen.]

A növényhatározás javasolt menete

- Szükséges egy határozó flóramű (könyv), pl.: lásd alább.

- Nem árt, ha előzetesen megismerkedünk a leggyakoribb családok jellegzetességeivel - ebben segíthet ez a képes anyagunk -, így a határozókönyvet annál a családnál (tartalomjegyzék!) tudjuk rögtön kinyitni, amelybe a meghatározandó növény tartozik. Ezzel jelentős időt spórolunk, nem kell az egész könyvet átlapozni, csak azt a néhány oldalt.

- Nem szégyen a képeket nézegetni! Sőt! A képeket nézegetve és velük a meghatározandó növényt összehasonlítva gyors eredményre számíthatunk. Minden képnek van egy sorszáma, és a növény nevét a sorszám alapján keressük ki a szöveges határozórészből.

- Ha a név "megvan", olvassuk el a növényről szóló rövid leírást is! Ha a leírás alapján mégsem az a növény, amire gondolunk - mert pl.: mocsári növényt ír a könyv, mi pedig száraz homokon állunk, vagy piros virágot ír a könyv, a mi növényünknek pedig fehér a virága - kezdjük előről a képeket, vegyük észre a tévedésünket. Ilyen esetben használjuk a szisztematikus határozókulcsokat! Néhány esetben kénytelenek vagyunk a szisztematikus határozókulcsokat is használni, mert olyan jellegű határozóbélyegek vannak, pl.: orbáncfüvek, kutyatejek, galajok, veronikák, pázsitfüvek, sások stb.



Több növényről esetleg nincs kép a határozóban. Megtalálunk azonban egy nagyon hasonlót (ugyanaz a nemzetség). Ilyen esetben is a határozókulcsokon kell "végigmenni". Arra is gondoljunk, hogy egy-egy növényegyed morfológiailag kissé eltérhet a többitől, az "átlagostól", ezért lehet, hogy célszerű több, vélhetően ugyanabba a fajba tartozó egyedet is megvizsgálni.

Előfordul - főként ha általános- vagy középiskolások úgynevezett "kis" határozókönyvet használnak -, hogy a fellelt egyednek megfelelő faj nincs benne a határozókönyvben. Ilyenkor általában legalább a nemzetséget azért meg lehet állapítani, és később komolyabb (teljesebb) határozókönyvvel fejezni be a határozást.

Előfordul, hogy fotó alapján határozunk. Igyekezzünk ilyenkor minél több fényképet készíteni az adott növényről, hogy a virágról, felsőbb levélről és tőlevélről, szárról, termésről is legyen felvétel - ha lehet akkor közeli (vagy makrofotó) is!

Több esetben lehet szükségünk a határozás során nagyítólencsére vagy ha van, akkor sztereomikroszkópra. A nagyítással a kis virágokat, növényi szőröket és egyéb szemmel alig látható morfológiai jellegzetességeket vizsgáljuk néhány nemzetség estében, pl.: kutyatejek, orbáncfüvek...
Megjegyezzük, hogy egyes csoportok fajainak azonosítása speciális szakértelmet igényel (például rózsa-, szeder-fajok), és némely esetben csak mikroszkópi metszetkép vagy kromoszómaszám-vizsgálat adhat biztos eredményt. Ilyen esetekben - ha nem rendelkezünk elegendő szakértelemmel, vagy a határozandó növényegyed nem volt alkalmas mélyebbenható vizsgálatokra - csupán a nemzetségi-, vagy problémás alfajok esetén csak fajcsoport szinten adjuk meg a növény nevét, pl.: Rubus sp., Scilla bifolia agg.

Alkalmas még valamely szintű és valamely pontosságú taxonmeghatározásra keresőprogram(ok) "képfeltöltés"-sel való keresése is, ahol a rendelkezésünkre álló fotófájl(ok) feltöltése után a találati eredmény(ek) általunk történő további kiértékelése hozzásegíthet minket egy taxon - akár teljesen pontos - megállapításához is.

Mostanában terjedtek el a mobileszközökkel használható online növényfelismerő applikációk, amelyek a mobileszköz fényképező funkcióját használják ki: ha "ráfotózunk" egy növényre, szinte azonnal kiadja a növény azonosítását akár - sőt többnyire - faji szinten is. Gondolhatnánk, hogy ez akkor ma már szükségtelenné teszi a növényhatározó használatát vagy feleslegessé teszi a begyakorlott növényismeretet. Nem feltétlenül van ez így, mert az eredményt nem árt leellenőrizni "komolyabb" határozóban vagy képes-fotós-leíró anyagban, mert az ilyen applikációk találatai nem mindig pontosak, főképpen kis morfológiai különbségekkel rendelkező fajok/alfajok/fajták tekintetében.

A jövőben valószínűleg új utakat fog nyitni - amennyiben erre "rendesen" fel lesz készítve - a "mesterséges intelligencia" alkalmazása a növényismerethez, növényhatározáshoz. Könnyen lehet, hogy ez fogja legjobban segíteni a növényfelismerést, és ez lesz az, ami tényleg szükségtelenné teszi majd a határozókönyveket és egyéb növénytani összefoglaló-, leíró-, bemutató nyomtatott irodalmakat? Majd talán nemsokára meglátjuk.


 Ajánlott irodalom a rendszertanhoz:

1. Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
2. Király G. - Virók V. - Molnár V. A. (szerk.) (2011): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Ábrák. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
3. Simon T: A magyarországi edényes flóra határozója - harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.
4. Simon T - Seregélyes T: Növényismeret - a hazai növényvilág kis határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.
5. Priszter Sz: Növényneveink - A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó, 1998.
6. Rendszertani kategóriák - http://www.botanikaiforum.com/t3741f148-Roevid-iacute-t-eacute-sek-a-latin-fajnevekben.html
7. Csathó A. I - Balogh L - Bagi I: Növénynév.hu - A magyar növénynevek honlapja (Javaslatok a Kárpát-medence hajtásos növényeinek magyar nevezéktanához)- https://www.novenynev.hu/

---

---