A család több nemzetsége között kisebb morfológiai különbségek vannak (a virágot és termést illetően is),
A leggyakoribbak a boglárkák, ezért ezeket ismertetjük részletesebben.
A boglárka nemzetség tagjai közepes termetű, általában ritkásan elágazó,
kúszó-heverő vagy felálló szárú növények. Töbnyire vizesebb, nedvesebb helyeken élnek.
A leveleik általábam nem épek, leggyakrabban tenyeresen osztottak, a virágjuk ősi virágtípus, sok porzóval és sok termővel; a virág kétkörös (csésze + párta), a párta virágszirmainak száma leggyakrabban öt, vagy annak többszöröse.
Majdnem kizárólagos a sárga színű szirom. Termésük aszmagcsokor, több (15-30) vagy kevesebb (5-10) részterméskével.
[Megj.: Érdekesség, hogy a kettős virágtakaróval rendelkező, ősi virágtípusú,
sárga színű tavaszi virágokat a népnyelv sok helyen "gólyahír" néven foglalja össze, pl.: az egyes
boglárkákat, a mocsári gólyahírt, a gyermekláncfüvet (fészekvirágzatúak cs.). A "valódi" gólyahír azonban csak egy növény: a boglárkafélék közé tartozó mocsári gólyahír.]
Képes magyarázat:
Boglárka virág [a], (salátaboglárka) és a réti boglárka [b] (levele kiemelve).
Bár változatos habitusúak, lágyszárú vagy félcserje, cserje is lehet, a jellegzetes burgonyavirág-típusról könnyen felismerhetők.
A virág fehér vagy lilás szirmú, a forrt, rövidcsövű párta jellemzi. A virágból az ivaros részek kúpszerűen kiemelkednek.
Termésük változatosabb, bogyótermésük lehet piros vagy fekete, ritkábban sárga színű. Ilyenek például a
csucsor-fajok, a zsidócseresznye, ördögcérna, nadragulya, beléndek.
Képes magyarázat:
a: csucsor virága (sárga cs.); b: egy burgonya-termésféle (keserű/ebszőlő/ cs.)