A családba több nemzetség tartozik, leggyakrabban a libatopokkal és
labodákkal találkozhatunk, mert többségük ruderália-faj, néhány fajuk
özöngyomnak tekinthető.
Képes magyarázat:
A libatopok és labodák többsége jól felismerhető felálló,
ágas termetéről, szórt levélállásáról, ülő vagy rövidnyelű leveleiről, melyek ék- vagy nyilas
vállúak, az alsó levelek gyakran rombusz-, deltoid alakúak, a felsők lándzsás-hosszúkások, a levélszélek fogas-öblösek.
A virágzat is jó ismertetőjel: szürkés-zöldes, fehéres, sárgásfehér sűrű, apró virágokkal. A virágzati tengelyek
a levélhónaljakból erednek, de van végálló füzér is.
Főként üde vagy félszáraz termőhelyeken élő fajok, a család a ligetszépékről kapta a nevét,
de idetartoznak még többek között a gyakori füzikék, derécék is.
Közös ismertetőjelük a felálló termet (néhány fajuk bokrosan elágazó is) és
a többnyire lilás vagy sárga virág, ahol a szirmok hosszúkás magház
csúcsán ülnek.
Képes magyarázat:
Virágzó, termő ligetszépe-faj.
Család: LILOMFÉLÉK [Liliaceae]
Változatos habitusú egyszikű növények, melyek keskeny-hosszú vagy szélesebb,
párhuzamos erezetű levelükről, nagy, liliomféle virágjukról, toktermésükről
jól felismerhetők.
Kónya madártej [a] jellemző liliomvirággal, és
egy salamonpecsét-faj [b]. A salamonpecsét képén jól látszik az
egyszikűekre jellemző párhuzamos (mellékeres) levélerezet és a toktermés.